A mosoly városa

„A budapesti Mosolyiskolában egy nő, arca elé kötött rajzolt mosollyal, tükörben nézi magát.” Het Leven, 1937

Budapesten öngyilkossági járvány söpör végig, s a város különös módon próbálja útját állni: olyan „Mosoly Klub” létrehozásával, ahol az embereket ismét megtanítják mosolyogni. A kezdeményezésről az ausztrál Sunday Times Perth 1937. október 17-i száma ad hírt:


„AZ ÖNGYILKOSOK VÁROSÁBÓL A MOSOLY VÁROSA

Budapest, szombat.
Noha Budapest a világ minden részéről csábítja a turistákat, a helybéliek az utóbbi években csak az Öngyilkosok Városa néven emlegették a várost. Budapest nagyon megszenvedte a háború utáni időket, s igen rossz hírét keltették az évről évre nagy számban előforduló öngyilkosságok. Sokat közülük állítólag a „Szomorú vasárnap” című budapesti dal inspirál, de akárhogy legyen is, Budapesten az öngyilkossági ráta igen magas.

A budapesti életuntak kedvenc halálneme a vízbeugrás, úgyhogy a város határán [sic!], a hidak közelében járőrcsónakok állomásoznak, hogy kimentsék a polgárokat, akik a Duna sötét vizében keresnek vigasztalást.

Most azonban megnyílt a „Mosolyklub”, hogy gátat vessen az öngyilkossági mániának. Eredetileg inkább csak tréfából alapította egy bizonyos Professor Jeno és egy Binczo nevű hipnotizőr, ám a klub váratlanul sikeresnek bizonyult. A klub most rendszeres iskolát működtet, ahol garantáltan megtanítják Roosevelt, a Mona Lisa, Clark Gable, Dick Powell vagy Loretta Young mosolyát és számos más mosolyt. A díjak a felmerült nehézségeknek megfelelően változnak.

Jeno szerint az iskolájában alkalmazott módszerek, amelyeknek a budapesti jobb üzleti környezet is kedvez, népszerűvé teszik a mosolygást, s remélhetőleg hamarosan a Mosoly Városára változtatják Budapest nevét.”


„A budapesti Mosolyiskolában egy nő az eléje tartott mosolygó hölgy-arcokat szemléli. A falon két mosoly, és Mona Lisa képe.” Het Leven, 1937

A Szomorú vasárnapot, Seress Rezső 1933-ban írott népszerű slágerét a sajtó valóban „az öngyilkosok dala” vagy egyszerűen csak „a gyilkos dal” néven propagálta több mint száz nyelven világszerte, azt állítva, hogy emberek tucatjai, sőt százai lettek öngyilkosok miatta. Valószínű azonban, hogy a század egyik legnagyobb, tudatosan felépített hoaxjáról van szó. A szövegíró, Jávor László, aki a 8 Órai Újság bűnügyi riportere volt, tizenhét egymást követő öngyilkosságról írt hírben említette meg, hogy a holttest mellett a Szomorú vasárnap kottáját találták. Sőt ugyanez a lap kirohanást intézett a dal mint az öngyilkosságok sugalmazója ellen, betiltását követelve. Ezeknek a híreknek az átvételével kezdődött a példátlan nemzetközi sajtókarrier. Mindezt akkor, amikor a magánkiadásban megjelent dalt még egyáltalán nem játszották, nem volt felvétele, és senki nem ismerte Magyarországon, annyira, hogy a divatos bárzongoristák sem tudtak róla, amikor a külföldi vendégek eljátszani kérték. Úgyhogy rendkívül furcsa, hogy Budapesten ilyen módon kellett volna védekezni az általa kiváltott járvány ellen.


Seress Rezső – Jávor László: Szomorú vasárnap, első énekese, Kalmár Pál előadásában

Pedig a hírt egy másik forrás is megerősíti. A Het Leven című holland képes újságban ugyancsak 1937-ben jelent meg egy öt darabból álló képsorozat – a jelen poszt öt illusztrációja –, amely azt mutatja be, hogyan tanítják a „budapesti Mosolyiskolában” mosolyogni a kuncsaftokat.

„A budapesti Mosolyiskolában egy fehér köpenyes tanár a Mona Lisa mosolyára mutat pálcájával.” Het Leven, 1937

Mi volt ez a Mosolyiskola?

Az iskola sajtója meglehetősen hasonlít a Szomorú vasárnapéra. Az interneten a Het Leven fotói ez év eleje óta terjednek a Het Leven fotótárából, amelyet az utóbbi években digitalizált és tett nyilvánossá a hágai Holland Nemzeti Archívum. A képek először áprilisban találkoztak a Retronauton az ausztrál újság szövegével, s azóta együtt vándorolnak tovább. Hírt adott róluk a Mai Manó blog is, majd végül néhány napja Vincze Miklós gyúrta össze az egészet frappáns és koherens történetté angolul az io9-en. A sztori innen terjed tovább, s már orosz változata is van. Ugyanakkor Magyarországon, azt hiszem, nincs élő ember, aki hallott volna ilyen iskoláról.

„A budapesti Mosolyiskolán kívül hat ember maszkot visel, amely mosolyra kényszeríti arcukat. Közöttük egy nevető férfi képe.” Het Leven, 1937


A nevető férfi Roosevelt elnök, aki ugyan díjnyertes mosolybajnok volt, ám nem tudom, hányan ismerhették fel, és mennyire volt célszerű a mosolyát tanítani 1937-ben Budapesten. Az viszont világos, hogy az ausztrál napilap ugyanazokat a mosoly-modelleket sorolja fel, akiket itt is látunk. Mintha ugyanezekről a képekről gyűjtötte volna össze őket.

„A budapesti Mosolyiskolában a nézők a fehér köpenyes tanárt figyelik, aki pálcával mutatja egy mosolygó száj öt fázisát.” Het Leven, 1937

Budapest amúgy nem tartozott a Het Leven legfontosabb témái közé. 1906 és 1941 közötti fotóarchívumukban összesen hatszor találkozunk vele. Furcsa hát, hogy most ilyen bennfentes sorozattal jelentkezik a magyar fővárosból. A hat alkalom között még egyszer szerepel az Öngyilkosok Városa-téma, amely nagyon izgathatta olvasóikat, ha egyszer 1937-ben nyilvánvalóan beállított fotósorozatot közöltek egy (szerencsésen végződő) budapesti kiugrásról a második emeletről.





A Het Leven, mint a fotótár bevezetője írja, olyan bulvárlap volt, amelyet a „hard news photography, paparazzi photographers, aggressive, penetrating and sensational style” jellemzett, s nem riadtak vissza a beállított képektől, vagy a nyílt hoaxoktól sem a közönség szenzációéhségének kielégítése érdekében. Lehetséges, hogy ez alkalommal is erről volt szó?

A megfejtés kulcsa valószínűleg az a harmadik, senki által nem idézett hely, ahol a képek ugyancsak szerepelnek a neten: a Het Leven amerikai névrokona, a Life archívuma. A magazin 1937. szeptember 6-án publikált egy rövid cikket a budapesti Mosolyiskoláról.


„BUDAPESTET, AZ ÖNGYILKOSOK VÁROSÁT MEGTANÍTOTTÁK MOSOLYT ERŐLTETNI

Egy budapesti tréfacsináló nemrég találta fel az itt bemutatott „mosolyiskolát”. Alapötlete az volt, hogy ellensúlyozza Budapest rossz sajtóját, amelyre a város a feltételezhetően a budapesti Szomorú vasárnap inspirálta nagy számú öngyilkosság révén tett szert. Budapest öngyilkossági rátája igen magas. Éjjel-nappal őrcsónakok állomásoznak a Dunán, a budapesti hidak közelében, hogy kimentsék a polgárokat, akik a folyóban próbálnak véget vetni életüknek.

A mosoly iskolája „Prof” Jenö és egy Vincze nevű hipnotizőr által kidolgozott hoax. Eszerint 500 dollárt kérnek azért, hogy hat hét alatt megtanítsák Roosevelt mosolyát. Mona Lisa mosolya nehezebb, de olcsóbb. Jenőnek most 45 diákja van. Azt mondja, jobb üzlet a diákokat rávenni a természetes mosolyra.”


Ha hoax, hát hoax. Csak az a kérdés, vajon tényleg Budapesten, vagy inkább Amerikában beállított hoaxról van-e szó. Én az utóbbira szavazok. Ezt sugallják a ruhák, az arcok, a környezet. Az amerikai közönség lehetett inkább vevő Roosevelt képére is, mint a magyar, és egyáltalán az egész történetre, hiszen itt ágyazott meg az egyik hoax a másiknak.

Az ausztrál cikk kezdő és záró kulcsszava a mosoly városa. Talán nem túl merész feltételezés, hogy ahogy az első, úgy a második hoaxot is egy magyar zenemű sugallta: Lehár Ferenctől A mosoly országa, amelyet 1929-ben mutattak be nagy sikerrel Berlinben, s világszerte ekkor volt népszerűsége csúcsán. Az egzotikus kelet-európai, majd kínai környezetben játszódó operett címe, és alaptézise – a kényszerű mosoly és a szerelmi csalódás ellentéte – nagyon is kézenfekvővé tették Prof. Jenö és a Vincze nevű hipnotizőr ötletét.


Lehár Ferenc: „Mindig mosolyogni, mindig boldognak látszani!” A mosoly országa, előadja Peter Anders (németül).

Apropó, honnan a két korai Borat nevei, Jenő és Vince? A legegyszerűbb válasz, hogy valóban így hívták a vállalkozást – avagy a hoaxot – kreáló két magyart. No de ha netán még magyarok sem voltak? Akkor is magyar nevet kellett nekik találni. Nem tartom valószínűtlennek, hogy az épp ekkoriban világbajnoki karrierje csúcsán álló Vincze Jenő magyar futballista kölcsönözte volna tudtán kívül a maga két fél nevét az egyiknek és a másiknak is.

Hacsak egész teóriánk, úgy ahogy van, nem tévedés, s az igazság valójában nem az, amit a rendkívüli fantáziával megáldott sancane ír a Het Leven öt képe alá a da Parte májusi számában. Ihletett szövege az eddig bemutatott gyér dokumentumok hézagait kitöltve ércnél maradandóbb emléket állít a zseniális magyar hipnotizőrnek, Sarkady Jenőnek (1894-1965), akiről sajnos ezen az egy epitáfiumon kívül semmi egyéb adat sem maradt ránk, s már nem is valószínű, hogy valaha is előbukkan majd:

Sarkady Jeno (1894-1965)
a nagy gyakorlati zsenialitással és odaadó gondoskodással megáldott magyar hipnotizőr.
A Mosoly Iskolájának alapítója.
Rendkívüli tehetsége révén szembeszállt az első világháborút követő években a Duna mentén élő nép arcára kiülő mérhetetlen szomorúsággal.
Hogy gyógyírt hozzon a megtört vonásokra és a ragályként harapózó öngyilkosságra, s kortársainak szorongására és sötét gondolataira, megalapította a „Smile Clubot”,
e tudós társaságot, amelynek célja, hogy az emberi arcot beidomítsa a vidámság megjelenítésére, a mosoly előidézésére, az irónia sugárzására, a külsőn megnyilvánuló elégedettségre, s így vessen gátat a gyászos külsőnek.
Tiszteletdíját az elsajátítandó mosolytípusok szerint szabta meg, amelyek intenzitásban és eleven odaadásban különböztek egymástól.
A díjtételek magukban foglalták Roosevelt mosolyát, Mona Lisáét, Clark Gablét, Dick Powellét, Loretta Youngét, és más sokakét.
Nevetést az ajakra, hogy kigyógyítsuk Budapestet ősi bajából!

