Ermita


Valldemossai remetének Chopint szokás nevezni, aki 1838. novembere és 1839. februárja között egy minden tekintetben viharos telet töltött George Sanddal a néhány évvel korábban fogadóvá alakított valldemossai karthauzi kolostorban. Sand Egy tél Mallorcán című könyvében a sziget szépsége mellett részletesen ecsetelte a nyomorúságos életkörülményeket és a konzervatív mallorcaiak gyanakvását a Párizsból jött idegenekkel szemben, ugyanakkor ez a tél volt Chopin életének egyik legtermékenyebb időszaka. A turisták azonban, akik ma szép számmal látogatják a pár egykori celláját, nem tudják, hogy innen alig három kilométerre, a tengerpart meredek szikláin máig lakott középkori remeteség áll.





A Szentháromságról elnevezett remetelakot inkább csak a környékbeliek látogatják vasárnap délelőttönként, amikor misét is tartanak a kápolnában. Nyár volt, amikor először itt jártunk, és meglepetten figyeltem, amint a miséről kifelé igyekvő családok ahelyett, hogy elindultak volna a lefelé vezető sziklás ösvényen, szétszóródtak a tisztáson, tüzeket gyújtottak, elővették a hatalmas kerek tepsiket, és ki-ki nekiállt elkészíteni a maga paelláját. Ezen a ködös téli estén azonban senki nem járt odafent a remetelaknál.




A remeteség hagyománya a 13. század óta eleven itt, amikor Raimundus Lullus, a királyi udvarmesterből és trubadúrból lett remete 1276-ban II. Jakab király támogatásával a szomszédos Miramarban megalapította a keleti nyelvek iskoláját. Ettől kezdve nevezik ezt a sziklás, erdős partszakaszt „Desert de la Trinitat”-nak, „a Szentháromság remeteségének”.





A remeteség virágkora a 17. század volt, attól kezdve, hogy boldog Joan Mir de la Concepció 1646-ban nem messze innen, egy korábbi remetelak helyén megalapította a Szent Pál és Antal egyiptomi remetékről elnevezett remetelakot. Ő alapította az Ermita de la Trinitat mai épületét is 1648-ban. Kápolnája 1703-ban épült egy korábbi alapjain.




A „régi remeteségnek” nevezett épület romjai ma is láthatók az erdőben, tölgyfák és mészégető kemencék között. Nem sokkal arrébb egy barlang mellett egy 1627-ből származó felirat hirdeti, hogy ez volt Raimundus Lullus remetebarlangja, ahol felajánlotta műveit a Szent Szűznek. Innen pedig kisvártatva Miramarba ér az ösvény, ahol a 19. századi Mallorca nagy kutatója, Luis Salvador de Austria Habsburg-főherceg épített magának modern remetelakot a tenger partján.



5 megjegyzés:

flora írta...

Lélegzetelállítóan szép képek...

Márta írta...

Úgy szeretnélek megkérni légy az idegenvezetőm élőben is!
Nagyon sok szép látok "általatok"!

Studiolum írta...

De hisz az is vagyok… hiszen a valóságnál is élőbb, hogy az olvasónak ki kell egészítenie a maga fantáziájával a töredékes látottakat-olvastakat. Igyekszem a továbbiakban is eleget tenni a feladatnak, és nagyon köszönöm!

Judit írta...

Csodaszépek!

Studiolum írta...

Köszönöm! Van még néhány sorozat a gépemen, a következő napokban azokat is felrakom.