„Akkor született, mikor nőni kezd a fény”

Moszkva, tegnap

Azaz december 21-én. Igaz, azóta már közismertté vált a cári rendőrségnek azokból a dokumentumaiból, amelyeket hatalomra kerülése után nem sikerült megsemmisíttetnie, hogy valójában a napforduló előtt három nappal, 18-án született, de növekvő számú hívei mindmáig 21-én ünneplik meg az évfordulót, ahogy annak lennie kellett.

Orosz híreket, blogokat, kommenteket olvasva és egykori orosz barátokkal beszélve szinte tapintható, milyen mértékben növekszik Oroszország-szerte a Sztálin iránti nosztalgia. Többször utaltam rá itt a Wang folyón is, és sokszor gondoltam, hogy írok már róla egy-egy kínálkozó alkalom, az új Sztálin-szobrok állítása, a Sztálint ábrázoló templomi ikonok, a mostani november 7. előtt egy hónapig a Generalissimus képével Ukrajnát és Oroszországot járó sztalinobusz, az orosz kalózszájtokon gyarapodó újsztálinista irodalom vagy más hasonló eset kapcsán, de valahogy sosem vitt rá a lélek. A tegnapi születésnapi felvonulás után azonban úgy gondoltam, nem halogatom tovább. Álljon itt ez alkalomból Roy Medvegyev nemzetközi tekintélyű történész egy írása, amelyet azóta szeretnék lefordítani, amióta megjelent a Московские Новости április 15-i számában.


„Látom, hogy az országban egyre szaporodik a tendenciózus áltörténelmi irodalom, s ezen belül a Sztálint és a sztálinizmust dicsérő könyvek, amelyek minden tudományos kritériumot alulmúlnak. Dübörög a sztálinizmus leplezetlen propagandája, annak nyílt tagadása, hogy Sztálin bármiféle bűnt elkövetett volna. Az 1930-as évek terrorját ismét az országon belül megbúvó ötödik hadoszlop létével magyarázzák, és fennen hangoztatják, hogy az 1936-38-as koncepciós perek valóban a nép ellenségeire sújtottak le – olyanokra, mint Buharin és Zinovjev. Az indokolatlan represszió létét egyszerűen letagadják. S teszik mindezt a legnagyobb egyetértésben az akkori vizsgálatokat vezető főügyésszel, Visinszkijjel.

Az ilyen könyvek állításainak és tényanyagának túlnyomó része a sztálini időkben közzétett állításokon és tényeken alapul. Ha például Tuhacsevszkij marsallról van szó, készpénznek veszik 1937-es kihallgatásának jegyzőkönyveit – amelyeket kínzással csikartak ki belőle. Vagy azt állítják, hogy a bírósági ítéletek következtében „csak” nyolcszázezer embert végeztek ki, amikor több millió (!) embert lőttek főbe „peren kívül”, ahogy akkoriban mondták. Letagadják a háború utáni repressziót és az antiszemita kampányt is. „Sztálin hatalmas politikai vezető volt,” mondják, s ezzel gyakorlatilag minden hibáját és bűnét letagadják és/vagy igazolják.

Az egykori jegyzőkönyvek és dokumentumok manipulációi a tény- és valószerűség illúzióját keltik. Ténylegesen azonban a „Sztaliniszt” könyvsorozat valamennyi kötete az akkori hamisítványok felújítása.

Valamikor még vásároltam is ezeket a könyveket – igyekszem megismerni az ellenfelek álláspontját –, de aztán feladtam. Hiszen miféle érvet lehetne mondani egy olyan szerzőnek, aki még ma is tagadja Sztálin és Berija felelősségét a katyni mészárlásért? Csupán megállapítom tehát a tudatos hazugság tényét.

Szoborállítás Zaporozsjében, 2011. november 18.

Úgy tekintem ezt a sorozatot, mint a lakosság történelmi analfabétizmusával űzött spekulációt (mert legalábbis a fiatalabb generáció ténylegesen analfabéta ezen a téren). Kiadása politikai megrendelésre történik. Nehéz megállapítanom, kinek a megrendelésére, minthogy egyetlen tanulmány sem látott erről napvilágot. De azt látom, hogy nagy részben az Ekszmo és a vele kapcsolatban álló kiadók a felelősek érte.

