A blosdorfi ütközet

A cári hadsereg parancsnokai utoljára szemlét tartottak csapataik fölött, majd az osztrák-magyar hegyi vadászok vezetésével felvonultak a Monarchia 1914-18 között elesett katonáinak emlékművéhez. Miután tisztelegtek a hősök emléke előtt, az orosz csapatok fegyelmezett menetben vonultak ki a harcmezőre, és elfoglalták állásaikat a lövészárkokban. A hadrendbe felsorakozott osztrák-magyar gyalogság össztüzet nyitott, majd a parancsnok kivont karddal rohamra vezényelte katonáit. Az orosz védők hősiesen ellenálltak, de a légierővel támogatott roham elsöpörte őket. Félórás rettenetes kézitusa után az orosz állások kivétel nélkül osztrák-magyar kézre kerültek. A sebesülteket a két hadsereg kórházsátra vette gondozásba, a túlélők pedig elvonultak a kantinba morva sört inni, és a tábori postán feladni az aznap hivatalosan is osztrák-magyar bélyegzővel ellátott képeslapokat: „Egészséges vagyok és jól érzem magam. Sokszor csókollak a messzi távolból.”


Így ért véget az ütközet a morvaországi Blosdorfban, azaz Mladějov na Moravěban, immár tizenkettedik alkalommal. Az egykori ellenfelek számos országból érkező dédunokái minden évben augusztus első felében rendezik meg korhű felszereléssel és fegyverzettel azt a csatát, amelyhez hasonlóra annak idején ötszáz kilométerrel keletebbre, a galíciai hegyek között került sor. A kantin és a tábori posta mellett van könyv- és hadifelszerelés-árusítás, a tüzérség és a kétfedelű repülőgépek bemutatója, a harcmező bejárása gőzmozdonnyal, és végül ünnepélyes tábori emléklap-osztás. Az idei összecsapásról a kijevi Reibert blogjának tegnap felkerült fotósorozata és két galériája ad a régi háborús fotókra emlékeztető gazdag színes képes beszámolót. Jövőre nekünk is ott a helyünk.

A tavalyi blosdorfi ütközetről jó képek láthatóak Shaf blogján két részletben, itt meg itt.