Lépjen át új blogunkra!

Blogunk megújult változata, több eszközzel, gazdagabb dizájnnal, kilenc nyelven, itt olvasható: https://wangfolyo.com

Az új változatban benne vannak a régi posztok is, gyakran bővített formában. Ha ennek a posztnak az új változatára kíváncsi, cserélje ki az URL-ben a „wangfolyo.blogspot.com/”-ot „riowang.studiolum.com/hu/”-ra, és az új link jó eséllyel oda vezet.

Kunyhó a bambuszok között

Guilin
Wang Wei:
A Wang folyó versei

• 1. Új ház Meng falánál
• 2. A Huazi-hegy csúcsán
• 3. A vén barackfa háza
• 4. A bambuszok hegyén
• 5. A Szarvasparkban
• 6. A magnólialigetben
• 7. A somliget partján
• 8. Ösvény a pagodafák alatt
• 9. Pavilon a tó partján
• 10. A déli hegy
• 11. A Yi-tavon
• 12. Hullámzó füzek
• 13. Patak a Luan-kertben
• 14. Az Arany Forrás
• 15. A fehér kavicsos part
• 16. Az északi hegy
• Tovább…
独坐幽篁里
弹琴复长啸
深林人不知
明月来相照。


dú zuò yōu huáng lĭ
tán qín fù cháng xiào
shēn lín rén bù zhī
míng yuè lái xiāng zhào



egyedül a titkos
  bambuszligetben

a qint pengetve
  vagy hosszan lélegezve

mély az erdő
  nem ismeri senki

fényes hold kél
  megvilágítjuk egymást

Ebben a versben valami készül. Sőt meg is történik. De Wang Wei csak az előkészületeket írja le részletesen.

Titkos bambuszligetbe húzódik vissza, egy kunyhóba. Miért kell a „titkos”? Ki elől titkos, ezen a vidéken, ahol a favágók sem járnak? Előlünk, olvasók elől, hogy lássuk, milyen mély ez a visszahúzódás, mintegy az anyaméhbe, az újjászületés előtt.

Miért a bambuszligetbe? A bambusz, belső üressége miatt, a taoisták és buddhisták számára is jelkép. A bambuszligetbe visszavonulva mintegy a teremtő ürességbe vonul vissza az ember.

Mit tesz ott? A qint pengeti, a Tang-kor kedvenc hangszerét, a kínai citerát, amelynek hosszan zengő mély hangja ma is a kínai történelmi filmek háttérzenéjét adja. A hangszernek mind hangjáról, mind formájáról úgy tartották, hogy egységben van a világmindenség harmóniájával.

Vagy „hosszan lélegez”, ami egyfajta taoista gyakorlat: lelassítja lélegzését, és halk fütyülő hangon fújja ki a levegőt, amivel a halhatatlan szellemeket hívja.

És itt még egyszer fontosnak érzi hangsúlyozni, hogy mély az erdő, nem ismeri senki. Hogy itt tényleg a teljes ürességbe vonult vissza. Ahogy Keresztes Szent János hangsúlyozza újra meg újra A lélek sötét éjszakájában, hogy „amikor elpihent már házam”, és „oda, amit senki nem ismer”.

S hogy mi történt ezen a rejteken, arról csak az utolsó sor tanúskodik. Ki világít meg valakit? Aki maga is megvilágosodott.

Nincsenek megjegyzések: