Ezt a bejegyzést eredetileg csak a blog angol változatában tettük közzé, jól tudván, hogy a magyar olvasónak már a könyökén jön ki a dolog. Miután azonban Wang Wei meglepetéssel fedezte fel benne az ottani kis nyelvek hasonló nyomorúságát, és mindjárt lelkesen lefordította katalánra, illetve most készíti baszk fordítását, Araz pedig ugyanilyen megfontolásból az azeri változatot, végül is úgy éreztük, szégyen lenne, ha éppen magyarul nem jelenne meg.Emlékeznek rá, hogy egy éve közzétettük a szlovákiai nacionalista kormánypárt alelnöke, Anna Belousovová nyílt levelét a szlovák nyelv védelmében, amelyről az alelnöknő úgy vélte, nagy veszélyben forog? Akkor bizonyára arra is emlékeznek, hogy az egykori általános iskolai matematika- és földrajztanárnő rövid levele, mint azt szlovák nyelvészek a SME.sk napilapban kimutatták, több mint húsz helyesírási hibát tartalmazott.
Bármilyen hihetetlennek tűnik is, ezt a teljesítményt épp a napokban múlta fölül a magyar kormánypárt volt alelnöke és 2010 augusztusa óta Magyarország elnöke, Schmitt Pál, aki mindjárt legelső elnöki nyilatkozataiban a magyar nyelv védelmét sürgette, amelyről úgy vélte, nagy veszélyben forog. Már augusztusban is világos volt, hogy az egykori párbajtőrvívó nem annyira ragyogó intellektusának, mint inkább a kormánypárt és személyesen vezetője iránti rendíthetetlen lojalitásának köszönheti megválasztását, s ennek megfelelően nem is várta el tőle senki, hogy bármi egyebet írjon, mint pusztán nevét a parlament által jóváhagyott törvények alá, amit kötelességtudóan meg is tett immár száznál több alkalommal. Újév napján azonban feladatának érezte, hogy maga által írt beszéddel forduljon népéhez. A beszéd általános meglepetést keltett, noha nem tartalmával, amely a várható mértékben volt banális és kínos, hanem helyesírásával. Az elnök honlapján közzétett rövid szöveg ugyanis nem kevesebb mint tizenhét hibát tartalmazott, beleértve két súlyosat a magyar nemzeti himnusznak a beszéd végén idézett legelső sorában.
A publikációt kísérő közderültség a szöveg azonnali eltávolításán túl arra is rákényszerítette az elnöki hivatalt, hogy nyilatkozatot tegyenek közzé, amelyben hangoztatták a magyar nyelv ügye iránti elkötelezettségüket, és ígéretet tettek rá, hogy a jövőben gondosan ellenőriznek minden általuk kiadott szöveget. Sajnos ez a rövid, 120 szavas nyilatkozat is hibás formában tartalmazott kilenc szót, többek között magának az elnöknek a nevét is.
Kattintsanak a nyilatkozat teljes szövegének és valamennyi hibájának megjelenítéséhezHa úgy vélik, hogy ez az újévi tűzijáték a magyar nyelv védelmében tovább már nem fokozható, híján vannak a képzelőerőnek. A pontot az ire az a hirdetés tette fel, amelyet néhány nappal a fenti két purista dokumentum megjelenése után az elnöki hivatal nevében tettek közzé a egyik legnagyobb hirdetési oldalon, s amelyben sürgősen korrektort és helyesírás-ellenőrzőt kerestek az elnök hivatalos szövegei számára. Az alig nyolcvan szavas hirdetés tizenhét helyesírási hibát tartalmazott, épp annyit, mint Schmitt Pál eredeti beszéde.
Igaz, a hirdetés azonnal kacsának bizonyult, ami egyébként már ironikus megfogalmazásából is világos volt. A két korábbi dokumentum fényében azonban annyira meggyőzőnek tűnt, hogy több munkanélküli magyartanár is bevallotta különféle fórumokon, hogy komolyan vette és jelentkezni akart vagy már jelentkezett is a meghirdetett állásra.