A méltatlanul elfeledett Sarkady doktor heroikus vállalkozása ma aktuálisabb, mint valaha.

9 megjegyzés:

Kinga írta...

És mindenesetre hat ilyen időtávlatban is - én legalábbis mosolyogtam :-)

Tamas Deak írta...

Jávor László valóban megtalálta a testek mellett a kottát, amit előzőleg ő csempészett oda ... ;)
A 21. századi Mosoly Városa viszont, ahol az emberek őszintén, jó szívvel és segítőkészen mosolyognak az az, ahol most vagyok, Lisszabon.

Tamas DEAK írta...

Felkerült az Arcanumra a 8 Órai Újság, szemezgessünk, 1935. november 7:

"Gyilkos sláger

Már Wilde Oszkár megállapította, hogy
»z élet majmolja a művészetet. I>o,
hogy az élet a gicceet majmolja — az
csak most derült ki, hogy az ötödik ember
lett öngyilkos a „Szomorú vasárnap"
című dalra. Ez az ócska sláger az öngyilkosok
dala és stílszerűen csak ezzel lehet
megválni az élettől. A szöveg bebizonyította
feltétlen alkalmasságát a legkülönbözőbb
öngyilkossági nemeknél. Volt, aki
taxiban mellbelőtte magát, miközben ezt
a kis lírai remeket mondogatta magában,
mint búcsúlevelének egyedüli üzenetét,
volt aztán olyan is, aki cigánnyal húzatta
a sláger-dalt, mielőtt végzett magával.
Minden temperamentum megtalálja
a kis költeményben a neki való öngyilkossági
módot. Pedig, ha az ember első
pillanatra szemügyre veszi a tömcggyilkos
kis poémát, nem is lát benne semmi
veszedelmet. A cenzúra, mely annyira
ügyel minden esetben testi-lelki épségünkre.
hogy moziban-színházbau egyaránt
igyekszik a legizgalommenteeebb
kosztol feltálalni fáradt idegeinknek, ezúttal
szintén nem gyanított semmi veszélyt.
Mert mi is van ebben a két strófában,
melynek minden második sorára
jut már egy-egy emberélet?
Van benne először is egy adag fehér
virág, mely nélkül valódi öngyilkolózékonyság
el sem képzelhető — egy kis koporsóval
és imával körítve. Végül a költő
felszólítja a kedvest,, hogy nyugodtan
jöjjön el a temetésére, mert ő még ott is
áldani fogja.
Ez a felszólítás annyira szívélyes és
megnyugtató, hogy nem csodálható, ha
mind az öt esetben szíves-örömest eleget
is tettek a kérésnek az illetékesek.
Azok, akik feltalálták a „modern soffőr.
tipus" meséjét, most bizonyára csodálkoznak,
hogy manapság még akadnak emberek,
akik nem soffőrtipusok, hanem inkább
az ifjú Werther késői követői. De
lehet, hogy a soffőr-elmélet mégis bevált
ez esetben, mert a köteménynek egy része
talán rájuk vonatkozik:
-Almokat kergető vasárnap délelőtt
Bánatom hintája nélküled visszajött..."
Már pedig ezt egy soffőrtipus nem éli
túl, hogy a hintó őnélküle jöjjön vissza.
Pláne vasárnap délelőtt!
Nem, azt már igazán nem.
Inkább öngyilkos lesz. És igaza van.
Elvégre, lia érdemes a művészetért élni,
mért ne lenne érdemes a giccsért meghalni?
. ..
—les."

Tamas DEAK írta...

