Minden, ami fontos

Az eddig bemutatott háborús nyelvkönyvek közös jellemzője volt, hogy hatvan-hetven évvel később e kötetek az antikváriumok polcain nagyon ritka vendégek voltak – a szovjetunióbelieket pedig igyekeztek gyorsan meg is semmisíteni. Gondoltuk volna, hogy mégis van legalább egy olyan közöttük, amelynek egy részéből generációk tanultak, sőt tanulnak ma is?


A lengyelül tanulók számára közismert Varsányi István zsebkönyve. Ha hátralapozunk a forrásjegyzékhez, az első forrásmű a kiadási évével rögtön feltűnő lesz.

Wladysław Szabliński: Wszystko co ważne. Minden ami fontos. Debrecen, Városi nyomda, 1940


Mudrák József barátom, aki a debreceni egyetemen dolgozik, pontos és érdekes információkat közölt a szerzőről. Wladysław Szabliński vel Krawczyk a debreceni Tisza István Tudományegyetem lengyel lektora volt a harmincas évektől. 1912. december 7-én született Varsóban. 1935 szeptember 1-től már tanított az egyetemen, és tevékeny részt vett a nyári egyetem munkájában is. Kitűnően beszélt magyarul, sokan csak Szablinski Lászlónak ismerték, felesége magyar nő, Juhász Ágnes volt. Nyelvkönyvének példamondatai alátámasztják azt, hogy nem véletlenül követelte a német kultúrattasé Szabliński menesztését 1941 nyarán, akit természetesen az egyetem nem küldött el, ott maradhatott más beosztásban, könyvtárosként, 1942 februárjától.

RÁDIÓ / rádiót hallgatunk / keressük meg Londont! / hallgassuk meg mit ad Budapest!

1944 februárjában Divéky Adorján professzor (a varsói egyetem volt magyar lektora, a varsói Magyar Intézet volt igazgatója) javasolta újból lektorrá választását, mert „a magyar kormányzat a magyar-lengyel kultúregyezményt a maga részéről ma is érvényben lévőnek tartja”. Azonban egy bő hónap múlva, a német megszállás után nem csak ez nem történt meg, de a fenti példamondatokat sem írhatta volna le hátrányos következmények nélkül.


VILLÁM, 1944. június 15.

Szabliński a könyvtári feladatokat 1944. június 17-ig látta el.

Ezek után talán nem meglepő, hogy mennyire aktuális témákkal látja el a tanulni vágyót a kötet.

HÁBORU / az angol kormány ultimátumot intézett a német kormányhoz / a német kormány visszautasította az ultimátumot / Anglia hadat üzent Németországnak / a németek hadüzenet nélkül törtek be Lengyelországba / a technikai fölény Németország oldalán volt / hadijelentés / hadseregünk gyorsan nyomul előre

csapataink visszaverték az ellenséges támadást / a fronton nyugalom volt / kelepcébe csalták az ellenséget / a francia csapatok ellentámadásba mentek át / a katonák árkokat ástak és megerősítették az elfoglalt állásokat / a német csapatok visszavonultak az előre kiszemelt állásokba / az ellenséges csapatok hanyatt-homlok menekültek / megnyertük a csatát! / az ellenség veresége elkerülheteten / áttörték a Siegfried-vonalat / légitámadást intéztek Varsó ellen / a légelhárító tüzérség két repülőgépet lőtt le / 20 bombát dobtak le / lebombázták a középületeket / legtöbbet a polgári lakosság szenvedett / lebombázták a vöröskereszteskórházat / tíz halottat és negyvenhárom sebesültet vesztettünk / az ellenség vesztesége ismeretlen / a csapatok tábort ütöttek / Varsó ostroma közel egy hónapig tartott / az erőd helyőrsége megadta magát

A nyelvkönyv példamondataiból dicsőséges alternatív történelem bontakozik ki. Anglia és Franciaország nem hagyták szégyenteljesen cserben szövetségesüket, mint a valóságban, hanem, mint azt szerződésben fogadták, megtámadták a lengyeleket lerohanó német agresszort. Ilyenformán Lengyelország győztesen fejezte be a háborút.

