Diaszpóra

Ezt a képet pontosan hét éve, 2007 novemberében készítettem Yazdban, a zoroasztriánus agyagvárosban, valahol a bazárnegyedben, a kupolák füzérével fedett átjárók labirintusában. Két évvel később tettem közzé itt a Wang folyón egy másik yazdi képpel együtt – a harmadik Sirázban készült, a Vakil mecset udvarán, ahol az ebédidő csöndjében figyeltük a macskák játékát –, illusztrációként ahhoz a poszthoz, amelyben három szép szefárd dalt mutattam be barátom kérésére, mert ő addig még szefárdból csak kommerszet hallott: a Nimród királyt, A királylány álmát és a Menyasszonyt. Nemcsak a keleties hangulat miatt választottam épp ezeket a képeket, hanem azért is, mert itt, Yazdban találkoztam először iráni zsidókkal. Színes fejkendős nők voltak, az idegent felismerve fesztelenül köszöntek ránk, és meghívtak a rabbi fiának bármicvójára. Nagy középkori ház árkádos udvarán, aranyhalas medence mellett kecskét sütöttek, Irán messzi városaiból is összegyűlt a diaszpóra, tömérdek volt a nép.

Hét év után újra találkoztam ezzel a képpel. A kolumbiai Santa Marta város szefárd közösségének weboldalát lapozgatva jutottam el a Colonia Magazine – szabad fordításban, „A Shtetl Hírei” – helyi kiadványhoz. S a lap aljára leérve megpillantottam a kiadvány elegáns címlapját is, amelyet csupa ikonikus szefárd kép díszített: Dávid-csillag, széder-asztal, rabbi, szefárd zenekar, zsidó lap a kávé mellett – és a yazdi átjáró, a zoroasztriánus vagy síita apával, aki karján hordozza a fény felé feltekintő kisfiát. A weboldal kezdőlapjára átlépve pedig felcsendül az a dal, amellyel annak idején én is kezdtem a posztomat: a Nimród király.

A kép hazatalált.