A bambuszok hegyén

Wang Wei: A Wang folyó versei • 1. Új ház Meng falánál • 2. A Huazi-hegy csúcsán • 3. A vén barackfa háza • Tovább… 檀栾映空曲 青翠漾涟漪 暗入商山路 樵人不可如。 tán luán yìng kōng qŭ qīng cuì yàng lián yī àn rù shāng shān lù qiáo rén bù kè zhī bambuszok tükröződnek    a hullámzó vízen smaragdzöld játszik    a tó gyűrűző színén és én    titokban a Shang-hegy ösvényére lépek amelyet nem ismernek    még a favágók sem

A két első sor nemcsak leírja a tükröződést, hanem szinte eltáncolja azt: először a karcsú bambuszok zöld erdejét látjuk, amint nézik magukat a tóban, aztán a tó színét, amint hullámai egyetlen vibráló zöld spektrummá oldják a bambuszok visszatükröződő képét. „Aranyos levelek kavarognak gyémántszínű őszi tavon.” A két sor is egymás tükörképe. Tükörkép: illúzió, felszín, a fény puszta játéka.

De melyik melyiké?

A zen-buddhista meditáló felfogja, hogy a valóság éppolyan illuzórikus, felszínes, puszta játék, mint ami a vízben látszik. Ezért lép rá arra az ösvényre, amelyet még a hegyek szakemberei, a favágók sem ismerhetnek: mert ez az ösvény, ez az út, tao, csak az övé, az egyetlen valóság, amin járhat, és csakis ő járhat rajta. Az út belép az eddig csupán tükröződni látott valóság mélyére, a bambuszerdőbe. A félhomályban eltűnnek a színek, a tükröződések, az illúziók, a fény játéka. Fölöslegessé válik szinte maga a látás is. A figyelem befelé fordul.

A Shang-hegyre felmenni nem ugyanaz, mint két verssel korábban felmenni a Huazi-hegyre. Aki a Shang-hegy tetejére felér, az már nem ugyanaz az ember, mint aki a tó partján az ösvényre lépett, az egyetlenre, ami csak az övé. És a hegy csúcsáról többé már nem azt látja, amit a Huazi-hegyről látott.

A Wang Wei húsz versében felbukkanó helynevek – Meng fala, a Huazi-hegy és a többiek – a Wang folyó völgyének mikrotopográfiáját rajzolják ki. A Shang-hegy azonban kakukktojás ebben. Ez a hegy nem itt van. Hanem messze délen, a taoisták számára szent Zhongnan-hegységben, ahol Lao-ce a Tao te kinget írta. Neve azért vált toposszá a kínai literati körében, mert a Kínát egyesítő Qin-császárság (Kr.e. 221-206) idején a Négy Öreg erre a hegyre vonult ki tiltakozásul a zsarnokság ellen. Wang Wei saját élettapasztalata, vívódása az udvari állás és a kivonulás szabadsága között újra meg újra átszínezi, személyessé teszi a verseinek alapját jelentő taoista természeti törvényt. Számára az egész Wang folyó völgye egyetlen Shang-hegy.