1936. április 25:

"Hajmeresztő történet
„a budapesti öngyilkosindulóról“
a francia
lapokban
És mit nyilatkozik egy newyorki
újságnak a „Szomorú vasárnap“
szerzője?
Páris, ápr. 24.
(A 8 Órai Újság tudósítása)
A „Szomorú vasárnap“ körül keletkezett
furcsa misztifikáció, amely ezt a középén
dalocskát világslágerré tette, egyre
nagyobb hullámokat ver. A francia újságok
szerint Budapesten huszonnégyen
dobták el maguktól az életet a babonáserejű
dal hatása alatt. Parisban szentül
hiszik, hogy Budapesten ezt a dalt be ítélteti
tiltani, mert csak így lehetett útját
állni a veszedelmes öngyilkossági járványnak.
Persze senki sem világosítja
fel a francia közvéleményt, mert senki
sem irigyli a dal szerzőjétől azt a sikert,
amelyhez ez a reklám-legenda juttatta."

Tamas DEAK írta...

1937 január 8, interjú Csorba Klárival:

"Kínában, mérhetetlen távolságra
tőlünk egy titokzatos és idegen nép
minden héten kétszer magyar dalokat
hallgat a rádióban. Ez érdekes! Erről
meséljen, művésznő.
— Sanghaiban imádják a magyar nótákat.
A S z om o rú v a s á r n a p p é ld á u l v a ló
s á g g a l m e g ő r j í te t te a z em b e r e k e t. Nem
lehetett oíyan bárba vagy hotelbe menni,
ahol ne ezt játszották volna. Nem volt
az a liftes boy, aki ne ezt fütyülte volna
munka közben. Ó, a Szomorú vasárnapi
Kinaiul ez így hangzik: J u -m e n - s in - lin
a n -k ó . Amikor egy diplomáciai estélyen
magyarul énekeltem, a dal befejezése
után odajött hozzám
Csang-Kai-Sek, a kínai politika legexponáltabb
alakja,
szigorúfényü szemével hosszan, mereven
rámnézett, majd megszólalt:
*— Teli me, young lady, what means:
szomorú vasárnap?
— Lefordítottam angolra: sorrowful
sunday"

Tamas DEAK írta...

1937. október 23.

A „Szomorú vasárnap"
hangjai mellett mérget ivott
és meghalt egy londoni lány
Doris Popps csinos fiatal
londoni leányt nagy csalódás
érte: elhagyta szerelmese. Szerelmi
bánatában elhatározta, hogy eldobja
magától az életet. Bezárkózott szobájába,
és mint a londoni újságok
írják, feltette gramofonjára a Gloomy
Sunday (Szomorít vasárnap) című dal
lemezét, aztán mérget vett be és
mialatt a gramofon többször egymásután
elharsogta „a magyar öngyilkosok
dalát", nyugodtan várta a halált.
Mire felfedezték, már halott is volt.
Egy francia újság tálalta fel először
azt a mesét, hogy Magyarországon
tömegesen követnek el az emberek
öngyilkosságot a Szomorú vasárnap
hangjainál. A romantikus
reklám-mese bejárta az egész világsajtót,
de tudtunkkal ez az első és
egyetlen eset, amikor valaki valóban
a Szomorú vasárnap melódiája mellett
búcsúzott az élettől.

Tamas DEAK írta...

.. és megvan az elkövető is. De ezt majd Tamás megírja :)

pnegyesi írta...

A Vincze - Sarkady budapesti hoax elméletet támasztja alá, hogy dr Vincze Aladár létező hipnotizőr volt Budapesten:
Olyan élethű szobor készült a hipnózisról, hogy ketten transzba estek amikor ránéztek:
https://www.newspapers.com/image/27109717/

Hipnózissal kezelt betegek:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiNaplo_1934_04/?query=%22Vincze%20Alad%C3%A1r%22&pg=298&layout=s

És egy színésznő is:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/SzinhaziElet_1936_46/?query=%22Vincze%20Alad%C3%A1r%22&pg=19&layout=s

Tamas DEAK írta...

Hát, télleg kellhetett a hoax, mert Horváth-Hollán Adrienn nem lett tehetségesebb a hipnózistól.