A régi Peking


Az 50-es évektől kezdve programszerűen elpusztított régi Peking rekonstrukciójához kerestem képeket, így találtam rá a LIFE-nak erre sok száz darabból álló színes fotósorozatára, amelyet Dmitri Kessel készített 1946-ban. Ezek a képek azért különösen értékesek, mert valószínűleg ez volt az utolsó pillanat, amikor a régi Pekinget még többé-kevésbé olyannak lehetett látni, amilyennek évszázadokon át látták, s az első, amikor ezt valaki részletesen végig is dokumentálta fényképen.


Dmitri Kessel (1902-1995) ukrajnai zsidó földbirtokos családban született. Első fényképezőgépét 14 éves korában kapta: ezt önéletrajza szerint egy bolsevik katona törte szét a fején a család vagyonának kisajátításakor. 1923-ban menekült Amerikába, ahol különféle alkalmi munkákkal töltött tíz év után, 1934-ben végezte el a fotóiskolát. Szerencsés időpont volt ez egy kezdő fotós számára: a 35 mm-es Leica megjelenése, amely lehetővé tette a gyors és feltűnés nélküli fotózást, ekkor teremtette meg a technikai lehetőséget az olyan nagy amerikai képes magazinok megalapítására, mint a Life vagy a Fortune, amelyek útjára indították a sajtófotó első nagy generációját. Kessel hatvan éven át szinte kizárólag a Life-nak fotózott világszerte, amelynek második világháborús tudósítója is volt.


A pekingi sorozat néhány darabja a Life 1946. április 29-i számában jelent meg, de túlnyomó részük csak a Google Life-fotóadatbázisában vált először hozzáférhetővé. A képeken még a földszintes hutong-várost látjuk, kevés járókelővel, jóformán járművek nélkül; a Tiltott Város már múzeum, de áll még minden azóta lebontott kapu és fal; a császári palota homlokzatán még Csang Kaj-sek képe függ Maóé helyett; és a legmodernebb építmény, amit látunk, a pályaudvar és a vasúti sínek a régi városfalak tövében. Mintha egy wuxia-film díszletei közt járnánk: csakhogy itt még minden valódi. A képek főként a Tian’anmen téren és a Tiltott Városban, az Északi Tó császári parkjában és a Mennyei Templomnál készültek, s aki járt már Pekingben, könnyen felismeri többségüket. Ennek ellenére a nagy változások miatt sok fotó helye és témája már nehezen meghatározható: ezen dolgozik csapatmunkában a kínai tieku.org fórum közönsége. Az ő meghatározásaikat is felhasználjuk majd a régi Peking rekonstrukciójához, ahol sok más képpel együtt térképhez is kötjük őket.






6 megjegyzés:

Edith Illyés írta...

Ujgurisztánban most dózerolják.

Studiolum írta...

Nem, azzal már készen vannak… nemrég láttam kínai szájton képet a szép új csupabeton városközpontról.

Névtelen írta...

...és ahová nem költözik be senki, főleg nem Ujgur :(

Studiolum írta...

há mér’ tán ők építették? ;)

vagy inkább :(((

Petrus Augustinus írta...

Ahh, Peking. Sajnos csak egyszer voltam ott, de szeretnék még menni; Kína egész csodák tárháza, még így, szétrombolt mivoltában is.

A második képmozaiknál a fölső az egy orosz ortodox templom az alsó pedig egy jezsuita katolikus? Jó lenne tudni.

Studiolum írta...

A második templomról a kínai fórumon sem tud senki semmit. Valószínűleg egy kisebb keresztény kápolna volt, aminek nem maradt nyoma. És nem biztos, hogy katolikus, mert viszonylag újnak néz ki, de az újak nem ilyen hagyományos kínai mintát követtek, hanem inkább neogótikusak voltak. Lehet, hogy egy gazdag kínai keresztény család házikápolnája, ami stílusban a házhoz igazodik. De az is lehetséges (a kereszt miatt is), hogy keleti („szír”) keresztény, akikből nagyon sokan éltek Pekingben (már mint kínaiak, az egykori szír keresztény kereskedőkolónia leszármazottai).

Az első templom viszont nagyon érdekes. Ez az orosz orthodox misszió pekingi temploma. Nagy története van, ami azzal fejeződik be, hogy 1957-ben átadták a területet a szovjet nagykövetségnek, akik lerombolták a templomot. Néhány orosz szájtról összeállítható a történet, meg is akarom írni.