Néhány éve ők adták ki Nyikita Hruscsovról szóló könyvemet. Szemmel láthatólag azért egyeztek bele a kiadásba, mert a könyv valamiképpen kritikus volt [a Sztálint elítélő – a ford.] Hruscsovval szemben. Ezt követően azonban kerek perec elutasították javaslatomat egy „Mit olvasott Sztálin: Irodalom a totalitárius társadalomban” című könyv megjelentetésére. A dolognak elvi oka volt. Ahogy a kiadó egy munkatársa nyíltan kijelentette: „Ez a könyv nem egyezik nézeteinkkel.” Később egy TV-riportban találkoztam az Ekszmo egyik alosztályának vezetőjével. Amikor rákérdeztem, miért nem lehet semmit tudni a könyvem sorsáról, legalább annyit elárult: „Nézze, nem fogjuk kiadni.” Ezután gyorsan átvittem a könyvet az „Emberi Jogok” kiadóhoz, ahol ki is jött, s el is kapkodták.


Akit én a kiadóban ismerek – neveket említeni nem fogok –, azok ideológiailag elkötelezett személyek, akiknek ez nyilvános megnyilatkozásaiból is egyértelműen kitűnik. A kiadónak azt az érvét, hogy a „Sztaliniszt” pusztán üzlet, mert az ilyenfajta irodalom jól fogy, könnyű megcáfolni azzal, hogy a Sztálin-ellenes könyvek is jól fogynak. A történelmi irodalom iránt növekszik az érdeklődés, az ország fiatal generációi meg akarják ismerni történelmüket. S ezt az érdeklődést másként is ki lehetne elégíteni: nemcsak hamisítványok, hanem valódi történeti irodalom kiadásával is.

Ők természetesen azt hangoztatják, hogy ezek nem történelemhamisítások, hanem „eltérő nézőpontok”, amelyek történelmünk „megjobbítására” törekszenek, hogy megszabadítsák a fiatalabb generációt attól a kisebbrendűségi érzéstől, hogy „ilyen szerencsétlen országban élünk”. Ehhez az állásponthoz azonban csakis kritikusan viszonyulhatunk. A történelmet nem lehet „megemelni”, a történelem olyan, amilyen. A történelmet csupán magyarázni lehet. Történelmünknek voltak sötét és fényes lapjai, teljesítményei és bűnei, és mindez objektív és méltó bemutatást kíván.


Az interneten már fellángolt a vita a „Sztaliniszt” könyvsorozat kapcsán. Érdekes, hogy a résztvevők egyike sem követeli az ilyen könyvek kiadásának betiltását, vagy azonnali visszavonását és bezúzását. Ez már a modern idők érdeme – Sztálin idején az eltérő politikai nézeteket képviselő könyvekkel rövid úton elbántak. Örvendjünk országunk és társadalmunk ilyen irányú változásának.

De mindebben valamilyen mértékben szerepet kellene vállaljon a kormány és a közintézmények is valamilyen össznemzeti ideológia kidolgozására. Ilyen ideológia nélkül a kormány egyszerűen nem létezhet. Hiszen mindenütt van ilyen, Európában éppúgy mint Amerikában, Kazahsztánban, vagy Belorussziában. Lehet vele nem egyetérteni, de attól még van. És minálunk a desztálinizációról folytatott éles társadalmi vitában az állam mintha egyáltalán nem akarna részt venni.

Nem értem például, ki a felelős a középiskolai történelemkönyvek kiadásáért. Az oktatási és kulturális minisztériumban homlokegyenest ellenkező tendenciák élnek egymás mellett. Nekem személyesen nincs határozott válaszom arra, miképpen kellene a kormánynak reagálnia erre a helyzetre, de az már nagyobb baj, hogy Tudományos Akadémiának vagy a Történeti Intézetnek sincs. Nincsenek kezdeményezések, nincs felhívás társadalmi vitára, az igazság és a megoldások keresésére.

Nyilvánvaló, hogy alja irodalomról van szó, de a tudósoknak erőt kellene venniük undorukon, és elmagyarázni az olvasók számára, miként, miből és mi célból jöttek létre. Nem lehet egyszerűen tudomást sem venni a létükről.


Sztalinobusz


Nem becsületes pusztán azt hangoztatni, hogy ezek a könyvek tömeges népi igényt elégítenek ki. Hiszen maga a kiadó is alakítja ezt az igényt azáltal, hogy szándékosan torz képet alakít ki az ország múltjáról. Ebből következőleg a kormányzatnak – már ha egyáltalán érdekelt a desztalinizációban – a tényeket és a kutatás jelenlegi állását bemutató seregnyi más könyvet, filmet, kiadványt, tévéadást kellene szembeállítania a történelemhamisításokkal. Népszerűsítő, de még nem ponyvairodalmat kiadnia. Hiszen lehetséges olyan könyveket is írni, amelyek könnyen emészthetőek, de egyszersmind igazmondóak. És ami a legfontosabb: az államnak egyértelműen jeleznie kellene, kinek az oldalán áll.

