Hazárdjáték


Lassan száz éve, hogy ezek az emberek mereven bámulnak a rég elpusztult fényképezőgép lencséjébe. És micsoda száz év volt! A Szentpétervárra küldött képeslap túlélt több háborút és polgárháborút, blokádot, kitelepítést, vezetők és rendszerek bukását, címzése érvénytelenné, aztán megint érvényessé vált. És még hátravan néhány a száz évből.

Az álló férfiak számára a jelenet központja ebben a pillanatban a fotográfus és gépe. A fotográfus számára – és néhány perccel korábban majd később számukra is – viszont az a két-három ember, akik tőlünk elfordulva olyan elmélyülten foglalkoznak valamivel a földön, hogy nem érdekli őket, ha most szalasztják el életük egyetlen lehetőségét arra, hogy kép maradjon utánuk.


Hogy mit művelnek, azt csak a képeslap hátuljára nyomtatott feliratból tudjuk meg: Праздничное развлеченiе рабочихъ “Игра въ орлянку” – A munkások ünnepi szórakozása: „Fej vagy írás”.

A ma már ritka орлянка kifejezés az орел, „sas” szóból ered, és sassal kapcsolatos vagy sast ábrázoló kicsi dolgot jelent. Mint amilyen a régi cári tiszti övcsat volt, amelyet szintén így neveznek.


A nagy Brockhaus-Efron-féle Энциклопедический словарь (1896-1907) azonban ezt a meghatározást adja rá:

Орлянка: простонародная игра, состоящая в том, что бросают монету, и тот, кто угадает, какой стороной (решеткой или орлом) упадет она, выигрывает ее.

Orljanka: az egyszerű nép játéka, amely abban áll, hogy pénzt dobnak fel, és aki kitalálja, melyik oldalával felfelé esik az érme, a rostéllyal vagy a sassal, az megnyeri a pénzt.

A meghatározásból világos, hogy az egyszerű nép – nagyon tetszik ez a szintetikus простонародный kifejezés, magyarul talán az „alsónéposztálybeli” közelíti meg a legjobban – a legkisebb értékű kopejkákkal űzte ezt az ünnepi szórakozást, amelyek két oldalát, legalábbis amikor a kifejezés kialakult, valóban az uralkodó monogramja – írástudatlanok számára: rostély – és a kétfejű cári sas díszítette.





Magyarul annyira megszoktuk a „fej vagy írás” fordulatot, hogy el sem hinnénk, ha azt mondanák, hogy senki más nem nevezi így rajtunk kívül a játékot. Még a hozzánk legközelebb álló németek is Kopf oder Zahl-t mondanak; a spanyolok és olaszok Cara o cruz-t és Testa o crocé-t, a lengyelek az oroszhoz hasonlóan (és nyilván ugyanazon kopejkák alapján) Orzeł czy reszká-t, az írek Head or harps-t, a görögök Κορώνα η γράμματα-t (korona vagy írás), a régi rómaiak Navia aut caput-ot (hajó vagy [Janus]-fej), kinek mije van az érme két oldalán. A legabszurdabb az angol, Heads or tails, ahol a „tails” nem a hátoldali ábrára utal, hanem, mint a Brewer’s Dictionary of Phrase and Fable 1870-es kiadásában olvassuk, „is the opposite and obvious reverse to heads. The expression ‘can’t make head nor tail of it’ expresses this concept of opposites” („a fej nyilvánvaló ellentéte, amire a „se füle [angolban: se feje], se farka” mondás is utal”).

Ha az orosz alsónéposztály elég tehetős lett volna, akkor kopejka helyett poltyinyikkel (félrubelessel) is játszhatták volna a játékot, s akkor „fej vagy sas”, sőt stílusosan „egyfej vagy kétfej” lehetett volna a neve. De akkor már bizonyára nem ez lett volna számukra az ünnepi szórakozás.


