Nem szeretem a szinkronizált filmeket. Noha tudom, hogy születtek zseniális magyar szinkronrendezések (annak nagy része egy rendkívüli zseni és nyelvtudós munkája), de akkor is elvész a lényeg. Elvész a karakter, elvész az idegen hang hatása, beszűkül a szellemi befogadókészség, fehér zaj lesz minden idegen nyelv, nincs esély, hogy a nyelv érdekes hangja vágyat ébresszen bennünk megtanulására – és ezzel gyengül egyúttal saját anyanyelvünk szebb művelése és megismerése, tudatos használata is.
Sokszor próbáltam elképzelni, vajon milyennek találhatják például az olaszok a külföldi művészek által előadott olasz operákat. Hogy hangzik a dal az ugyan gyakorlott, de mégis „csak tanult” száj előadásában? Mit érezhetnek, milyen ízt? Nos, részben – talán – választ kaptam a a kérdésre.
Karácsonykor láthattuk újra a bájos Sissi-trilógiát – természetesen szinkronizálva –, amelynek második része, a Sissi – Die junge Kaiserin azonban szinkron nélkül plusz meglepetéseket is tartogat a magyar néző számára. (Ez a meglepetés nem az lesz, hogy mégis nyugodtan tekintsük hiteles történelmi filmnek akármelyik darabját is.)
Kevés filmben játszik együtt anya és leánya – anyát és leányát. Márpedig a Ludovika hercegnőt alakító, eleddig kikutatlan magyar gyökerű Magda Schneider itt együtt játszik Rosemarie Magdelena Albach-Retty-vel – a leányával.
Idegen neve ellenére garantált a magyar kultúrához való kötődése a Falk Miksát alakító Petrovics Szvetiszlávnak (a filmben valódi nevén, Petrovich Ivánként szerepel), aki az 1945 előtti magyar színpadi és filmvilágnak ismert és kedvelt szupersztárja volt, már a magyar némafilmgyártásban is résztvevő – és mint mindegyikük, méltatlanul és felháborító módon elfeledett – fontos alkotó.
Ő és sokan mások is magyarul beszélnek a filmben. A magyar Himnusz, Liszt-művek, egyéb magyar zenei betétek is felhangzanak…
…és a bécsi kórus énekel is – magyarul! Talán nem is annyira meglepő, hogy a vármegyék neveiben mindössze egy darab elírás, a Mármaros szerepel.
A filmet 1956 decemberében mutatták be. A szinkron történelem előtolakszik az előbbi dal hallatán…
…ahogy a film végén is előtolakszik a szinkrontörténelem. Erzsébet királyné, a magyarok legendás nagyasszonya a film végén magyarul esküszik – Romy Schneider, tudjuk már, hallhatott magyar szót előtte. Elhangzik a magyar himnusz is, meglepően pezsgő (valószínűleg az eredeti) dallammal, és a hozz rá-hozz reá hibával
Sokszor próbáltam elképzelni, vajon milyennek találhatják például az olaszok a külföldi művészek által előadott olasz operákat. Hogy hangzik a dal az ugyan gyakorlott, de mégis „csak tanult” száj előadásában? Mit érezhetnek, milyen ízt? Nos, részben – talán – választ kaptam a a kérdésre.
Karácsonykor láthattuk újra a bájos Sissi-trilógiát – természetesen szinkronizálva –, amelynek második része, a Sissi – Die junge Kaiserin azonban szinkron nélkül plusz meglepetéseket is tartogat a magyar néző számára. (Ez a meglepetés nem az lesz, hogy mégis nyugodtan tekintsük hiteles történelmi filmnek akármelyik darabját is.)
Kevés filmben játszik együtt anya és leánya – anyát és leányát. Márpedig a Ludovika hercegnőt alakító, eleddig kikutatlan magyar gyökerű Magda Schneider itt együtt játszik Rosemarie Magdelena Albach-Retty-vel – a leányával.
Idegen neve ellenére garantált a magyar kultúrához való kötődése a Falk Miksát alakító Petrovics Szvetiszlávnak (a filmben valódi nevén, Petrovich Ivánként szerepel), aki az 1945 előtti magyar színpadi és filmvilágnak ismert és kedvelt szupersztárja volt, már a magyar némafilmgyártásban is résztvevő – és mint mindegyikük, méltatlanul és felháborító módon elfeledett – fontos alkotó.
