Grand couleur

De Borisz Indrikov nem csak két kerékben utazik, elbánik egyszerre többel is, még ha nem is Oroszlánszívű Richárd óta hevernek egy olyan Zóna partján, amelyet nem annyira az apokalipszis, mint inkább egy vándorcirkusz hagyott maga után. Az elmúlás itt Szasa Terebenin felületeinek lassú entrópiája helyett olyan barokkos pompával ragyog fel, mint Rusztam Hamdamov belső tereiben, ami nagyon is illik egy olyan festő-fotós-fordítóhoz, aki teljessé tette Van Eyck, Botticelli és Holbein művészetét.