Holdbéli nyúl

Milyen kár, hogy három hónappal ezelőtt, a nyúl évének újévi vacsorájáról írva még nem ismertem a bostoni múzeum japán újévi képeslapjait. De legalább most, a kínai naptári nyár beköszöntével felrakom őket.


Japánban régi szokás újévre képeslapokat – 年賀状 nengajō – küldeni a családtagoknak és barátoknak a beköszöntő évet jelképező állat rajzával. A kínai/ázsiai állatévek tizenkét évenként ismétlődnek, így a 20. század első felének nyúl-évei 1903-ra, 1915-re, 1927-re, 1939-re és 1951-re estek. Ezekből az évekből származnak az alábbi képeslapok.

Good bye, Tiger, hello, Rabbit! (1915)

Nyulak szumóbajnoksága (1927)

(1903)

Nyúl a felkelő napban (1915)

Az 1939-es év különösen ígéretes volt

Vajon a csónakázó nyúl miért tartja mindig felfelé az evezőt? (1927)

Hónyulak (1927)

(1927)

(1951)

Talán a boldog békeidőkön nosztalgiázva olvas 1910-es újságot 1915-ben a nyúl?

Zenész nyulak (1927)

A bicikliző medvék után bicikliző nyulak (1903)

(1903)

(1927)

(1915)

(1951)

(1951)

(1915)

(1915)

(1927)

A nyúl és a teknősbéka. Figyeljék a pecsétet! (1915)

白兔 bótù, Nyúl a Holdban (1915)

A távol-keleti népek a Hold foltjaiban nyulat látnak, amely hatalmas mozsárban évezredek óta egyre töri a halhatatlanság gyógynövényeit az istenek számára: 白兔捣药成 bódù dăo yào chèng, „töri a gyógynövényt az égi nyúl”, mondja róla „Vén por” című versében Li Bai, a nagy Tang-kori költő. Ezerháromszáz évvel később pedig Kayoko Hashimoto kortárs költőnő hozza el immár Európába is japánul és angolul írott haikujában, amelyet bátran nevezhetünk az egyik legszebb hazafias versnek:

Even to Rome I bring along the rabbit in the moon

Rómába is elviszem magammal a holdbéli nyulat