Ő és sokan mások is magyarul beszélnek a filmben. A magyar Himnusz, Liszt-művek, egyéb magyar zenei betétek is felhangzanak…
– Igen, Majestät! | – Gyula! |
– Na és mi van mostan? Nem tudom még. | – Nem nem, azt nem lehet. Mégis el kellene búcsúzkodni tőle. – Igen, igen ez volna a legjobb. – Nem, nem. Ha Andrássy azt mondja, hogy menjünk, akkor megyünk |
– Gyertek emberek, gyertek gyorsan gyön (sic) a királyné! |
A filmet 1956 decemberében mutatták be. A szinkron történelem előtolakszik az előbbi dal hallatán…
…ahogy a film végén is előtolakszik a szinkrontörténelem. Erzsébet királyné, a magyarok legendás nagyasszonya a film végén magyarul esküszik – Romy Schneider, tudjuk már, hallhatott magyar szót előtte. Elhangzik a magyar himnusz is, meglepően pezsgő (valószínűleg az eredeti) dallammal, és a hozz rá-hozz reá hibával
Romy Schneider 1938-1982
Mindent meg fogok tenni, ami hatalmamban áll, hogy a magyar nemzetet boldoggá tegyem.
Isten áldd meg a magyart!
Jó kedvvel és bőséggel (sic)
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel,
Balsorsa kit régen tép
Hozz reá (sic) esztendőt!
Megbűnhődte már e nép,
Múltat, jövendőt! (sic)
Mindent meg fogok tenni, ami hatalmamban áll, hogy a magyar nemzetet boldoggá tegyem.
Isten áldd meg a magyart!
Jó kedvvel és bőséggel (sic)
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel,
Balsorsa kit régen tép
Hozz reá (sic) esztendőt!
Megbűnhődte már e nép,
Múltat, jövendőt! (sic)
Erzsébet királyné. 1837-1898 (Székely Bertalan festménye)
9 megjegyzés:
Fogas kérdés - van ország (finnek? svédek?), ahol nem is ismerik a szinkront, az angol nyelvű filmeket sokszor még felirattal sem látják el, a többieket igen. Menzel szerint egy erős film nézhetetlen más nyelven. De hát hol vagyunk mi a nyelvtudásunkkal! De jó lenne annyira angolul tudni, hogy megértsem, mi a frenetikus humor alapja a Brian életében, vagy a zseniális Márkus-féle Rózsaszín párducban... És ezek nem Rímhányó magyarításai. Egészen más világ.
Tapasztalatom néhány más országgal az, hogy ahol jellemzően nem szinkronizálnak, ott a tévénézés gyerekkortól erősíti a nyelvtudást, ahol meg igen, ott éppolyan rosszul állnak, mint mi. Egy jó példa: Berethalmon voltunk spanyol barátommal, a főtéren beszélgettünk. Odaszalad egy helybéli 5-6 éves román kislány a kisöccsével, és olaszul szólt hozzánk kitűnő kiejtéssel, aztán amikor néhány szó után észrevette, hogy spanyolul beszélünk, akkor spanyolra váltott, ugyancsak kitűnő kiejtéssel. „Honnan tudsz ilyen jól spanyolul?” kérdezte megdöbbenve a barátom. „De las telenovelas”, válaszolta.
... és ami még nagyon fontos, nem - feltétlenül - gyengíti a helyi nyelvet a feliratozás.
De ez a "De las telenovelas" zseniális ... :)
Nagyszerű! Én is rosszul vagyok a szinkrontól, erős film valóban csak eredeti nyelven, hiszen hozzátartozik a színész játékához a film alapnyelve.
A két videólink a Szenes Erika kép fölött rossz helyre mutat vmiért.. :)
Japánban is gyakori a feliratozás, pl a délutáni koreai vagy kínai szappanoperát is ilyen formában sugározzák - ennek ellenére a japánok nyelvtudása nem a legjobb.
Köszönöm, Petya, javítva!
bitxəšï: Nyilván a szinkron hiánya csak az egyik összetevője a nyelvtudásnak, egyéb ösztönzők is kellenek hozzá (pl. a Ceaușescu-Erdélyben hiába sugároztak sok orosz filmet felirattal, nem volt jelentős az oroszul tudók aránya). Érdekes volna, miért nem éreznek a japánok ösztönzést idegennyelv-tanulásra? (mert én azt látom azon a néhányon, akit idehaza ismerek, hogy amikor meg akarnak tanulni, akkor kiválóan meg tudnak, ellentétben pl. a kínaiakkal)
Hm, érdekes, nekem pont a kínaiakkal vannak pozitív tapasztalataim.
Egyébként az egyik, kínai nyelvtanítással is foglalkozó tanárom mondta, hogy a japán nyelvtanulók reménytelenek (絶望的) :)
(Én a tanszékünkön azt látom, hogy a doktoranduszok igen nagy hányada csak japánul tud)
Kedves Studiolum!
A magyar szinkronok közül kettőt találok említésre méltónak:
Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki rajzfilmet
és
az Asterix és Obelix - A Kleopátra küldetés című vígjátékot.
Tamás, rég nem jártam a Wang foly partjain, most kis idôt szakítottam rá. A bemutatott cikkbôl a következô kollokáció zseniális: "A Flora, Jäger, Dönhoff, Merkur, Bergmann központ ***telefonos görljei***" :) Nem hittem volna, hogy a görl ennyire régi, a telefonközpontok kapcsán pont hogy frajlánt vártam volna...
Megjegyzés küldése