Wang Wei előszava:
余别业在辋川山谷,其游止有孟城坳、华子冈、文杏馆、斤竹岭、鹿柴、木兰柴、茱萸沜、宫槐陌、临湖亭、南垞、欹湖、柳浪、栾家濑、金屑泉、白石滩、北垞、竹里馆、辛夷坞、漆园、椒园等。与裴迪闲暇。各赋绝句云尔
Birtokom a Wang folyó völgyében van. Amit itt érdemes felkeresni, az a házam Meng falánál, a Huazi-hegy, a vén barackfa háza, a bambuszok hegye, a Szarvaspark, a magnólialiget, a somliget, az út a pagodafák alatt, a pavilon a tó partján, a déli hegy, a Yi-tó, a fűzsor, a patak a Luan-kertben, az Aranyszemcsék Forrása, a fehér kavicsos part, az északi hegy, a kunyhó a bambuszligetben, a magnóliák völgye, az ecetfák udvara, és a fűszerkert. Pei Di és én szabad időnkben egy-egy négysoros verset írtunk ezekről a helyekről.
古木馀衰柳 来者复为谁 空悲昔人有。 xīn jiā Mèng chéng kǒu gǔ mù yú shuāi liǔ lái zhě fù wèi shéi kōng bēi xī rén yǒu új ház Meng falánál vén fák korhadó füzek vajon ki lakik majd itt utánam a volt lakót gyászolni minek |
Prológus. Wang Wei házat vesz Meng falánál, ahová időnként visszavonulhat a lelkileg kimerítő udvari szolgálat elől, ahol időről időre megélheti az univerzum körforgásával való egység taoista ideáját. A házat az előző generációhoz tartozó Song Zhiwen költőtől vette. Már beköltözéskor ott van a volt lakó emléke, az új ház körül a vén fák, a jelenben a múlt.
Origo. Ez az a hely, ahonnét sétákat tesz majd a Lantian körüli birtokán, amelynek már a volt lakó a 辋川 Wăngchuān, a Wang folyó völgye nevet adta. Ide tér vissza sétái után, hogy verset írjon a látottak nyomán, s hogy barátjával, Pei Divel együtt megírják A Wang folyó versei című húsz versből és húsz válaszversből álló ciklust. Ezt a könyvet itt, amelytől kezdve a volt lakó által adott Wang folyó völgye név új jelentést ölt. A múltból a jelen.
És epilógus. Wang Wei a jövőből néz vissza a jelenre, amikor már ő is múlt lesz. Mint Lábass Endre a Levélben az utánam itt lakóhoz. Tudja, hogy így lesz, benne van az univerzum körforgásának rendjében. Ezért ahogy Endre – Ne szomorodj el –, úgy ő is figyelmezteti az új lakót.
A kínai nyelvben nincsenek igeidők. Természetesen ki lehet fejezni őket segédszavakkal, kontextussal vagy körülírással, de nem olyan nélkülözhetetlen részei az igének, mint az európai nyelvekben. Az univerzum körforgása megszüli a dolgokat, majd életciklusuk lejártával visszafogadja őket. A dolgok voltak, vannak, nem lesznek, aztán újra lesznek. Gyászolni minek.
Egyetlen dolgot nem lát előre az ember: hogy mi történik vele azalatt, míg itt él. Hogy más lesz-e, amikor majd elmegy. Ha az ember ír, azzal a tudattal, hogy az írásai úttá állnak össze, akkor a végén visszatekintve talán megmondhatja. Mint mi ezen az itt írott húsz versen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése