Exodus

Zsidók és keresztények egyaránt ezekben a napokban ünneplik a Kivonulást Egyiptomból a Vörös-tengeren át Keletre. A tengertől az ellenkező irányban, a Nyugati Sivatagban, az al-Kharga oázis szélén, Hibisz templomától, az Egyiptomban fennmaradt egyetlen perzsa templomtól mindössze másfél kilométerre fekszik az egyik legrégebbi keresztény nekropolisz, Bagawat.


A bagawati nagy temető maradványai a Guebel el-Teir gerincén terülnek el nyolc nagy tömbben. Valószínűleg már a Kr. u. 3. században temetkeztek ide, de akkor nőtt meg igazán, amikor al-Kharga oázis környékén nesztoriánus keresztény közösség telepedett le. Még a 8. századból is maradtak fenn sírépítmények.


Úgy tűnik, hogy Nesztoriosz (386-451), akit az efezusi zsinat 431-ben eretneknek ítélt és letett konstantinápolyi pátriárkai hivatalából, ugyancsak itt fejezte be hányattatott életét. A nomád blemmik betörésekor esett fogságba, amelyet valószínűleg nem élt túl. Itt temették el, Bagawatban.


Ne csodálkozzunk, hogy Nesztoriosz nem élte túl az inváziót. A blemmikről és Afrika e vidékének egyéb harcos népeiről már Plinius is ezt írta:

Némely szerzők a sivatagban helyezik el az atlaszokat, a közelükben a félig ember, félig állat aegipanusokat, továbbá a blemmiket, gamphasansokat, szatírokat és himantopusokat. Ha e szerzőknek hihetünk, az atlaszok minden emberi viselkedéstől elfajzottak. Még neveken sem szólítják egymást, s a felkelő és a lenyugvó napot szörnyű káromlásokkal illetik, mivel kárhozatos földjeikre és rájuk nézve. Álmokat sem látnak, miként a többi halandó. A trogloditák barlangokat vájnak maguknak, s ez a lakásuk, kígyók húsa az eledelük, és puszta sziszegés a beszédük, mert még a nyelv adományát is nélkülözik. A garamansok nem ismerik a házasság intézményét, és hol ezzel, hol azzal az asszonnyal állnak össze. Az augilák csakis az alvilág isteneit tisztelik. A gamphasansok meztelenül élnek, háborút nem ismernek, és senki idegennel nem tartanak kapcsolatot. A blemmikről úgy mondják, nincs fejük, s szájuk és szemeik a mellükön vannak. A szatírokban formájukon kívül semmi emberi sincs. Az aegipanusok épp olyanok, amilyennek közönségesen a képeken ábrázolják őket. * A himantopusok kacskalábúak, akik csúszva-mászva közlekednek. A pharusok a régi perzsák leszármazottai, akik elkísérték Herculest a Hesperidákra. Ezeken felül semmilyen említésre méltó nem jut eszembe Afrikáról. (Plinius, Historia naturalis, 5.44-46)

Bagawatban még két sírkápolnában láthatóak olyan freskók, amilyenek valamikor a legtöbbet díszítették. A minden bizonnyal fehérre festett stukkódíszek, amelyek valaha kívülről borították a téglafalakat, mára már mindegyikről lehámlottak. A két kápolna egyikét a boltozat freskóinak tárgyáról éppen Kivonulás-kápolnának, vagy manapság gyakran Pészah-kápolnának nevezik. Az egész temetőben viszonylag kevés a kifejezetten keresztény szimbólum, eltekintve az ankh-kereszttől, amelyet a koptok is átvettek.

„Kivonulás-kápolna. Az egész nekropolisz egyik legrégebbi kápolnája. Ősi freskói alapján,
amelyek az Ószövetség jeleneteit, keresztény témákat és különféle ankh-kereszteket
ábrázolnak, valószínűleg a 4. század első feléből való, és eleven képet ad
az abból a korból származó keresztény sírokról.”

A képek egérrel fölémenve kisebb, rákattintva nagyobb méretben látszanak. Az első
képeken Hibisz temploma, a lejjebbieken „a Béke-kápolna” néhány freskója látható