„Ha egy-egy vasárnap az ember lenézett a domb tetejéről, csak a „fej vagy írást” játszók izgő-mozgó kupacait láthatta mindenütt. Hol a föld fölé hajoltak – pénzt dobáltak a kör közepére vagy beseperték a nyereséget –, hol fejüket felkapva bámultak az ég felé, szemmel követve a dobó kezéből felröppenő peták útját, majd hevesen odarohantak, ahol földet ért a peták. Ha a fej van felül, egyedül a dobó hajol le, hogy felmarkolja az összes pénzt, a többiek pedig előhalásszák az újabb tétet, s új ezüst- vagy rézpénz oszlopot állítanak, mégpedig az ezüstöt rakják felülre, hogy rögtön látni lehessen, mennyi a pénz. A dobó szemügyre veszi a tornyokat, és ha a pénz meghaladja erszénye erejét, levétet belőle, ha pedig a zsebe győzi az iramot, bejelenti: „Tartom!” Rápök a fejre – ez már amolyan babona –, a csizmatalpához dörzsöli, hogy fényesebb legyen, és szakértő kézzel feldobja a petákot, amely fütyülve pörög a levegőben, szinte elvész a szem elől, és a sokaság ismét égnek emeli fejét. – „Esőért fohászkodnak!” – szellemeskednek a kibicek.”
V. A. Giljarovszkij: Мои скитания (Kóbor éveim), „A színház”

A hátoldal felirata szerint a felvétel a Ленскiй Горный Округъ, a lenszki bányakapitányság területén készült. Lenszk városát a szibériai Léna folyó partján alapították, a Mukhtua nevű evenki település helyén, amelynek eredeti jelentése „nagy víz”. A 19-20. században a politikai foglyok szibériai száműzetésének egyik központja volt, környékén számos különféle bánya működött. Ilyen volt a képen látható Феодосьевский прiискъ, Feodoszev-bánya is. Helytörténetekben bizonyára bővebb adatokat lehetne találni róla, de az interneten csak egyetlen előfordulása van. Az a Visszarion Szajanov szovjet írótól vett példamondat merevíti ki, mint egy archív fotót, amellyel 1957 óta az orosz akadémiai szótár és leszármazottai illusztrálják a смочь, „tud, -hat, -het” ige használatát:

Вскоре Чердынцев смог вернуться на Феодосьевский прииск.
Cserdincev hamarosan visszatérhetett a Feodoszev-bányába.
Talán rajta is van a képen.

A 19. század végétől több orosz fényképész-cég is jövedelmezőnek találta képeslapot kiadni a szibériai településekről és tájakról. A lenszki bányakapitányság területéről is sok fotó készülhetett, ha ez az 58. számú darab. Nyolc másikat láthatunk közülük a cári birodalom képeslapjainak szentelt gyűjtőportálon is.


A képeslap feladója arról értesíti Anna Alekszandrovnát, hogy ha minden rendben megy, augusztus 20-22. között érkezik Pétervárra. A képeslap dátuma 1914. július 28.

Másnap hajnali öt órakor Oroszországban elrendelték az általános mozgósítást.

11 megjegyzés:

bitxəšï írta...

Ezt a fej vagy írást vajon hogy mondják kínaiul?
Japánul 表か裏か (omote ka ura ka: kb az eleje vagy a hátulja).

Studiolum írta...

Kínaiul 公定字, „fej vagy írásjegy”. Hongkongból terjedt el a megnevezés, ahol az angol király(nő) képe volt az érme egyik oldalán. Igazából ez áll a legközelebb a magyarhoz, ami újabb jele az ősi magyar-kínai nyelvrokonságnak. :)

de írta...

Ezek után nagyon kíváncsi lennék a sumer nyelvű "fej vagy írás"-ra is. :)

Studiolum írta...

Sumér, hun és párthus nyelven ugyanúgy hangzik, mint magyarul.

de írta...

Biztos voltam benne.

bitxəšï írta...

haha!

Studiolum írta...

bocsánat, Magyarul.

Petrus Augustinus írta...

Hmmm...1787-ben pedig II. Katalin (Екатерина II) volt az orosz császárnő, ezen az érmén pedig úgy néz ki mintha ez egy I. Miklós (Николай I) monogram lenne. Ez hogy lehet? Évszámot meghagyták, monogramot újranyomták?

Studiolum írta...

Nem, nem! Ez egy IЕкатерина monogram: IЕ (gyakran így is írták a korban a nagy je betűt), és mögötte, az évszám két fele között húzódik meg az II.

Petrus Augustinus írta...

Ahh, már látom. Amit én II.-nak néztem az a 'je', amit pedig 'H'-nek, az a II. :-) Így már minden tiszta.

pera írta...

Köszönöm a rostélyt! Nem jutott volna eszembe, hogy a решётка-hoz köze van, a решка-t sose láttam leírva, mindig azt hittem, hogy a резать igéből keletkezett.

Az egy fej két fejhez: Herzen - az emlékezései szerint: Былое и думы - mikor emigrációba vonult és a német határon meglátta az egyfejű sast, azt találta mondani, hál'istennek, legalább egy fejjel kevesebb!