


Czím: Szépreményű Zajác Antónia úrhölgynek
III. Kis-Korona utca 52.
Budapest

Kelt [1914. szept.] 25-én
Kedves fiam | írjál rögtön |
Nem is tudom, örömömben mit írjak hamarjában, dacára, hogy meg vagyok a jobb karomon lőve. Mert igazán csoda történt, hogy megmenekültem a veszedelemtől. Most még csak azt nézem, hogy Pestre jöhetnék a kórházba, hogy minél előbb viszontlássalak. Azért te ne aggódjál miattam, mert egypár hét múlva teljesen ki leszek gyógyulva, és addig már talán béke is lesz.
Hogy vagy te fiam és az anyád, nővéreid? A Feriről mi hír van? Itt van az Endre meg a Német fiú.
Ha a lapot megkapod, rögtön menj, kérlek, a szüleimhez és tudasd, ha ők nem kapnák meg a lapot.
Ölel, csókol szerető Károlyod
Hétfőn jövök Pestre
![]() Előző levél (térképen szürkével jelölve): • Szerencs, 1914. aug. 28. |
Éljen a haza! Az I. kir. honvéd gyalogezred indulója
A sikertelen hadművelet végén a hadsereg általános visszavonulást rendelt el, így egy szűk hónap után visszaérkeztek a határra, Laborcfalva körzetébe. Most azonban ellenkező irányból.
A dolgok a tervektől eltérően alakultak. Egy hónap sem telt el, a fiatal baka a debreceni

A levél végén a legidősebb Zajácz testvér, a kárpitossegéd után érdeklődik. Ő a nyugati frontra került.]


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése