A zsidók órája


Írtunk már róla, hogy a firenzei Szent János keresztelőkápolna keleti homlokzatát szegélyező, egykor vörös, mára megfeketedett porfír oszlopokat a pisaiak hozták el ide Madina Mayūrqa 1115-ös kifosztása után. Ez a rendkívül kevés emlék egyike, amely megmaradt ama szépséges város muszlim építészetéből, amelyről Ibn al-Labbâna így írt:
Ez a város a galambtól kapta nyakékét
   a páva öltöztette fel tollaival,
kútjainak vize olyan, akár a bor
   és udvarai mint a serlegek.
A firenzei Duomo látogatói közül valószínűleg nem sokan tudnak ezeknek az egykori hazájuktól ugyancsak távol került oszlopoknak az egzotikus eredetéről.


Hasonlóképpen aki megáll a palmai városháza előtt, s feltekint a homlokzatot uraló órára, amely hajszálpontosan szólaltatja meg az órákat jelző harangokat a városháza tetejéről éppen csak leselkedő harangtoronyban, valószínűleg nem ismeri eredetének legendáját, az egyik legkülönösebb legendát azok közül, amelyeket a Mallorcán megtelepedett zsidókról terjesztettek:

Post destructionem Hierusalem, tempore Helii Adriani […] Quo tempore omnes maiores rabini iudeorum docti in Legi mosayca appicuerunt cum suo navigio Maioricis cum horologio quod tenebant Hierosolimis, quod est hodie in turri Maioricarum que dicitur Horarum, quam post conquistam Maioricarum per regem Jacobum effectam christiani edificaverunt iungendo et campanam quam antea iudei non habuerunt.Jeruzsálem elpusztítása után, Aelius Hadrianus idejében […] a zsidóknak a mózesi törvényben járatos legkiválóbb rabbijai valamennyien hajóra szálltak, s Mallorcára jöttek ama órával együtt, amely a jeruzsálemi [templomban] volt, s amely ma az Óratoronynak nevezett mallorcai toronyban van. Ezt a keresztények azután emelték, hogy Jakab király meghódította Mallorca szigetét, s harangot is helyeztek el benne, amely a zsidóknak korábban nem volt.

(G. Llompart és J. Riera i Sans, szerk.: „La Historia de Sancta Fide Catholica de Benet Espanyol (1548): la primera història dels jueus de la Ciutat de Mallorca”, Fontes Rerum Balearium, III (1979-1980), 141-194.)

Azaz, ahogy Benet Espanyol írja a Historia de Sancta Fide Catholicá-ban (1548), az órát nem más, mint a Hadrianus császár idejében, Jeruzsálem pusztulása után menekülő legnagyobb rabbik hozták magukkal a jeruzsálemi templomból, a Mediterráneum egyik végéből a másikba, új hazájukba, Palmára. A szerző egészen pontosan arról az óráról beszél, amely az ő idejében még a domonkos kolostor és templom Victoria-kápolnája mellett álló Óratorony tetején mutatta az időt. A kolostort a zsidó negyed szélén, az 1231-ben I. Jakab által a helyi zsidóktól kisajátított telkek és épületek helyén emelték, s 1837-ben rombolták le, értelmetlenül és nagy sietséggel, csupán néhány nappal azelőtt, hogy Madridból megérkezett volna a lebontását megtiltó határozat. Az Óratorony még néhány évig állt, ám egyre rosszabb állapota miatt 1849-ben tanácsosnak látták lebontani, s régi harangját az órával együtt a városháza homlokzatára áthelyezni. Az óra az 1849-es évszámot viseli, ám a jelenlegi szerkezet valójában 1862-ből való: ekkor váltották fel a régit a Párizsból hozott újjal, amely azóta is pontosan mutatja az időt.

A Szent Domonkos-templom és az Óratorony környéke Antonio Garau Palma-térképén (1644) (nagyítás). María Barcelónak a Bolletí de la Societat Arqueològica Lul·lianá-ban (n. 68, 2012, 27-33.) nemrég megjelent tanulmánya részletesen áttekinti az óra és az Óratorony viszontagságait a középkorban: „Notes sobre la Torre de les Hores i el rellotge de la Ciutat de Mallorca”.

A legendás óráról és a tudós rabbikról semmi többet nem tudunk. Annyi biztos csupán, hogy 1385-től vagy 1386-tól kezdve jelezték haranggal a nappal és az éjszaka óráit (majd a negyed- és félórákat is) itt, a város legmagasabb pontján. Minthogy a harangot egy Pere Figuera nevű ezüstműves öntötte, majd 1512-től kezdve egy másik Figuera, Bartomeu gondozta az órát, aki fiának is átadta hivatalát, ezért a harangtornyot mindmáig „En Figuera” – „a Figuera” – néven emlegetik a városban. 1680-ban a harang megrepedt, s újjá kellett önteni: ez az, amelyet mindmáig hallunk. Az órát ma Pere Caminals mester kezeli, Wang Wei nagyanyja nővérének unokaöccse, s jeles palmai órások fia, unokája és dédunokája.



3 megjegyzés:

Gabor írta...

Nem biggyesztenéd oda a latin szöveg fordítását is ? Jó lenne többet tudni erről a legendáról

Studiolum írta...

Kérésed parancs. Már ott is van. A legendáról sajnos többet nem tudni; a mallorcai reneszánsz források készpénznek veszik, és nem kutatnak utána.

Tamas Deak írta...

Wang Wei nagyanyja nővérének unokaöccse
Ez mókás, mert a nagyanyja nővérének unokaöccse akár az apja is lehet en persona :)