Örök emlékül

„Örök emlékül az alkoholizmussal vívott harc áldozatainak”

A tömeges alkoholizmus és az ellene való küzdelem egyaránt szerves része volt a Szovjetunió mindennapi életének, megalakulásától egészen felbomlásáig. A tizenkilencedik században az egy főre eső orosz alkoholfogyasztás még a legalacsonyabb volt egész Európában, s ezt a fogyasztást is szigorúan kontrollálták a falusi és városi közösségek, valamint az intenzíven működő alkoholellenes társulatok. A kommunizmussal meginduló erőltetett iparosítással azonban falusiak milliói áramlottak a városokba, akik a közösség kontrollja alól kikerülve és olcsó alkoholhoz hozzájutva gyorsan meggyökereztették a gyors eszméletlenséget célzó permanens részegség kultúráját.

A szovjet állam egyfelől támogatta ezt mint a társadalmi feszültségek levezetésének eszközét, s Sztálin 1930-ban, a monumentális iparosítás megindulásakor levélben követelte a Népbiztosok Tanácsának akkori elnökétől, Molotovtól „a vodkaelőállítás lehető legintenzívebbé tételét országunk hathatós és komoly védelme érdekében”. Másfelől azonban világosan látták, hogy az ilyen mértékű alkoholfogyasztás az életkor drasztikus csökkenéséhez vezet – a szovjet férfiak várható életkora az 1990-es évekre 47 évre süllyedt –, valamint a családok korai szétesése folytán jelentősen rontja a születési arányt, ami egyaránt csökkenti a Szovjetunió versenyképességét a világrendszerek közötti harcban, s ezért időről időre megpróbálták alkoholellenes kampányokkal útját állni. Ugyanakkor az állam tudatában volt, hogy nem mondhat le az alkoholmonopóliumból származó bevételről, amely a kommunizmus kezdetén a költségvetés egynegyedét jelentette, s kiesése még a Gorbacsov által 1985-ben bevezetett alkoholellenes kampány idején is jelentős mértékben hozzájárult a szovjet gazdaság visszaeséséhez.

E történet néhány állomását vázoljuk fel a következő hetekben orosz és amerikai irodalom alapján abban a rövid sorozatban, amelyet az amerikai „Points: The Blog of the Alcohol and Drugs History Society” (an affiliate organization of the American Historical Association) számára készítünk a főszerkesztő, Trysh Travish felkérésére, aki a századfordulós magyar és a Gorbacsov-kori szovjet antialkoholista kampányokról írt cikkeink nyomán jutott el a Wang folyó verseihez. A cári Oroszország alkoholellenes egyesületeitől a korai kommunizmus szesztilalmáig, az 1929-30-as majd Sztálin halála, 1953 után megújuló kampányokon át Gorbacsov „száraz törvényéig” egy-egy kiadványcsoportot nézünk át, hogy meglássuk, hogyan próbálták megfékezni az alkoholizmus „zöld kígyóját”. Az egyes posztokat hetente közzétesszük itt a Wang folyón is, ahol a Points terjedelmi korlátai által nem szorongatva további forrásokkal és korabeli képekkel illusztráljuk őket.


Az alkoholellenes kampányok leglátványosabb vizuális megnyilvánulásai kétségtelenül a plakátok voltak, amelyekből mintegy száz maradt ránk az 1920 és 1990 közötti időszakból. Többségük ikonikussá vált, s máig hatással van az oroszoknak ha nem is ivási szokásaikra, de legalábbis vizuális kultúrájára. A Points-on a mai első, kedvcsináló bejegyzést ezért azzal a tizenkét, főleg az 1950-es években készült alkoholellenes plakáttal illusztrálom, amelyeket egyszer már közzétettem a Wang folyón: ezek parafrázisaként készült a NyiKola kvasz Coca Cola-ellenes 2009-es reklámnaptárja, amelynek egyes képeit akkoriban részletesen elemeztem. Itt most nem idézem még egyszer őket, hanem helyettük elkezdem összeállítani az orosz interneten található képek alapján a szovjet alkoholellenes plakát virtuális múzeumát. Noha a későbbiekben többre is hivatkozom majd, legyenek meg itt egyszer egyben. E képek egy része közismert és több nyugati szájt is átvette őket; másokat viszont csak egy-egy eldugott orosz blogban lehet megtalálni. A legrosszabb, hogy alig néhánynál közlik a kiadás évét, ezért csak stílusuk alapján lehet megsaccolni, melyik nagy kampány – 1920-25, 1929-30, 1954-58, 1971-72, 1985-87 – számára készülhettek. Mind a képeket, mind adataikat folyamatosan igyekszem bővíteni, és minden segítséget köszönettel fogadok. S ha már ilyen bő szüretre számíthatunk, az „Ántivilág” gyűjtőposzt háborús fejezetei között is újat nyitunk számukra „Harc az alkoholizmus ellen” címmel.

Szégyen! – Berúgott, civakodott, eltört egy fácskát – most szégyell az emberek szemébe nézni (1958, N. Velezsnyeva, N. Kuzovkin)


Egy cseppet sem!


A pálinka mérge elpusztítja a dolgozók egészségét


Hogyan irtjuk ki a részegeskedést – Az iskolán, klubon és falusi kultúrházakon keresztül a részegeskedés fölötti győzelemért – Úttörők! Tanítsátok meg szüleiteket, hogy ne igyanak. Tanárok! Magyarázzátok el a gyerekeknek az alkohol ártalmait! Fiatalok! Sportoljatok és nem fogtok inni akarni! Nők! Szólaljatok fel a részegek és a részegeskedés ellen! Járjatok moziba és színházba – ez értelmes időtöltés! Töltsétek szabad időtöket a klubban és a falusi kultúrházakban! Sakkozzatok – ez hasznos időtöltés!


A vodka barátja a szakszervezetek ellensége!



2 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Saját szememmel láttam, hogy a férfi, aki 3 üveg kölnit vett a kijevi nagyáruházban, a pulttól ellépve kettőt rögtön kinyitott és MEGITTA! Ez 1986 nyarán történt, addig csak szüleim elbeszéléséből hallottam ilyet, a II. világháború idejéből...

Studiolum írta...

Elhiszem. Én magam ilyet nem láttam, de orosz barátaimtól hallottam eleget. Mikor Moszkvában csomagmegőrzőbe adtuk be a csomagomat, figyelmeztettek, hogy vegyem ki még az arcszeszt is, mert átkutatják, és mindent megisznak.

Egyébként katonakoromban – éppen azidőtájt – tanúja voltam, mi mindent képesek meginni a körletben lévő szabolcsi fiúk, és szemmel láthatólag nem azért, mert ráfanyalodtak, hanem mert már a civil életben is hozzászoktak…