A történetnek számos tanulsága van, de itt most csak egyet szeretnénk kibontani. Ha magas állású köztisztviselőtől azt hallják, hogy az általa beszélt nyelv nagy veszélyben forog, higgyenek neki. Tudja, miről beszél.
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
12 megjegyzés:
Atyavilág! találtam még helyesírási hibát az újévi beszédben. A 'nemcsak' egybeírandó abban a szövegösszefüggésben. Túlsúlyban vannak a durva (3 hibapontot érő)hibák, egy hagyományos érettségi dolgozat javítási-értékelési útmutatója alapján. Stílushibákról, nyelvhelyességről már nem is érdemes beszélnünk.
Szomorú ez, bizony szomorú.
2010 áprilisa óta röhögök a Fideszen.
1946 február 1-je óta röhögök a köztársaságon.
1944 március 19-e óta minden illegitim Magyarországon.
1918 óta szomorú vagyok.
Ám már 1789-ben elvetettem minden reményt.
Európa halott, és mi nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk.
Én Cassianus példájában bizakodom, aki hasonló helyzetben megalapította a st. victori könyvtárat, hogy átmentse, ami értékes volt az eltűnt világból.
Szerencsére volt néhány ragyogó évünk "miazhogy! nagyonis!"- az aranyszívű, elkóborolt kislányt megtaláló, öregecskedő feleségek lecseréléséről beszélő hőssel, aki gyermekektől körülvéve állt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, mesterlövészekkel védve, aki szokott bérmálkozni!!! (saját szavai szerint), aki ... kár folytatni, Ő az igaz magyar államférfi
A FENTIEK BIZONYÁRA TÖRLENDŐK...
Szomorú, hogy még olyasvalaki is, aki hosszú idő óta olvassa ezt a blogot, ennek ellenére csak fekete-fehérben képes látni a világot, és úgy gondolja, hogy az „egyik oldal” egy nyilvánvaló hibájának bemutatása a „másik oldal” dicséretét jelenti.
Bizony, senki sem egészen fekete vagy fehér, de azért most, amikor egész Európát feltüzelik a rettegő megélhetésiek saját hazájuk?! ellen, nagyon szomorú vagyok. Hiába kerestem, az elmúlt évek "másik oldal"-t érő kritikáját nem találtam a Wang folyón...
Valószínűleg azért nem találta, mert ugyanazzal a már elhatározott előítélettel kereste, amivel az eggyel előbbi megjegyzést is megfogalmazta. Pedig van ilyen, még hozzá is szólt, itt, vagy itt, vagy ha a határon túli „másik oldal” is ér, akkor itt vagy itt. Nem szólva a számos bejegyzésről, amelyben a létezett szocializmust kritizálom, amikor is hívő családomat minden lehetséges hátrányos megkülönböztetésben részesítették: tanítónő anyám harminc éven át nem kapott állást, mind a kilenc tstvérem más-más városban született, mert építész apámnak egy idő után mindenütt kiadták a munkakönyvet, amikor nem volt hajlandó leszokni a templombajárásról, mi pedig iskolai ünnepségeken a szégyenpadban ültünk, mert a hittant választottuk az úttörő helyett – bizony, mi voltunk azok a „rohadt reakciósok”, akikről Maga abban az időben önfeledten énekelte, hogy „lógni fognak”. Azt gondolom tehát, hogy ha valaki előítéletek nélkül olvassa ezt a blogot, akkor elég világos kell legyen számára, mi a véleményem az egykori és mostani szocialista rezsimről, mégpedig nem tegnap vagy 1990 óta, mint sokaknak, hanem amióta az eszemet tudom.
Az „egyik oldallal”, pontosabban egy, a posztjára több tekintetben is alkalmatlan, és a saját pártján belül is erősen kritizált prominens tagjának egy konkrét gesztusával szemben viszont most fogalmaztam meg először kritikát ebben a blogban. Nem mintha ne lett volna rá máskor is bőven ürügy, mert a jelenlegi kormánypártok számos gesztusát is eléggé tragikomikusnak látom, de értse meg: ez nem egy politikai blog. Sok más dolog van az életben, amelyet jóval fontosabbnak tartok a magyar belpolitikánál: a hit, a világban lévő sokféle szépség, a történelem, ez a földdarab és a rajta élő népek, néhány más régió és az ottani emberek élete, tapasztalatai és gondolkodásmódja. Ezekről írok ebben a blogban.
