Vasárnap délután Luccában

Ez a hirdetés tavaly karácsony óta olvasható egy luccai ház falán: „A luccai Banca del Monte kellemes karácsonyt és boldog új évet kíván minden ügyfelének, akit tönkretett”

Nemrég említettük, hogy az 1114-ben a muzulmán Mallorcát megtámadó pisaiak Medina Mayurqa – a mai Palma – királyi mecsetéből magukkal vitték azt a két vörös porfír oszlopot, amelyek ma a firenzei Keresztelőkápolna főkapujának két oldalát díszítik. A pisaiak azért ajándékozták őket Firenzének, hogy így köszönjék meg, amiért a firenzeiek a sereg távollétében megvédték Pisát a szomszédos Lucca minden álnok tervétől. Tény, hogy a pisaiak abban az időben gyakran indultak különféle hadjáratokra, elsősorban a tengeren túlra, ahonnét gazdag zsákmánnyal megrakodva tértek haza. Nem így a luccaiak, akik szívesebben gyarapították (mesés) vagyonukat a diplomácia, a cselszövés, az ipar (mindenekelőtt a selyemszövés), a pénzügyi manőverek és spekuláció eszközeivel. Egyedül a luccai pénzverde merészelte Krisztus képét verni mindennapos használatban lévő pénzére (aminek okát mindjárt meg is tudjuk), s ez a pénz az egész középkori és reneszánsz Európában mértékadónak számított, mint a korabeli mondás is tanúsítja: „L’oro di Bologna a passar da Lucca si vergogna” – „A bolognai arany Luccában járva szégyelli magát”.


A pisai sereg egy másik értékes zsákmánya az első keresztes hadjárat idejéből származik, amelyről Szent Nikodémus értékes ereklyéivel tértek haza, s ezeket azóta is a pisai székesegyházban tisztelik. Nikodémus a Szanhedrin tagja volt, s János evangéliuma tudósít róla, hogy Krisztus követője lett, akinek temetéséhez száz font mirrhával és áloével járult hozzá. Lucca polgárainak ezzel szemben ki sem kellett mozdulniuk a Serchio partján álló városuk biztonságából ahhoz, hogy még ennél is értékesebb ereklyére tegyenek szert. A történetet a De inventione, revelatione ac translatione Sanctissimi Vultu így adja elő:

Minekutána Nikodémus segített Arimateai Józsefnek levenni Krisztust a keresztről és a sírbatételre előkészíteni a testet, egy faszobrot kívánt készíteni, hogy híven megőrizze Krisztus testének és arcának emlékezetét. Kifaragta hát a testet, ám kételkedvén önmagában nem mert hozzáfogni a fej megformálásához. A nehézségek közepette megfáradván és elbúsulván álomba szenderült, s míg ő aludt, némely angyalok bevégezték a munkát. Úgy beszélik, hogy Nikodémus mártírhalált halt volna, s ezután a keresztet hosszú nemzedékeken át a feledés homálya borította egy barlang mélyén rejtőzvén, mígnem egy angyal jelent meg a jó Subalpinus püspök előtt, s mondá neki, hogy siessen a Kédron hegyére, ahol fellelné a szobrot rejtekhelyén. Az angyal azt is megparancsolta neki, hogy késlekedés nélkül készítsen hajó formájú tabernákulumot, helyezze el benne a keresztet, és bocsássa a tenger vizére, mert Isten majd elviszi oda, ahová szándékozza. Amikor a püspök víznek eresztette a hajót, könnyű és igen illatos szél támadt, mintha a föld minden fűszere egyesült volna. Így érkezett el a hajó a toszkán partra, ahol némely genovai hajósok megpillantották, s meg akarták kaparintani, de hiába űzték napokon át, még csak közel sem kerülhettek hozzája. Végül Luni kikötőjében érték utol, ám hiába próbáltak számos napon keresztül átszállni rá, sehogyan sem sikerült nekik. Luni püspöke nagy díjat tűzött ki bárki számára, aki ezt megtenné, de mindhiába. Ezenközben Lucca püspökének angyal jelent meg, s így szólt: „Gyűjtsd össze nyájadat, s menjetek Luni partjára, hogy illően fogadjátok az ajándékot, amelyet Isten neked küld. S ne mulassz el nagylelkű lenni Luni püspökével, amikor majd meglátod, mi van a kereszt belsejében.” Amikor tehát a jó luccai püspök kíséretével együtt Luniba ért volna, ahol a tengerészek már valamennyien kimerülten hevertek, mindenekelőtt térdre borultak és hosszasan imádkoztak a tengerparton. S íme illatos szél támadt, mintha a világ valamennyi virágának illata egyesült volna, s a hajó megindulván éppen előttük ért partot. A püspök tulajdon kezével vonta ki a partra, mintha csak egy tollpelyhet hordozna, felnyitotta zárát, és megpillantotta benne az Igazi Kereszt és a Szent Arc tabernákulumát, amelyet Szent Nikodémus maga faragott ki angyali segítséggel. S íme a kereszt belsejében kutakodván egy pergament talált az ereklye létrehozásának, s egy másikat Subalpinus püspök felfedezésének történetével, továbbá Krisztus töviskoronájának egy darabját, ruhájának foszlányát, keresztjének egy szegét, egy üvegcsét az Ő szent vérével, s az arcának verítékét letörlő szent kendőt. A luccai püspök átadta az üvegcsét Krisztus vérével a luni püspöknek, ám mint ahogy az várható volt, ez nem volt elegendő hozzá, hogy elejét vegye a többi tiszteletre méltó ereklye tulajdonjoga fölötti vitának. A luccai püspök ekkor azt javasolta, hogy miként addig, úgy ezúttal is Isten akarata döntsön. A tabernákulumot és minden tartalmát egy szekérre helyezték, amelyet fehér ökrök vontattak, s íme, az állatok minden habozás nélkül megindultak Lucca felé, s meg sem álltak, míg Szent Márton székesegyházának kapujához nem értek. S ilyenformán a Volto Santo máig is Lucca jelképe és legnagyobb kincse, ünnepeinek ékessége, s képmása ékesíti a város pénzeit.

Az a helyzet, hogy Katalóniában ugyanezt a történetet mesélik. Balaguer falujának lakói úgy tartják, hogy ők őrzik Nikodémus Krisztus-szobrát, amely Bejrútból érkezett a tenger hullámain az Ebro deltájához, majd itt a folyón felúszva és a Segre mellékágába kanyarodva érkezett el a folyócska partján álló Balaguerbe. Isten ebben az esetben is csupán a klarissza perjelnőnek engedte meg, hogy kimentse a vízből és elhelyezze a templomban. A történet jól példázza a különbséget Itália és Spanyolország – ez esetben Katalónia – között: míg az előbbi mindig értett hozzá, hogyan aknázza ki minden lehetséges módon szimbolikus forrásait, az utóbbi szívesebben rejti el és kezeli őket némi távolságtartással, ilyenformán a történelem folyamán mindig néhány lépéssel Itália után kullogva. Ékesen bizonyítja ezt, micsoda hírnévre tett szert a luccai Volto Santo a balaguerivel szemben, amelyet éppen csak a szomszédos községek ismernek.

Lucca mindig megér egy látogatást, különösen a szeptemberben a Volto Santo tiszteletére
tartott La Luminara ünnepségen. Mi csak egy csöndes vasárnap
délután jártunk ott néhány héttel ezelőtt.