Az ország vezetőiről szerzett tapasztalataim alapján arra kell gondoljak, hogy nem kívánnak belekeveredni ebbe a vitába, legalábbis nem szeretnének egyértelmű nyilatkozatokat tenni róla. A csinovnyikok a kulisszák mögött félnek bekapcsolódni a vitába, akár mert nem merik kimutatni hozzá nem értésüket, akár hogy összeütközésbe ne kerüljenek a fennsőbbség akaratával. Valamikor meghívtak az összorosz történelemtanárok konferenciájára. Arról folyt a vita, milyen iskolai történelemkönyvre van szükségünk. A záróülésre megérkezett Putyin és Szurkov [a legfőbb szürke eminenciás – a ford.] is. Az előbbi a tanárokkal az asztal körül folytatott baráti beszélgetésében hangsúlyozta egy „jó történelemkönyv” fontosságát, de nem nyilvánított véleményt e könyv tartalmáról, és semmit sem árult el a legfontosabb történelmi problémákhoz való személyes viszonyáról.

Az utóbbi évek során Putyin és Medvegyev nem egyszer nyilatkoztak Sztálin ellenében, de soha nem tették ezt következetes politikájukká. Egy dolog a szó, s más dolog a cselekvés. Hogy miért van ez így, az számomra felfoghatatlan.”


„A „Sztálin reneszánsza” és „Sztaliniszt” könyvsorozatok (eddig kb. 20 cím) az „Ekszmo” és a „Jauza” közös kiadásában jelennek meg 2007 óta. A könyvek ideológiai álláspontjáról és minőségéről sokat elárulnak a címek: „A sztálinizmus kézikönyve”, „Sztálin a törpék ítélőszéke előtt”, „Berija: a 20. század legjobb menedzsere” (a sorozat egyik legnépszerűbb darabja, nyolc kiadást ért meg három év alatt). Az „Ekszmo” kiadói gyakorlata épp ezen a héten került a nyilvánosság figyelmének középpontjába, hála a „Sznob” projekt honlapján indított vitának. A vita radikális résztvevői az „Ekszmo” valamennyi kiadványának bojkottjára szólítanak fel, beleértve Ljudmila Ulickaja, Viktor Pelevin és más sikerszerzők műveit is, mindaddig, amíg a legnagyobb orosz kiadó fel nem hagy a Sztálint és a sztálinizmust dicsőítő könyvek kiadásával. Az „Ekszmo” főigazgatója, Oleg Novikov azt hangoztatja, hogy a törvény adta kereteket és a piac logikáját követve jár el, s elkötelezettségét hangsúlyozza „olvasói igényeinek kielégítése iránt, anélkül, hogy cenzúrázná azokat” (a Kommerszant-ban nemrég megjelent interjúból). Ljudmila Ulickaja, a holocaustról és a Szovjetunión belüli másként gondolkodókról szóló számos mű szerzője arra a felhívásra, hogy szakítsa meg az együttműködést az „Ekszmó”-val, azt válaszolta, hogy „nem támogatja az ilyenfajta kategorikus és szélsőséges nézeteket”, s azt kérte, „ne kényszerítsék” őt olyan helyzetbe, ahol képtelen volna kiadni munkáit.

A Facebookon nemrégiben fórum nyílt „Прекратите издавать сталинистские книги/ Stop publishing Stalinist books” címmel, amely a közeljövőben kerekasztal-beszélgetéseket tervez a témáról.”


„Jöjjön el a megváltó” (Terminator: Salvation)

19 megjegyzés:

Studiolum írta...

Petteri kérdésére válaszul, a cím Devecseri Gábor Terjed a fény (1950) című versének parafrázisa:

„Aznap született, decemberben
Sztálin, huszonegyedikén,
Melyen az éj kezd zsugorodni
És növekedni kezd a fény.
Régi költők e naphoz sokszor
Fűztek homályos jóslatot,
De ő úgy hozta a jövőt, hogy
Homályos múltat oszlatott.”

Kinga írta...

Jaj.
Devecserinek ezt így nagyon muszáj volt, vagy komolyan gondolta?

