Na Slovensku po slovensky!

Nemrégiben helytelenítettük a szeptember elsején életbe lépett új szlovákiai nyelvtörvényt, amely a szlovák nyelv védelmében – és az EU normáival, valamint a szlovák parlament által is elfogadott Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájával szemben – erőteljesen korlátozza más nyelvek nyilvános használatát, sőt a szlovák nyelv „helytelen használatát” is ötezer eurós büntetéssel sújtja. Most azonban be kell látnunk, hogy véleményünk elhamarkodott volt. A népszerű és józan hangú SME.sk szlovák napilap mai száma olyan dokumentumot tett közzé, amely világosan tanúsítja: a szlovák nyelv nagy veszélyben van.

A dokumentumban Anna Belousovová, a szlovák nacionalista párt alelnöke fogalmazza meg pártja véleményét a szlovák és magyar miniszterelnök tegnapelőtti szécsényi találkozójának eredményeiről. A nyilatkozatot a SME.sk kérésére szlovák nyelvészek nézték át, akik az egykori általános iskolai matematika- és földrajztanárnő 265 szavas szövegében húsznál is több helyesírási hibát találtak.


A hibák a hiányzó vesszőktől a helytelenül alkalmazott, sőt fonetikusan leírt elöljárószókon, zavaros mondatszerkezeteken és a magyar miniszterelnök hibásan írt nevén át egészen odáig terjednek, hogy a szlovák nyelv megalkuvást nem ismerő bajnokai cseh kifejezést – mi vadí, „nem tetszik” – használnak a helyes szlovák mi prekáža helyett. Na Slovensku po slovensky!

A Szlovák Nemzeti Párt még nem reagált a cikkre. Sokatmondó azonban, hogy a hivatalos oldalukon közzétett nyilatkozatban legalább a legsúlyosabb hibákat feltűnés nélkül kijavították, mégpedig pontosan a SME.sk által ajánlottak szerint.


A dolognak különös pikantériát ad, jegyzi meg Lukáš Fila a SME.sk cikkéhez fűzött kommentárjában, hogy Belousovová ugyanezen a napon azzal a jelszóval küldött körbe aláírási ívet a parlamentben: „Slovenčinu si nedáme”, a szlovák nyelvet nem adjuk!Így ne is”, veszi védelmébe a helyes szlovák nyelvet Fila. „Viszont legalább pár órát vehetnének.

9 megjegyzés:

Unknown írta...

Nekünk, szlovákiai magyaroknak nem újdonság, hogy a szlovákiai magyar politikusok helyesebben beszélnek szlovákul, mint SNS-es kollégáik. Most erről már papír is van.

Tamas DEAK írta...

Jan Jesensky : A szlovák nyelv

Meseruhába tettem szegény leánykámat,
dús haját befontam, arcára csókpírt adtam,
szikrát tört szemébe, kortyot szomjú ajkának,
föl sem leltem a régít a szép, új alakban.

Hizelgô tükôrként lelkes szók árja áradt.

S szó elnémuit, csók nincsen, a ruhája foszladtan,
ajaka ís kékül, rózsás arca is sápad'
s azt a lányt látom ismét, akit úgy sirattam.

Ott áll a kis szolgáló, a kapun csenget be,
kis batyuja a karján, fáradt, nyûtt az árva,
rendes uraságnál oly szívesen szolgálna.

De csupán a temetô kapuja van tárva . . .
Úgy érzem, már utána megyek a sírkertbe
rózsát vetni a sírba, hol el lesz temetve.

1932, Szlovákia. (Darvas János fordítása.)


Épp nagyban keresem szlovákul is ...

Studiolum írta...

Hát jó is lenne megtalálni a szlovák eredetit, mert ez a fordítás, hogy Pázmány klasszikus pejoratív jelzőjével helyettesítsem a magam ajkára tolulót, deákbúl csigázott homályossággal repedezettnek láttatik.

Tamas DEAK írta...

Keresem, keresem. Mondjuk Jan Jesensky a valóságban Janko, de valszleg nem ezért nincs meg a vers eddig... :) (viszont illik a témához, a Magyar Szemle 1940 decemberi száma idézi, pont azzal kapcsolatban, hogy hogyan "épül le" a szlovák nyelv.)

Tamas DEAK írta...

Az 1917-es megvan, azt szerintem jól fordította.

A szlovák nyelv

Ezer ösvényből egyetlenegy csábít:
az, mely az én rab hazámba vigyen
a véres, ordas vad barlang-lakáig,
hol az én fehér rab szentem híven

mély, tiszta vággyal, mint hőst visszaáhít,
ki bosszúálltig már meg nem pihen,
nem aljasul le többé szolgaságig
s gyávamód nem sír bilncseiben.

Ez az út lesz az utam, ám előbb
a bosszúvágyat, mely szívemben ég
s ül rajtam, mint árny ifjú homlokon:

százezrek galamblelkébe dobom,
álljanak bosszút a gaz zsarnokon,
ki elrontotta szentem életét.
1917, Szibériában.


Az eredeti :
Slovenčine

Mňa z tisíc ciest len jedna cesta láka,
čo vedie domov, v kraj’nu otrokov,
do diery krvavého vlkolaka,
kde s láskou čistou, láskou hlbokou

ma moja biela otrokyňa čaká
jak bohatiera s pomstou divokou,
a nie viac pokorného úbožiaka,
rozplakaného chabo od okov.

Tou cestou pôjdem, no neprídem prv,
kým hnev, nímž srdce vrie a horí líce,
čo zasadol, sťa mrak, do mladých bŕv,

nevlejem v holubičie státisíce,
by vycedili vraha čiernu krv
za hanobenie mojej krásavice.

Kijev 22. V. 1917

Studiolum írta...

Hát ez szlovákul sem egy nagy vers, de legalább nem hangzik olyan kínosan mesterkélten, mint a magyar fordítás.

Tamas DEAK írta...

A története viszont tanulságos :)

Tamas DEAK írta...

Az első vers még mindig nincs meg eredetiben, azonban a könyv, vagyis Darvas János (aki Darvas Iván papája) műfordításai - ahonnan származik - nemsokára igen.

Tamas DEAK írta...

Slovenčine


— — — — — — —
pojď, v jeden kmen se sluč a v jeden rod
a v srdce jediné, jež vroucně buší,
a v jednu myšlenku a v jednu duši.

— — — — — — —

Adolf Heyduk: Slovensku




Do pohádkových šiat si odel dievča biedne,
vlas bujný pričesal, tvár v rudo vybozkával,
dal iskier v suchý zrak a vlahy v pery smädné,
že, známe od mala, som ho už nepoznával…

Lichotné zrkadlo bol nadšených slov nával.
Reč zmĺkla, bozkov niet, šat pohádkový redne
i pery silnejú i ružová tvár bledne,
a dievča vidím zas, čo som tak oplakával.

Tam stojí slúžtička tá u parádnych dvier
s uzlíkom na ruke, ustatá, učubraná,
tak rada slúžila by u hodného pána.

Lež otvorená je len cintorína brána…

Mne zdá sa, za biednou že idem na cmiter,
kvet hodiť do jamy, kde bude pochovaná.