Szivárványfalu


Amikor először láttam fotót a tajvani Taichung barakkvárosáról, azt hittem, a tajvani hegyvidéken őshonos törzseknek a városba beköltözött leszármazottai alapították, s ők festették tele hagyományos motívumaikkal a nemrég lebontott pekingi hutong-negyedekre emlékeztető település falait és utcáit. Bár a minták némelyike első pillantásra is különös akkulturáció jeleit mutatta.


Később tudtam meg, hogy a barakknegyedet az 1940-es évek végén Kínából átmenekített nemzeti hadsereg katonái számára építették az akkori Taichung peremén. Az utóbbi évtizedek során a nagyváros teljesen körbeölelte, és a telepet a város vezetése néhány éve lebontásra ítélte. Az itt élő családok tiltakozását az egyik legelső lakó, az akkor nyolcvanhat éves Huang Yunfu sajátos módon öntötte formába. Hónapokon át tartó munkával telefestette a telep valamennyi falát, járdáját, és egyáltalán minden festhető felületét. A látványosságot az egyetem diákjai már munka közben népszerűsíteni kezdték a kínai interneten, és a 彩虹村, Căihóng Cūn, Szivárványfalu ma már egyfajta helyi turistalátványosságnak számít. Lebontását pedig levették a napirendről.





3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egy kicsit irígylem az ott élőket.

Kósa Márta írta...

Van néhány meztelen fal kis hazánkban is, az esztelenül építettekről nem is beszélve...

Studiolum írta...

Na, azokra nem festene semmit az ember, hogy megakadályozza a bontásukat. Legföljebb egy vörös jelzést, mint az erdész a ritkításra kijelölt fákra.