Studiolum írta...

A történet ismeretében attól félek, az utóbbi is bőven belejátszott.

Per Spegulo írta...

Kedvelem én is az asztrológiát és a számmisztikát, de nekem ez úgy jön át, hogy az egyik legsötétebb napon érkezett el a Sötétség Nyilvánvaló Gyermeke, az egyik az ez időig a Földre küldött sok Antikrisztus közül.
Csak szánni tudom azokat az elmeroggyantakat, akik ma is Istenként dicsőítik Oroszország lerombolóját és a világ legnagyobb tömeggyilkosát.

Külön gyászosnak érzem azt a fényképet, ahol a pópa egy fotó mellett látható, de az ikonokon sem tudok nevetni, még mosolyogni sem, mert számomra ezek csak azt bizonyítják: rendkívül közel van a Sötétség, amely már majdnem elborít, benyel minket.

Isten óvja Oroszországot, az Áldott Magyarországot, valamennyi jó magyart a világban bárhol és az egész, a végre érett, romlott emberiséget!

S mivel itt van az ideje, mindenkinek - a kiváló blogja minden olvasójának és Önnek is - Áldott és Kegyelmekben gazdag Karácsonyt kívánok, hogy ünnepeljük együtt a Világosság, a Világosság Fiának elérkeztét; ki-ki családja és szerettei körében! Békében, szeretetben!

pera írta...

Szilágyi Ákosnak vannak ezzel kapcsolatban kiváló elemzései. A félelem, rettegés és a teleologikus jövőkép megszülte az istenhitet, Sztálin valóban földre szállt megváltóként jelent meg a 30-40-es években. Kései, de erőteljes vadhajtásait látom, ráadásul ortodox ikonográfiai eszközökkel súlyosbítva. Félelmetes, és egyben szánalomra méltó együgyüség, akkor már inkább Velikoreckoje. Most néztem meg a tavaszi zarándoklat zseniális képeit, és Repin híres képe jutott eszembe, a "Kresztnij hod nem tudom milyen gubernyiji. Ugyanolyan arcok, történeti-szociológiai tanulmányt lehetne készíteni a XIX. és XXI. századi helyzetről. Nem lenne nagy különbség.

Unknown írta...

Igen, nézőpont kérdése:az én történelemtanárom mindig hozzáfűzte Sztálin születéséhez, hogy az az év legsötétebb napján történt.
@Per Spegulo: Sztálin a győztes világháború után hatalmasabbá tette Oroszországot- mind területileg, mind katonailag - mint bármely cár. A világhatalmi státusért, még az antikommunista orosz értelmiség is respektálta.

Petrus Augustinus írta...

És ez a folyamat káros. Ilyet ne lehessen már csinálni. Többször beszéltem már az orosz skizofréniáról, főleg a szimbolikus politika terén (Ekaretyinburgban a Lenin szobor mutat a Katedrális a Véren-re, ahol az Ipatyev-ház állt) és mondtam, hogy nem lehet azt a végtelenségig folytatni, hogy a Pervij Kanal megcsinál egy Admiralt és közben pedig a Sztálin, Lenin, Október, Forradalom szobrok/útak/terek meg állnak az országban.

Studiolum, te akkor erre azt mondtad, hogy látod a Putyinék részéről a rációt ebben a rendezett káoszban (katonai cári magániskolák, ahol vívni/táncolni/menetelni/franciául tanulnak & pl. a Kommunista Párt), hiszen mindenki kiválaszthatja a saját kis klubját és csinálhat amit akarhat, amíg megvan az államhűség. Én ezt amúgy értem, mármint, hogy miért csinálják ezt Putyinék, csak azt vallom, hogy káros és nem lehet a végtelenségig ezt csinálni.

Templomba menni szent liturgiára vasárnap nem egy hobbi, ez nem úgy van, hogy ő moziba, én pedig templomba megyek, és mindenki csinálja amit akar. Ugyanígy, nem lehet azt folytatni az állam részéről, hogy az Igazságot csak a klubok/klikkek egyikének tekintik, aki akarja azt vallja, aki nem, az lehet sztálinista. Vagy tévednék?

Per Spegulo írta...

