Nyelv


A második világháború világ-jellegét többek között az is mutatja, hogy ez volt az első olyan háború, amelyben a hadviselő felek szükségét látták jó előre és tömegesen speciális szótárakat készíteni az ellenség katonáival és a megszállandó területek civil lakosságával való társalgáshoz. Írtunk már az 1940-es orosz-észt szótárról, az 1941-ben a szovjetek által Németország megszállására és a németek által a Szovjetunió megszállására készített orosz-német katonai szótárakról, a német katonák számára 1942-ben összeállított orosz nyelvkönyvről, s hamarosan írni fogunk az 1940-es orosz-finn háború szótáráról, sőt az 1943-ban az amerikai hadseregben rendszeresített magyar társalgási zsebkönyvről is.

Hogy az ellenséggel való társalgás fontossága mennyire beivódott a köztudatba, azt jól mutatja Genrih Valk (1918-1998) vezető szovjet karikaturista – a Krokogyil és a Nemtudomka-könyvek illusztrátora – alábbi képeslapja. A lap valószínűleg egy 1955 körüli képeslap-sorozat tagja volt. A levetett hadifelszerelések is a háború közelségéről, a nagyon pontos arckifejezések pedig a szovjet háborús filmek hatásáról tanúskodnak.

„Nyelvet” fogtam, csak még beszélni nem tud.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Milyenek azok a 'nagyon pontos arckifejezések'?
Csakkérdem..:)

Studiolum írta...

olyanok, hogy aki ilyen filmeken nőtt fel, mindjárt beazonosítja őket

marguerite írta...

azt hiszem én értem.

bár csak A négy páncélos és a kutya rémlik nagyon halványan.

marguerite írta...

a legbizarrabbnak azt találom, hogy a háború és a gyermeki bájosság ilyen furcsa együtt szerepeltetését felnőttek jópofának, képeslapra fogalmazandónak találták. hogy volt rá kereslet. ilyesmit huszadik századi magyar képeslapokon is lehet látni (csecsemő rohamsisakban vagy szuronyos puskával meg ilyesmi, húsvéti tojásból előbukkanó tank, majd utánakeresek pontosan), ma már nehezen értelmezhető.

Studiolum írta...

A Négy páncélos sem rossz példa, de igazából a műfajnak nem is a komikus, hanem a heroikus modusában voltak kötelező eposzi kellékek ezek az arcok, mint mondjuk a Csendesek a hajnalok, vagy a Szállnak a darvak. Ilyen arccal szokták feltenni az idézett orosz-észt szótárban szereplő kérdéseket.

Igen, ezt én is bizarrnak találom, azért is kapcsoltam össze - inkább asszociatívan mint tényleges ok-okozati összefüggés látva - a hadiszótárakkal. De például az angol változatban egy művelt orosz hozzászóló semmi komikusat sem látott benne. Valószínűleg egy győztes vagy legalábbis önbizalomtól duzzadó ország - mint a SzU, meg mint az 1. vh. vagy a revízió előtti/alatti Mo. is - ahol "a győzelem gyerekjáték" tömegek meggyőződése, természetesebbnek tartja az ilyen képeket, mint egy olyan, aki már nem hisz benne (legföljebb kényszerből hangoztatja még).