Milyen kár, hogy három hónappal ezelőtt, a nyúl évének újévi vacsorájáról írva még nem ismertem a bostoni múzeum japán újévi képeslapjait. De legalább most, a kínai naptári nyár beköszöntével felrakom őket.
Japánban régi szokás újévre képeslapokat – 年賀状 nengajō – küldeni a családtagoknak és barátoknak a beköszöntő évet jelképező állat rajzával. A kínai/ázsiai állatévek tizenkét évenként ismétlődnek, így a 20. század első felének nyúl-évei 1903-ra, 1915-re, 1927-re, 1939-re és 1951-re estek. Ezekből az évekből származnak az alábbi képeslapok.
A bicikliző medvék után bicikliző nyulak (1903)
A távol-keleti népek a Hold foltjaiban nyulat látnak, amely hatalmas mozsárban évezredek óta egyre töri a halhatatlanság gyógynövényeit az istenek számára: 白兔捣药成 bódù dăo yào chèng, „töri a gyógynövényt az égi nyúl”, mondja róla „Vén por” című versében Li Bai, a nagy Tang-kori költő. Ezerháromszáz évvel később pedig Kayoko Hashimoto kortárs költőnő hozza el immár Európába is japánul és angolul írott haikujában, amelyet bátran nevezhetünk az egyik legszebb hazafias versnek:
Even to Rome I bring along the rabbit in the moon | Rómába is elviszem magammal a holdbéli nyulat |
10 megjegyzés:
egyértelmű
egyértelmű? ;)
hogyne, hát ott van, és tesz-vesz!
Érdekes, hogy Japánban munkát váltott: mocsit (rizstésztát? nem tudom, mi lenne a jó magyar név) köpül)
Koreában is rizskekszet. de hát ha van egy ilyen jó kis mozsara, logikus, hogy igyekszik kihasználni!
Én csak élvezettel nézegettem a képeslapokat! Nagyon jók!
nyúlpaprikás rendel!
Vén hús lesz a’ már!
mér' teccik ilyet mondani?
Mer’ a legzsengébb is hatvanéves.
Megjegyzés küldése