Russzkaja doroga

Százhúsz éve és három napja, 1891. május 31-én volt, hogy az orosz trónörökös, a későbbi II. Miklós cár Vlagyivosztokban elhelyezte a transzszibériai vasút alapkövét.


Az extra három napban arra vártam, hátha a kerek évforduló alkalmával felbukkan valami új, izgalmas anyag az orosz neten, de úgy látszik, a hozzáférhető dokumentumok javát már ellőtték a száztizedik évfordulón. Akkoriban én is nagy archív anyagot gyűjtöttem össze a vasút építéséről és korai éveiről, amelyet lassanként közzé is teszek. Ma tehát azokkal kezdem, akik a Miklós cárt követő további alapköveket elhelyezték, a talpfákról és a zúzalékról nem is beszélve: a kényszermunkásokkal.



Igor Rasztyerjajev: Orosz út. A Русская дорога (2011) CD címadó száma.

A transzszibériai vasutat 1891 és 1903 között felépítő fegyencekről sok fotó maradt ránk, mégpedig nemcsak orosz fényképészektől, hanem – ami akár csak húsz évvel később is már elképzelhetetlen lett volna – amerikai fotóstól is, mégpedig az egyik legismertebb korabeli amerikai fotográfustól, William Henry Jacksontól (1843-1942).


Jackson Amerikában főleg a Vadnyugat fotósaként vált híressé az 1860-as évek legvégétől, amikor az Union Pacific Railroadon végigutazva tízezer fotót készített a new yorki Edward Anthony megbízásából: ezeket 1870-től kezdve számos albumban és különnyomaton terjesztették. Nem ennyire köztudott azonban, hogy szabadtéri és vasúti fotós tapasztalatainak köszönhetően 1894 és 1896 között a World’s Transportation Commission is leszerződtette, hogy fotókat készítsen a transzszibériai expressz távol-keleti építkezéséről.


A fényképekből egy sorozatot őriz a Brigham Young University könyvtárának L. Tom Perry különgyűjteménye, akik egy részét adatbázisukban is közzétették. Innen gyűjtötte ki őket one-way, akinek nyomán mi is közöljük őket. Minthogy az eredetileg nagy üvegnegatívra készült képeken lekicsinyítve elvesznének a sokatmondó részletek, ezért minden képnek csak központi kivágatát teszem be, s arra rákattintva lehet látni nagy méretben a teljes fotót.










Jackson végig lefotózta a postaállomásokat is, ahol szánfogatot váltottak, a kocsisokkal, lovakkal, fogadósokkal, tevekaravánokkal együtt.

Tevekaraván kel át a befagyott Amuron

A vasút Vlagyivosztokból induló szakaszának építése ekkor az orosz-kínai határvidéken, az Amur – kínaiul 黑龙江, Hēilóngjiāng, „Fekete Sárkány” – középső folyásánál tartott. Ezt a térképen piros ponttal jelölt vidéket hagyományosan a tunguz nanajok halásznépe lakja, akiket a korábbi források viseletükről „halbőrruhás tatároknak” emlegettek. Éppen ekkor, a vasútépítés kapcsán kezdték az orosz etnográfusok is először bejárni ezt a vidéket, köztük 1902-től 1907-ig Vlagyimir Arszenyev, aki 1923-ban megjelent világhírű könyvében állított emléket öreg nanaj vezetőjének, Derszu Uzalának. Az amerikai expedíció is áthaladt ezen a vidéken és sok fényképet készített a nanaj halászokról. Jacksonnak, aki vadnyugati vándorlásai során évtizedeken át élt és fotózott az indiánok között, ismerős lehetett a helyzet, ami meg is látszik oldott, közvetlen fényképein. Nem tudom, megadatott-e akárki másnak akkoriban – s a hamarosan bekövetkező változások miatt valaha is –, hogy egyaránt fényképezhessen a legtávolabbi Kelet és Nyugat őslakói között.