@unknow "Sztálin a győztes világháború után... hatalmasabbá tette Oroszországot- ... - mint bármely cár. "

A gondolatából a részlet kérdéseket és a magyarázkodás/magyarázat jellegű kis színeseket kipontoztam.
Ezzel csak azt kívántam volna jelezni, hogy miközben "hatalmasabbá" tette Oroszországot (helyesebben a Szovjetuniót), mindeközben éppen azt vesztette el az orosz nép, ami addig jellemzője, sajátja volt: az orosz szellemet, amely annyi Isten-érintette művészt és gondolkodót adott a világnak (hogy az orosz misztikusokról már ne is beszéljünk).

Sztálin az orosz lelket nyomorította meg, és ezeknek a lelkükben megnyomorított embereknek a gyermekei kezdik el imádni ma Sztálint. Sztálin egy Potyemkin-Oroszországot épített fel papírmaséból, ami látványosan omlott össze 1990 táján és ami minket is maga alá temetett. Morálisan mindenképpen, de gazdaságilag is. A generalisszimus az immoralitás Oroszországát építette nagy buzgalommal. A Krisztust kereső Oroszország helyett az Antikrisztus uralmát valósította meg. Mindkettő ugyan Krisztus - de nem mindegy milyen "irányban" fejtik ki tevékenységüket.

A klasszikus "nagyhatalmi" státuszból ukázokkal intézkedő Oroszország nem azonos az orosz szellemmel. (Nem véletlen a korábbi Bizáncra visszautaló önmeghatározásuk: "a harmadik Róma".)
Aztán a "nagyhatalmi" státusz is elillant, s még mindig nem talált vissza Oroszország (az "Anyácska"), az igazi rendeltetéséhez. Amíg az orosz nagyhatalmi medve alszik, addig jó Európának, és nekünk, amíg az immorális nagyhatalom-Oroszország nem támad fel, egyre kisstílűbben politizáló szláv államocskákkal körülvéve, az Európába "idegen testként" beékelődöttnek hazudott Magyarországnak. Sajnos 70 év letörölhetetlen ateista propaganda a lelkeken is rajta hagyta a nyomát és legalább 100 év kell, mire az apák és a nagyapák nemzedéke eltűnik, és az orosz orthodox egyház is visszatalál önmagához.
Szóval, találkozunk 2090-ben...! Ha akkor még egyáltalán lesz emberinek mondható civilizáció.

S még egy: "A világhatalmi státusért, még az antikommunista orosz értelmiség is respektálta.
Kire tetszik gondolni? Paszternákra? Ilfre és Petrovra? Bulgakovra? Sztravinszkijre? Szolzsenyicinre?
A világon soha nem volt még olyan hatalom, amely rövid idő alatt a saját kegyeltjeiből nyaloncokat nem tudott kinevezni. S hogy az ún. "antikommunista értelmiség" (kérdéses e meghatározásnak még a létjogosultsága is - a két szó belső ellentmondása önmagában zárja ki a fogalom létezésnek lehetőségét is), elismerte ("respektélta") volna, az igencsak kérdéses, amikor mindannyian jól ismerjük a kommunista-szocialista, posztszocialista kultúrterror működését. Sztálin elfogadása a kultúr-elitte részéről nem elismerés volt, hanem a maga nyers és hétköznapi valóságban magáért a létért történt aggódás, a kenyérjegy respektje, a KGB respektje, a Gulág respektje, sokszor színjáték és képmutatás (tehát nem respektálás, hanem tolerálás vagy terror-tudomásulvétel) volt. Pontosan ez az a szellemiség, amely megmérgezte az orosz intellektuelle-ket, és elterelte a figyelmet Oroszország lelki feladatairól.

Putyin valóban egyféle status quo-t akar fenntartani, de a status quo az egy a nagy ideológiai küzdelmek előestéin gyakran hivatkozott fogalom lenne valójában. Amikor (legalább) két nagyobb iskola feszül egymásnak és még egyik sem győzhet - az egyik "még" nem, a másik "már" nem. Mindenesetre tényleg úgy tűnik, hogy nem léteznek hatékony és gyors társadalmi változások - ez forradalom-fétis is lenne - és mert a forradalmak még soha nem teremtettek működőképes modellt, mindegyik pályája, kivétel nélkül kudarccal végződött; a különbség csak a működésük során felhalmozott hullák számában fedezhető fel (és Sztálin ebben utolérhetetlennek bizonyult).

Egyébként mindenkinek Áldott Karácsonyt és Веселого, Счастливово Рождества, с Рождетсвом Христовым!
Oroszországnak de főleg a mi kis áldott Magyarországunknak!

Petrus Augustinus írta...

Ok, Per Spegulo, de az igaz, hogy monarchisták is vélték így. Asszem az egyik börtönben senyvedő cárpárti mondta pont, hogy "rühellem ezt a Sztálint, de ő megteremtette azt, amire mi sohasem voltunk képesek; a nagyhatalmi Oroszországot". Én sem értek egyet vele; szerintem russzofil csak antikommunista lehet, semmi orosz nincs a kommunizmusban, az ugyanolyan oroszidegen, amennyire németidegen (meg amúgy emberidegen). De ettől még orosz monarchista vélte így.

pera írta...

Én pont az ellenkezőjét gondolom, Petrus Augustinus, sőt, nálam nagyobb koponyák is, hogy az egyetlen autentikus szellemi-társadalmi mozgalom, ami originális orosz talajon született, az a bolsevizmus. Ahogy már utaltatok rá, mély az összefüggése a bizánci autokráciával, az ortodox vallással, ami a nyugatitól eltérően mindig a végleges megváltást szorgalmazta, az ember újjászületését fizikai valójában várta. (Lásd: Fjodorov misztikus materializmusa, aminek még Lenin bebalzsamozásához is köze volt, részben.)
Per Segulonak mondom, hogy az Isten érintette művészek valóban ebből a szellemi közegből jöttek, ahol - azért ezt ne felejtsük el - a cárizmus rendszere a társadalom döntő többsége számára pokoli nyomort, kisemmizettséget, a jogok teljes hiányát jelentette. Volt miből építkeznie a sztálinizmusnak. Sztálin ellenében nem fogom fölmagasztalni a Romanovokat, még akkor sem, ha reneszánszukat élik.
Szerintem Oroszország ma minden látszat ellenére zapadnyik arcát mutatja. (A mai zászló is Péter idején jelenik meg az orosz kereskedelmi flotta hajóin, és nyilvánvaló a kapcsolata a holland színekkel. Egy cárpárti monarchista a fekete-sárga-fehér lobogót szorongatja a tüntetésen.)
Maradok mérsékelten Putyin-párti, más nem lehetséges...

_andris írta...

Ismerik ezt a rövid képregényt? Stalin vs Hitler

http://www.comics.aha.ru/comics/stalin-protiv-gitlera

üdv, B.

Studiolum írta...

nagyon jó! ha a vége nem volna olyan lapos, még le is fordítanám ide a Wang folyóra.

- írta...

Márai Sándor 1938-ban megjelent A négy évszak-ját olvasom, ebben bukkantam a Sztálin c. rövid írásra.

" Számomra minden hivatásos "vasember" gyanús. Másképp látom, mint a gúnyrajzokon, a harcias fényképeken ábrázolják: talpig vértben, amint vérben gázol rohamkéses testőrei között.
Úgy képzelem, van benne valami puha, valami keleti, alattomos és vérszomjas, valami egy dekadens georgiai kéjgyilkosból. Szobájában vízipipa és bársonnyal borított heverők, az ablak előtt vastag, nemes anyagból szőtt kárpitok, ő maga világoskék selyem hálóköntöst visel, nyakát beretválja, puha szattyánbőr papucsot húz délután, édességet rágcsál, kezeit dörzsöli, pislog és vigyorog. Lehet, hogy nehéz, keleti illatszereket is használ; lábait olajjal kenik."

Tamas DEAK írta...

Ugyanakkor bárki részéről esztelenség azt feltételezni, hogy amikor végképp le akarnak számolni a sztálinizmus miatt róluk kialakult kép maradványaival – amint ezt a NOB elnöke is exponálta –, érdekük lenne Európa csendőrének szerepét eljátszani.

Tamas DEAK írta...

http://i.sme.sk/cdata/2/72/7235502/shooty_velky.jpg

Tamas DEAK írta...

http://ujszo.com/online/panorama/2015/12/22/divik-a-sztalin-kultusz-most-kulturalis-kozpontot-nyitottak-az-emlekere

Tamas DEAK írta...

Alakul ez. Nő az orosz fény.

pera írta...


A Lavrov írás amúgy kiváló, szép oroszsággal megírt szöveg, nem annyira agresszív, mint az Index beállítja. Bár én is kritikus voltam.
Статья Лаврова написана с отличным русским языком, и не настолько агрессивна, как она представлена на венгерском сайте Индекс. Хотя я тоже критически относился:
http://pera-graner.blogspot.hu/2016/03/blog-post.html

Ugyancsak elfogadó hangnemben írt Oroszországról egy hónapja a The National Interest oldalán Kissinger...

pera írta...

C nélkül, без с!