Szinkron

Nem szeretem a szinkronizált filmeket. Noha tudom, hogy születtek zseniális magyar szinkronrendezések (annak nagy része egy rendkívüli zseni és nyelvtudós munkája), de akkor is elvész a lényeg. Elvész a karakter, elvész az idegen hang hatása, beszűkül a szellemi befogadókészség, fehér zaj lesz minden idegen nyelv, nincs esély, hogy a nyelv érdekes hangja vágyat ébresszen bennünk megtanulására – és ezzel gyengül egyúttal saját anyanyelvünk szebb művelése és megismerése, tudatos használata is.

Sokszor próbáltam elképzelni, vajon milyennek találhatják például az olaszok a külföldi művészek által előadott olasz operákat. Hogy hangzik a dal az ugyan gyakorlott, de mégis „csak tanult” száj előadásában? Mit érezhetnek, milyen ízt? Nos, részben – talán – választ kaptam a a kérdésre.

Karácsonykor láthattuk újra a bájos Sissi-trilógiát – természetesen szinkronizálva –, amelynek második része, a Sissi – Die junge Kaiserin azonban szinkron nélkül plusz meglepetéseket is tartogat a magyar néző számára. (Ez a meglepetés nem az lesz, hogy mégis nyugodtan tekintsük hiteles történelmi filmnek akármelyik darabját is.)


Kevés filmben játszik együtt anya és leánya – anyát és leányát. Márpedig a Ludovika hercegnőt alakító, eleddig kikutatlan magyar gyökerű Magda Schneider itt együtt játszik Rosemarie Magdelena Albach-Retty-vel – a leányával.

Nem, ő nem Romy, hanem Magdalena Schneider!

Színházi Élet, 1932. február 28.

Idegen neve ellenére garantált a magyar kultúrához való kötődése a Falk Miksát alakító Petrovics Szvetiszlávnak (a filmben valódi nevén, Petrovich Ivánként szerepel), aki az 1945 előtti magyar színpadi és filmvilágnak ismert és kedvelt szupersztárja volt, már a magyar némafilmgyártásban is résztvevő – és mint mindegyikük, méltatlanul és felháborító módon elfeledett – fontos alkotó.



Ő és sokan mások is magyarul beszélnek a filmben. A magyar Himnusz, Liszt-művek, egyéb magyar zenei betétek is felhangzanak…

– Igen, Majestät!

– Gyula!

– Na és mi van mostan? Nem tudom még.

– Nem nem, azt nem lehet. Mégis el kellene búcsúzkodni tőle. – Igen, igen ez volna a legjobb. – Nem, nem. Ha Andrássy azt mondja, hogy menjünk, akkor megyünk

– Gyertek emberek, gyertek gyorsan gyön (sic) a királyné!

…és a bécsi kórus énekel is – magyarul! Talán nem is annyira meglepő, hogy a vármegyék neveiben mindössze egy darab elírás, a Mármaros szerepel.

– Isten áldja királyunkat, szeretett hazánkat, és szent földünket. Szülőföldünk, áldott kincs. – ha mi nekünk öröm sincs – Szeretettel áldozunk: Verejtéket, vérünket.

Tőled sohasem távozunk, Óvunk és védünk Tégedet, Isten áldjon sok felséggel (sic) Szülőföldünk… szülőföldünk…

A filmet 1956 decemberében mutatták be. A szinkron történelem előtolakszik az előbbi dal hallatán…

Szenes Erika

…ahogy a film végén is előtolakszik a szinkrontörténelem. Erzsébet királyné, a magyarok legendás nagyasszonya a film végén magyarul esküszik – Romy Schneider, tudjuk már, hallhatott magyar szót előtte. Elhangzik a magyar himnusz is, meglepően pezsgő (valószínűleg az eredeti) dallammal, és a hozz rá-hozz reá hibával

Romy Schneider 1938-1982

Mindent meg fogok tenni, ami hatalmamban áll, hogy a magyar nemzetet boldoggá tegyem.

Isten áldd meg a magyart!
Jó kedvvel és bőséggel (sic)
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel,
Balsorsa kit régen tép
Hozz reá (sic) esztendőt!
Megbűnhődte már e nép,
Múltat, jövendőt! (sic)

Erzsébet királyné. 1837-1898 (Székely Bertalan festménye)