A bomlás virágai





A grammatika gondos és álnok istenségének védő karja óv bennünket,
mely elfedi előlünk a szörnyek arcát.
(Michal Ajvaz: A másik város, Pozsony 2007 [Brno 2005])

Az ember ellenőrzése alól kiszabadult anyag saját életet kezd élni. A korábbi összefüggések meglazulnak, új, előre nem látott viszonyok alakulnak ki a tárgyak között. A felületek a maguk módján öregszenek, elbűvölő őszi színeket öltenek, sajátos esztétikát teremtenek.

Ennek a folyamatnak tárgyilagos és melankolikus krónikása a pétervári Szasa Terebenin.














































































3 megjegyzés:

M. Fehérvári Judit írta...

Nem semmi! :-) Mást nem is nagyon tudok hozzáírni! Már másodjára szemléltem meg ma a képeket, s csak ennyi, ami fontos! Jó adag irónia is van ezekben!

blist írta...

Anyám!

Névtelen írta...

Sok tárgy - sok romlás, kevesebb tárgy - kevesebb bomlás...