Rózsaszínű levelek 6.


[1914. nov. 28.?]
A feladó neve: Timó Károly I. honv. gy.ezr.
A feladó czime: III. század II. szakasz Népliget

Czím: Szépreményű Zajácz Antónia úrhölgynek
III. Kis-Korona utca 52.
Bpest



Kedves fiam.
Nagyon rosszul eset hogy vasárnap nem jöhettem haza, mert ilyen parancs volt az utolsó percben. Én vártalak titeket lent a kapunál de hiába. Remélem fiam hogy egészséges vagy már, nagyon vigyáz magadra mert én pl. nem is akadályozhatom meg hogy meg ne fázzak. Mit csinál a mamád, már egész jól van? Mult héten volt egy kis szabad időm esténként de most már olyan felfordulás van itt hogy az ember egészen megszédül. Itt nincs rendbe a széna. És most nem tudom még, hogy mikor fognak kiengedni. Addig is csókollak
Károly



Előző levelek (térképen szürkével jelölve):

Budapest, 1914. november 27.
Budapest, 1914. november 18.
Budapest, 1914. október 27.
Debrecen, 1914. szeptember 25.
Szerencs, 1914. augusztus 28.
[A szokásos sajnálkozások között, amelyek a nagyon áhított, de rendre elmaradó találkákra utalnak, ott egy elejtett félmondat, amely a háború kis köreire, a frontra készülő csapatban meglévő légkörre és lelkiállapotra vonatkozik. A monarchia csapatainak helyzete a nyár végi álmokat semmivé foszlatta. A Szerbia elleni villámháború lendülete teljesen megtört, az orosz csapatok – akárhogy próbálja a korabeli sajtó elmosni – az ezeréves határokat átlépve számos helyen már a Kárpátok belső ívére is betörtek.


Kiverjük az oroszokat a Kárpátokból

Idegeskedés, egymásnak ellentmondó parancsok és hírek, félelmek és bizonytalan életérzések kavaroghatnak a falak mögött. Hát igen: „Itt nincs rendbe a széna.”]

Következő levél: 1914. december 2.

4 megjegyzés:

Heiddar Haraldson írta...

Nagyon jók ezek a levelezőlapos történetek.
Jelen esetben magasrangú katonatisztként szerencséje volt, hogy legalább valamennyire rálátott a helyzetre, a szegény bakák meg csak sodródtak ide oda a bizonytalanságok között.
EGyébként én is őrzök otthon két levelezőlapot családi örökség gyanánt, az egyiket nagyapám az erdélyi bevonulás eufóriájában küldte haza '40-ben. A másik '45-ben íródott, és a szétszóródott családtagok egymást kereséséről és a veszteségekről szól. Mindig elszorul a torkom ha olvasom őket.

Studiolum írta...

Felrakhatnád őket.

Heiddar Haraldson írta...

Közben rájöttem, hogy nem is volt ő olyan magas rangú, lévén hogy egyszerű honvéd volt, így még jobban üt az a "szénás" mondat.

@Studiolum: majd átgondolom. Nekem az a két lap nagyon személyes, még olyan közeli az a háború, pedig tényleg jó lenne egyszer megírni a történetüket.

Studiolum írta...

Azt hittem, a magas rangút iróniából írod :)

Hát a háború még jó ideig közel lesz, úgyhogy szerintem most szánd rá magad, hogy van rá apropó is, blog is, közönség is…