Rózsaszínű levelek 32

ПОЧТОВАЯ КАРТОЧКА
ДЛЯ ВОЕННОПЛѢННЫХЪ

Кому: Frln Antonie Zajác
III. Bezirk. Kis-Korona Gasse 52.
Куда: Budapest, Ungarn

Előző levelek (térképen szürkével): • Galícia, 1915. szeptember 14. • Galícia, 1915. szeptember 13. • Galícia, 1915. szeptember 9. • Galícia, 1915. augusztus 27. • Galícia, 1915. augusztus 22. • Galícia, 1915. augusztus 6. • Galícia, 1915. augusztus 2. • Galícia, 1915. július 25. • Galícia, 1915. július 14. • Galícia, 1915. július 12. • Galícia, 1915. július 6. • Galícia, 1915. június 25. • Galícia, 1915. június 10. • Debrecen, 1915. június 5. • Budapest, 1915. június 1. • Budapest, 1915. március 1. • Budapest, 1915. február 10. • Kecskemét, 1915. január 30. • Duklai-hágó, 1915. január 11. • Felsőhunkóc, 1915. január 4. • Sztropkó, 1914. december 31. • Budapest, 1914. december 23. • Budapest, 1914. december 21. • Budapest, 1914. december 11. • Budapest, 1914. december 2. • Budapest, 1914. november 28. • Budapest, 1914. november 27. • Budapest, 1914. november 18. • Budapest, 1914. október 27. • Debrecen, 1914. szeptember 25. • Szerencs, 1914. augusztus 28.

Liebe Antonie. Ich mach dir zu vissen dass ich Gott sei dank gesund bin vass ich dier auch von herzen vincs ih höfne dass dich in eine kurze zeitt vidersehe. Seit 14en September bin ich in gefangensaft. Ich küsse dich filmal und grüsse di familie. Karl.

Kedves Antónia! Tudatom veled, hogy hála Istennek egészséges vagyok, amit neked is szívből kívánok. Remélem, hogy rövid időn belül viszontlátlak. Szeptember 14. óta vagyok hadifogságban. Sokszor csókollak, és üdvözlöm a családot. Károly

[A nyugtalanító és baljós várakozás végén, ami az utolsó, 1915. szeptember 14-én íródott levél után az otthon maradottakban napról-napra nőtt, legalább megbizonyosodhattak, hogy Károly honvéd él, bár a jövő teljesen bizonytalan.

A dátumozás és a feladási hely üres. Valahonnan egy orosz gyűjtőtáborból érkezhetett, ahol még ezek a jámbor adatok is titkosaknak minősültek az orosz cenzori előírások miatt. Nyilván munkájuk megkönnyítése érdekében kellett a fogságból hazaküldött lapokat német nyelven megírni magyar helyett. A lapon kiolvashatatlan cirill betűs pecséteken kívül megtalálható a bécsi népességnyilvántartó bélyegzője, ami primer forrása lett a későbbiekben a hadifogságba kerültek számbavételének.

Ez a lap ad magyarázatot a frontról írt utolsó levél zaklatott, érthetetlen végére. Itt már csak arra törekedhettek, hogy valami üzenetet megírjanak, bízva, hogy a leveleket még át tudják juttatni az őket bekerítő ellenséges csapatok vonalán. Nincs szükség elmélyült grafológusi ismeretekre. Tökéletesen érződik a pánik, a félelem és a kapkodás, a fogságba esés órái-percei.

Ennek a lapnak az ismeretében világossá válik a 31. levélhez mellékelt napi höfer kétértelműsége. A folyamatosan szétkürtölt harci sikerek mellett akár magyar veszteség is kiolvasható belőle, ami azért meglepő, mert e hadijelentések általában még pirulákba csomagolva sem számolnak be balsikerekről.

A Höfer-jelentés utólagos ellenőrzéseként az egyéb napilapok aznapi jelentéseihez fordultunk. Az eredménye váratlan volt: a baljós, kétértelmű sejtéseket a Pesti Napló pontatlanul idézett szövege sugallta, szöges ellentétben az eredeti jelentés nyilvánvaló szándékával:

A napi „höfer” a Pesti Naplóban

A Pesti Naplóban idézett jelentés-részlet szövege: a „…Dubnónál és a Stubiel szakaszon mindenütt nagy veszteségekkel utasítottuk vissza az ellenséget.” A többieknél viszont: „…Dubnónál és a Stubiel szakaszon mindenütt nagy veszteség(ei)vel utasítottuk vissza az ellenséget.”

A „helyes höfer”

Ha a Pesti Naplóban szintén a helyes Höfer szöveg jelenik meg, Timó Károly honvéd talán elkerüli a hadifogságot?]