Ez a bejegyzés is csak azért született, mert folytatásként kívánkozott ahhoz a korábbihoz, amelyben a szlovák nacionalista párt hasonló megnyilvánulását karikíroztam. Azt hiszem, úgy fair, ha a magunk háza előtt is söpörgetünk, ha már van mit. Márpedig van mit: ha élvezettel és jogosan hánytorgatjuk fel a „másik oldal” nyelvbotlásait és elszólásait, az öregecskedő feleséget, útelágazódást és sünt, akkor az „egyik oldal” szégyenletes nyelvgyalázása láttán sem szabad a homokba dugni a fejünket.
Köszönöm megtisztelő részletes válaszát! Az a gyerekkori éneklés ma is fáj, szégyennel tölt el... Változatlanul felháborít azonban az a minősíthetetlen támadássorozat, amit itthonról indítottak nemcsak a kormány, hanem minden jóérzésű ember ellen, úgy gondolom, ilyen esetben tán nem kéne még muníciót is adni a sok nemtelen támadáshoz.
ÉvaZsuzsanna itt olvasható kommentjeinek - a Wang folyó bloghoz teljesen méltatlan - bornírtsága és hihetetlenül alacsony színvonala visszatartana a hozzászólástól, de „személyes érintettség” folytán mégiscsak megteszem. Ugyanis én követtem el azt a korrektúrát, amelynek a facsimiléje a posztban látható és amelyet még elsején fel is tettem a blogomra, ezzel elindítva a folyamatot, ami mára tényleg a könyökén jön már ki mindenkinek. ÉvaZsuzsanna szemszögéből nézve tehát én voltam az, aki újabb muníciót adtam a „minden jó érzésű (két szó) ember” ellen irányuló "nemtelen támadássorozathoz".
Hogy valójában mit példáz ez az egész végtelenül szomorú történet - ami Schmitt Pál „kitalálásával”, majd megválasztásával kezdődött és aminek aligha ez a bugyuta szöveg és arcpirító helyesírás az utolsó állomása (mert sokat fogunk még szégyenkezni a köztársasági elnökünk miatt) -, azt már pontosan és higgadtan leírta Studiolum, ahhoz vétek lenne bármit hozzátennem.
Elnézést, ez a helyes link. (Remélem.)
A muníciót az adta, aki ezt a sok blődséget elkövette. S ha a megírással addig várnánk, míg a támadások elülnek, akkor ugyan várhatnánk. A támadások nem ülnek el soha, ez a politika lényege, bárki van hatalmon. Így van ez az egész világon, amióta történelmet írnak. Aki nem bírja a kritikát, ne vállaljon hivatalt.
Szerintem egyetlen korban sem kell együtt énekelni a mindenkori hatalommal. Az ember lássa tisztán, ami rossz, akár az általa preferált oldalon is. Ha az az oldal valóban megérdemli a támogatását, akkor a kritikától nem összedőlni fog, hanem megtisztulni.
"[...]az „egyik oldal” egy nyilvánvaló hibájának bemutatása a „másik oldal” dicséretét jelenti."
Ez mennyire elterjedt hiedelem! Akármikor politizálunk, rögtön jön, hogy 'jó de a másik!'. Azt csak az emberek (egyébként az esetek többségében önhibán kívüli) szűklátókörűségének tulajdonítom, hogy nem veszik észre, hogy Fideszen, MSZP-n, Jobbikon, LMP-n és a köztársaságon kívül is van élet (sőt, Mo.-on csak ott van). A respublika a perspektíva, a jövő teljes hiánya.
Azt pedig, hogy "a nemzet tolla" ott fenn, a m. kir. miniszterelnökök ex-palotájában egy vicc, egy közröhej, azt még az elvakult narancssárgák is elismerik...
Megjegyzés küldése