Láncaikat veszíthetik

Oszip Nusszbaum 18 éves rab, hivatásos festő rajza. Elítélték sikkasztásért és hamisításért

Lenin a cári bíróság előtt. Andrej Jevdokimov 34 éves rab, volt bírósági írnok rajza. Elítélték felesége meggyilkolásáért

P. Mihajlenko 28 éves rab, paraszt rajza. Haszonszerzés céljából elkövetett gyilkosságért öt év börtönbüntetésre ítélték

Lenin a börtönben. Konyuhov rab rajza

Lenin eltörli a börtönöket. Mark Larionov 27 éves rab rajza. Elítélve négy rendbeli lopásért, utolsó ízben két év szabadságvesztésre. Foglalkozására nézve esztergályos

Lenin leveszi a bilincseket a fogoly kezéről. Mark Larionov rab rajza (lásd fent)

A tanulságos rajzokat, amelyek egyfelől sors- és tettestársukat, másfelől reménybeli szabadítójukat látják a szovjet nép vezetőjében, Lobgott Pipzam, az orosz budun archívum (vagy fordítva) közli a Суд идет! azaz „A tárgyalás folyamatban van!” c. lap 1925-ös évfolyamából, minden bizonnyal Lenin halálának első évfordulójára. Pontosabban szólva a kiadvány a tekintélyes Народный суд, azaz „Népbíróság” folyóirat kulturális melléklete volt a 20-as években, míg bizonytalan időpontban végleg el nem maradt belőle. Megszűnésének oka tisztázatlan, de talán szerepet játszhattak benne a rendszeresen a komolyság és az abszurd határán billegő írások, mint a fenti rajzsorozat mellett azok a törvényszéki tudósítások is, amelyeket Mihail Zoscsenko, az orosz szatíra és fekete humor nagymestere közölt faarccal hétről hétre, s amelyek, noha megtörtént eseteket írtak le, előadásmódjuk folytán alkalmasak voltak a testület tekintélyének aláásására.

Apák és fiúk

A bogorodszki népbíróságon röviddel ezelőtt ért véget a Mjasznaja polgártársnő által Szmoljakov új-bogorodszki gyári munkás ellen benyújtott kereset tárgyalása. Mjasznaja polgártársnő gyermeke apjának tartotta Szmoljakovot, és gyermektartást követelt tőle. Keresetének igazolására tíz tanút állított. Szmoljakov munkás ennek ellenére nem ismerte el apaságát. „Igaz”, mondja, „valóban együtt éltem ezzel a polgártársnővel. Csakhogy a kölök nem rám hasonlít. Nézzék csak, az orrocskája sem ilyen, és a pofikája is sokkal inkább Milovanov tanúra üt, ott ni.” Milovanov tanú, mészáros és kereskedő azonban tiltakozva hadonászik, és ugyancsak nem ismeri el apaságát. Az egyik tanú viszont így nyilatkozik a Bíróság előtt: „Hogy ki a gyerek apja, azt mi nem tudhassuk. De tény, hogy csak a kereskedőt láttuk a polgártársnővel a csalánban.” A kereskedő újfent tiltakozólag hadonászik. Így hát a Bíróság előtt egy gyermeknek két apja áll. Az ügy zavarossá válik. Végül a Bíróság salamoni döntést hoz. A bogorodszki „A Munkás Hangja” újság 236. számában a következő ítélet jelenik meg: „Milovanov polgártársat havi 15 rubel megfizetésére kötelezzük. Szmoljakov polgártársat tettestársnak nyilvánítjuk, de mint munkástól, részéről a pénzbeli fizetéstől Milovanov kereskedő társadalmi helyzetének megváltozásáig eltekintünk.” Az ítélet méltányos és éleselméjű. Ámde miért kellett a gyermeket így megbélyegezni? Hiszen ezáltal egész életére kereskedő származásúnak minősítették. Mihez kezd így, ha felnő? Még ha legalább a tettestárs-apát is bejegyezték volna az anyakönyvi kivonatába.

A szándék ma már eldönthetetlen. Hiszen az új helyét és hangját kereső populáris grafika éppen a huszas években hozta a világra a Lenin-kultusz számos olyan produktumát, amely manapság karikatúraként is megállná a helyét.

„A mi Szabadság-szobor-tervünk. Szerény reményünk, hogy megvalósításához Amerika egész gondolkodó proletariátusa hozzájárul majd.” A Смехач 1924-es évfolyamából