Levél


Hafez, noha hatszáz éve halott már, annyira eleven minden perzsa számára, mint talán egyetlen más nép klasszikus költője sem. A tavaszi napfordulón a Korán helyett az ő kötetét teszik az újévi asztalra, verseit betéve tudják, sőt népdalokként élnek tovább, és mint Vámbéry Ármin a 19. század végén felfigyelt rá, még az öszvérhajcsárok is ezeket énekelték a Taurus hágóin átkelve.

Hafez verseit a mai perzsa együttesek is gyakran éneklik, a klasszikus perzsától a metálig terjedő széles stílusválasztékban. Sokszor gondoltam már rá, milyen jó volna úgy fordítani Hafezt, hogy minden vershez mellérakjak egy-egy mai megzenésítést, ezzel illusztrálva, mennyire nem egy obskurus középkori irodalmi emléknek, hanem ma is eleven költőnek tekintik, akinek versei olykor számunkra egészen váratlan zenéket inspirálnak.


És itt az alkalom, hogy elkezdjem. Újévre – a mi újévünkre – jelent meg الکی Alaki „Kétes” címmel új albuma Mohsen Namjoonak, akit Tehrangeles – Los Angeles közel milliós perzsa negyede – sajtója „a perzsa Bob Dylanként” emleget. Namjooról és egyáltalán a mai perzsa „énekelt versekről”, amelyek több-kevesebb sikerrel kísérleteznek vele, hogy a klasszikus perzsa zenét ötvözzék egyfelől a modern popzenével, másfelől – különös módon – az európai mediterrán zene különféle rétegeivel a reneszánsz lantjátéktól a flamencóig (utóbbira már hoztunk példát), még szeretnék írni. Itt most csak az új album harmadik dalát teszem közzé átírással és fordítással együtt, amely نامه Nâme, „Levél” címmel Hafez از خون دل Az khun-e del, „Szívem véréből” kezdetű versét zenésíti meg.

A vers különlegessége, hogy a középkori perzsa költészetből ismert mulammaʿ, azaz „vegyes” szerkezetet követi: páratlan sorai perzsául, páros sorai arabul vannak. Túl a filológiai kuriózumon, ez a kettősség lehetőséget ad egy olyan játékra a költőnek – amelyet az énekes ki is használ –, hogy a mássalhangzókkal és alliterációkkal kikövezett perzsa sorokkal szemben, amelyekben még visszafogottságra és józanságra törekszik, az arab sorokban szabad utat engedjen az érzelmeknek és a kétségbeesésnek. Érdekes azt is megfigyelni, hogy az arab sorok többnyire olyan közmondás-szerű bölcsességek, amelyeket az arabul kevésbé tudó perzsa közönség is ismerhetett a Koránból és a vallási hagyományból. A perzsa szöveg átírásában olykor érzékeltetem az írásban meg nem jelenő, szándékosan archaikus kiejtést (pl. a Hafez-kori nâma a mai nâme helyett), az arab szöveg kurzív átírásában pedig azt a jellegzetes „iráni arab” kiejtést, ahogy a perzsák például imádság közben ejtik az arab szöveget. Az utolsó sor tálib kifejezése egyszerre jelent „tanítványt” és „keresőt”: azt is, aki az igazságot, de azt is, aki a szerelmet keresi.


Hafez – Mohsen Namjoo: Nâme – Levél

انی رایت دهرا من هجرک القیامه
لیست دموع عینی هذا لنا العلامه
من جرب المجرب حلت به الندامه
و الله ما راینا حبا بلا ملامه
فی بعدها عذاب فی قربها السلامه
حتی یذوق منه کاسا من الکرامه
از خون دل نوشتم نزدیک دوست نامه
دارم من از فراقش در دیده صد علامت
هر چند کازمودم از وی نبود سودم
گفتم ملامت آید گر گرد دوست گردم
پرسیدم از طبیبی احوال دوست گفتا
حافظ چو طالب آمد جامی به جان شیرین

Az khun-e del neveshtam nazdik-e dust nâma
enni raayt o dahra men hejrek al-qiyâma
dâram man az farâghasht dar dide sad alâmat
laysat dumuʿ o ʿayni hâzâ lanal al-ʿalâma

har chand-o kazmudam az vey nabud sudam
man jarrab al-mujarrab hallat beh en-nadâma
goftam malâmat âyad gar gerde dust gardam
vallâh-o mâ raynâ hobba belâ malâma

porsidam az tabibi ahvâl-e dust goftâ
porsidam az tabibi ahvâl-e dust goftâ

fi boʿdehâ azâb-o fi qorbeha as-salâma
fi boʿdehâ azâb-o fi qorbeha as-salâma

khâfez sho talleb âmad jâmi be jân-e shirin
hattâ yezuq-o menho kasa men al-kerâma


szívem vérével írtam levelet szívemnek:
ha távol vagy, a világban az ítélet napját látom
távollétednek száz jele ott ül szememben
mért nem homályosítják el könnyeim?

bármit próbáltam, nem volt tőled jutalmam érte
aki próbát próbál, megbánja a próbát
azt mondtam: csak megszólnak, ha utánad járok
de Allahra! szerelmet megszólás nélkül ki látott?

tanácsot kértem az orvostól kedvesem miatt, s azt felelte:
„közelében betegséged, távol tőle egészséged”

ha már tálibod lett Hafez, legalább
egy serleget adj neki édes életéért
életéért cserébe szerelmed serlegét


2 megjegyzés:

Grimpix írta...

Nagyon kúl, innen nézve olyan parányi az arab és a perzsa világ... és szinte csak egy sztereotip Irakból illetve Iránból áll - a média miatt. Ezektől a daloktól picit kinyújtózik, tágul... Tudnátok még más zenekarokat is megnevezni, akár metált is, olyanokat persze, akik nem angolul nyomjak. Köszi.

Studiolum írta...

Persze, nagyon sokat. Csak néhány kedvenc, aki azonnal eszembe jut (a linkek olyan posztokra vezetnek, ahol fordítottam tőlük, vagy legalább zenéjüket bekötöttem): Mohammed Reza Shajarian, Hossein Alizadeh, Kayhan Kalhor, Soheil Nafissi és Ebrahim Monsefi, Shahram Nazeri, a Kamkarok, Shahab Tolouie, Hojjat Asrafzadeh, még itt is néhányan, és sokan, sokan mások. Mire meghallgatod őket, átgondolom, még kit és milyen felvételeket ajánljak (csak nekem több száz perzsa CD-m van, de még sokkal több is elérhető interneten).