Anglia sikeresen folytatja a tengeralattjárók elleni hadjáratát / az ellenség nyersanyagkészlete kimerült / fegyverszünetet kötöttek / béketárgyalásokat kezdtek / békét kötöttek / a legyőzött ellenségnek alá kellett írnia a békeszerződést

A magyarok is ontottak vért függetlenségükért / most Lengyelország negyedik felosztása következett be / most a lengyelek vették át a magyar jelszót: nem, nem, soha! / nem hagyjuk magunkat!

Egy biztos: Wladysław Szabliński bátor ember volt. Varsányi István professzor, akinek az élete szintén kalandba illő volt és filmre kívánkozna, jó okkal hivatkozhatott erre a kis füzetre mint forrásra könyve legutolsó oldalán. Ő is bátor ember volt: 1957 májusában forrásnak megjelölni ezt kötetet, amelyben például a lenti két oldal is szerepel, nem kis kockázatot jelentett. Lehet, hogy csak Szablińskinak akart emléket állítani, de az is lehet, hogy – Szablińskihoz hasonlóan – a fél évvel előbb letiport Magyarország katasztrófájára akart utalni, és emlékeztetni rá, hogy Lengyelország sokkal nehezebb helyzetből is fel tudott állni, újra tudott épülni. Itt van rá tehát a példa, hogy minden sikerülhet, nincs lehetetlen.

És ez minden, ami fontos.

Lengyelország két világháború közötti térképe (pontozva, illetve utólag pirossal jelölve az országot a nácik és a szovjetek között felosztó Ribbentrop-Molotov-határvonal) illetve Magyarország határai Kárpátalja viszafoglalása (1939. március 15.) és a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) között – abban az időszakban tehát, amikor a kis idegenvezető felkalauzolja Török Sándort a közös magyar-lengyel határra.



3 megjegyzés:

Fejes László írta...

Ha jól értem, a bemutatott mondatok nem abból a könyvből származnak, amelynek a címlapját látjuk, illetve annak a címlapja itt nem szerepel. Azt nem lehetne utólag betenni?

Érdekelne továbbá, hogy a későbbi kiadású zsebkönyvbe milyen formában kerültek be ezek a mondatok. Tényleg a londoni rádió hallgatására biztat az ötvenes (?), hatvanas(?, mikor is?) kiadott zsebkönyv? Vagy mi került bele?

És mi az a „vel”?

Tamas DEAK írta...

Studiolum nemsoká beszerkeszti azt a lapot.
Nyilván nem ezek a mondatok vannak benne, sőt éppen az a lényeg, hogy ebből a kötetből jóformán semmi (példamondat szint szerint), viszont Varsányi megadja forrásnak 1957 májusban (ahogy írtam) és ha valaki megnézi ezt a kötetet, akkor Varsányi ebből nem jött volna ki jól. Az alternatív történelem meg a példamondatok mellett ez a poszt lényege.
A vel nem tudom mi, valószínűleg nem volt jól olvasható a korabeli dokumentum. Majd igyekszem megkérdezni.
Nemsoká remélem le tudom fordítani lengyelre és reméljük jelentkezik valaki örökös.
Van Szablinskinek egy másik könyve is, de az még nincs meg nekem.

Tamas DEAK írta...

Legnagyobb örömünkre jelentkezett W. Szablinski lánya. A vel megfelel a magyar nemesi névnek kvázi (latinul avagy-ot jelent, én is láttam nemesi dokumentumok között olyat hogy Edelényi avagy Szabó János).
Wladyslaw Szablinskit a német megszállás után letartóztatták és Flössenburgba került. Már nem került vissza Magyarországra, az NSZK-ban maradt, különböző helyeken nyelvtanítással és fordítással foglalkozott, magyarul, lengyelül, németül. 1991 februárjában hunyt el.