Ösvény a pagodafák alatt

Wang Wei: A Wang folyó versei • 1. Új ház Meng falánál • 2. A Huazi-hegy csúcsán • 3. A vén barackfa háza • 4. A bambuszok hegyén • 5. A Szarvasparkban • 6. A magnólialigetben • 7. A somliget partján • Tovább… 仄经荫宫槐 幽阴多绿苔 应门但迎扫 畏有山僧来。 zè jìng yīn gōng huái yōu yīn duō lù tái yīng mén dàn yíng sǎo wèi yǒu shān sēng lái hegyi út a pagodafák   árnyékában rejtett és párás és csupa zöld moha a kapu előtt el kell söpörni még   vendég jöhet talán eljön ma hozzánk   a hegyi öreg

Wang Wei sétáinak néhány visszatérő toposzát már ismerősként üdvözöljük. A hegyi utat, amelyen csak egyvalaki járhat. A zöld mohát, amely alázatosan megbújik az árnyékban, de a nap sugara főszereplővé tudja tenni.

Mindez, az út, a moha, a rejtettség, a pára, az árnyék, de még az árnyékot vető pagodafák is a yin, a befogadás, a várakozás, az üresség jegyében állnak. Ahogy a várakozást erősíti az egyetlen yang gesztus, az elsöprés a kapu előtt az eljövendő vendég tiszteletére. Már ha eljön.

Ez az a vers, amelyben nem történik semmi, de bármi megtörténhet. Mint egy színpad, egy tisztás, amelyre bármikor kiléphet egy lovas. Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt. Ennek a hegyi útnak a fakoronák alagútja alatt az ad értelmet, hogy bármikor felbukkanhat rajta a hegyi öreg.

Wang Wei anyja emlékére kolostort alapított a Wang folyó völgyében hét szerzetes számára. Egyikük lenne a hegyi öreg? Vagy valaki más, náluk is tekintélyesebb? Talán nem is személy, hanem egy jelentős esemény, sorsfordulat? Talán nem is jön el? Wang Wei mindenképpen készen áll rá. A passzív várakozást a felsöpréssel aktívvá tette. Rajta ne múljék.