Ermita


Valldemossai remetének Chopint szokás nevezni, aki 1838. novembere és 1839. februárja között egy minden tekintetben viharos telet töltött George Sanddal a néhány évvel korábban fogadóvá alakított valldemossai karthauzi kolostorban. Sand Egy tél Mallorcán című könyvében a sziget szépsége mellett részletesen ecsetelte a nyomorúságos életkörülményeket és a konzervatív mallorcaiak gyanakvását a Párizsból jött idegenekkel szemben, ugyanakkor ez a tél volt Chopin életének egyik legtermékenyebb időszaka. A turisták azonban, akik ma szép számmal látogatják a pár egykori celláját, nem tudják, hogy innen alig három kilométerre, a tengerpart meredek szikláin máig lakott középkori remeteség áll.





A Szentháromságról elnevezett remetelakot inkább csak a környékbeliek látogatják vasárnap délelőttönként, amikor misét is tartanak a kápolnában. Nyár volt, amikor először itt jártunk, és meglepetten figyeltem, amint a miséről kifelé igyekvő családok ahelyett, hogy elindultak volna a lefelé vezető sziklás ösvényen, szétszóródtak a tisztáson, tüzeket gyújtottak, elővették a hatalmas kerek tepsiket, és ki-ki nekiállt elkészíteni a maga paelláját. Ezen a ködös téli estén azonban senki nem járt odafent a remetelaknál.




A remeteség hagyománya a 13. század óta eleven itt, amikor Raimundus Lullus, a királyi udvarmesterből és trubadúrból lett remete 1276-ban II. Jakab király támogatásával a szomszédos Miramarban megalapította a keleti nyelvek iskoláját. Ettől kezdve nevezik ezt a sziklás, erdős partszakaszt „Desert de la Trinitat”-nak, „a Szentháromság remeteségének”.





A remeteség virágkora a 17. század volt, attól kezdve, hogy boldog Joan Mir de la Concepció 1646-ban nem messze innen, egy korábbi remetelak helyén megalapította a Szent Pál és Antal egyiptomi remetékről elnevezett remetelakot. Ő alapította az Ermita de la Trinitat mai épületét is 1648-ban. Kápolnája 1703-ban épült egy korábbi alapjain.




A „régi remeteségnek” nevezett épület romjai ma is láthatók az erdőben, tölgyfák és mészégető kemencék között. Nem sokkal arrébb egy barlang mellett egy 1627-ből származó felirat hirdeti, hogy ez volt Raimundus Lullus remetebarlangja, ahol felajánlotta műveit a Szent Szűznek. Innen pedig kisvártatva Miramarba ér az ösvény, ahol a 19. századi Mallorca nagy kutatója, Luis Salvador de Austria Habsburg-főherceg épített magának modern remetelakot a tenger partján.



5 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Lélegzetelállítóan szép képek...

M. Zs. írta...

Úgy szeretnélek megkérni légy az idegenvezetőm élőben is!
Nagyon sok szép látok "általatok"!

Studiolum írta...

De hisz az is vagyok… hiszen a valóságnál is élőbb, hogy az olvasónak ki kell egészítenie a maga fantáziájával a töredékes látottakat-olvastakat. Igyekszem a továbbiakban is eleget tenni a feladatnak, és nagyon köszönöm!

M. Fehérvári Judit írta...

Csodaszépek!

Studiolum írta...

Köszönöm! Van még néhány sorozat a gépemen, a következő napokban azokat is felrakom.