Rózsaszínű levelek 14.


Kelt [1915. jan.] 30-án
A feladó neve: Timó Károly I. honv. gyezred V. zászlóalj
A feladó czime: Ferencz Jozsef laktanya Kecskemét, Reservespital 9 n 88. ajtó

Czím: Szépreményű Zajác Antonia urhölgynek
III. Kis Korona utca 52.
Bpest




Előző levelek (térképen szürkével):

Duklai-hágó, 1915. január 11.
Felsőhunkóc, 1915. január 4.
Sztropkó, 1914. december 31.
Budapest, 1914. december 23.
Budapest, 1914. december 21.
Budapest, 1914. december 11.
Budapest, 1914. december 2.
Budapest, 1914. november 28.
Budapest, 1914. november 27.
Budapest, 1914. november 18.
Budapest, 1914. október 27.
Debrecen, 1914. szeptember 25.
Szerencs, 1914. augusztus 28.
Kedves fiam
E pár sort már abban a reményben írom hogy most már kapok rá választ, mert közel vagyok Pesthez vagyis hozzád. ugy bosszankodtam hogy nem pestre küldtek hanem kecskemétre a kórházba. és itt adig maradok míg teljesen felgyógyulok.
Hogy érzed magad fiam egészséges vagy? és a mamád nővéred. Mi ujság van a feriről?
Én elég jo érzem magam aránylag a sebhez.
Te fiam én kértem otthonról egy kis pénzt mert még cigarettázni se tudok. Ha nem kapnák meg a lapom arra az esetre hogy te mond meg de biztossan, mert alig várom a posta fordultával.
Mi ujság van más különben pesten
2 hét mulva körülbelül haza jövök már. Addig is légy türelemmel.

Ölel csokol szerető Károlyod
Tisztelem a munkahelybelieket.


[Hát ennyi volt. Egy szűk hónapja annak, hogy az első sebesülésből felgyógyulva kivezényelték vissza a frontra. Most másodjára is megsebesült. Szerencséjének burkában védve másodszor kerüli el a végzetes golyó.
A hőferek általánosságban és szűkszavúan vázolják a kárpáti harci eseményeket; csak következtetni lehet, mikor és hol sebesülhetett meg. Január 11-én írt lapja semmilyen baljós utalásokat sem tesz egy közelgő kataklizmára.

Laktanya és Reservespital No. 9.

Visszafelé számolva legalább 1 napja kerülhetett a kecskeméti Ferenc József laktanyában felállított ideiglenes tábori kórházba. A kárpáti hágókról szintén ennyi időre lehetett szükség, mire egy sebesülteket szállító katonavonat a többi sérült bajtársával a lapályra leszállította. És még előtte ott a tábori kötözőhely és szűrőállomás, ahol – amennyiben a szabályokat betartották –, öt napot várakoztak. Ennyi időre szükség volt mindenképpen, hogy a lappangó fertőző betegségeket hordozó katonákat el lehessen különíteni az egészséges sebesültektől. Feltehető tehát, hogy a kemény tél bekövetkeztével együtt megindult első kárpáti csata (1915. jan. 23 - febr. 20.) első felvonása, a czeremcha-nagycsertészi csata szerencsés áldozatának tekintheti magát.

Révész Imre: Két magyar, 1915

A kiinduló harci helyzetről az ezred már többször idézett emlékkönyve ad valamelyes felvilágosítást:

„Az 1914. évi harcok folyamán a magyar és osztrák hadsereg állománya annyira lefogyott, hogy 1915-ben, újév körül az egész orosz hadszíntéren mindössze 270.000 fegyverünk volt alkalmazásban, holott az oroszoknak egyedül a Kárpátokban 400.000 emberük harcolt a mi, ellenük ott harcoló 180.000 katonánkkal szemben. Evvel a helyzettel még idejében számolni kellett, mert a 3–4-szeres óriási túlerőnek hadseregeink passzív védelemben már nemsokáig állhattak volna ellen. Hadvezetőségünk ennélfogva, a német hadvezetőséggel karöltve egy nagyobb szabású támadással akarta az orosz túlerőt jóidőre megbénítani éspedig oly módon, hogy a németek Kelet-Poroszországban északról az orosz jobbszárnyat, a magyar-osztrák haderők pedig délen a Kárpátokban az oroszok balszárnyát támadják meg. Ezen intézkedések nyomán keletkezett a németeknél a híres mazuri csata, nálunk pedig a téli kárpáti csata.”

…január 23-án, reggel hét órakor Nagycsertész északi szegélyén, a kiutalt harcsávnak megfelelően, 4 századdal és 3 géppuskás osztaggal – sulyponttal a jobb szárnyon – támadáshoz fejlődik, az ellenség által megszállott 651.-es magaslat elfoglalása céljából…

Hogy a „…rendelkezések alapján végbemenő harcokban az 1-es honvédek kiváló teljesítményeit a szíves olvasó kellőképp méltányolhassa, a terepviszonyokról tudnunk kell, hogy az egész terület az oroszok állásáig – kik a gerincvonalon helyezkedtek el – állandóan 30%-ra emelkedett, s a kiutalt harcsávban csak a jobbszárnyon volt ritka fenyőerdő, míg a terep többi része teljesen nyílt volt, helyenként csak kevés cserjével borítva.
Az egész terület 50 cm magas, tehát térdig érő hóval volt borítva, a hideg pedig -28 ˚C.-ra süllyedt.”

A 23-án megindult támadás „…24.-én ismét megindúl, de csak 150–200 méterrel haladt előre, mivel már a géppuskák sem tudják támogatni az előnyomúló csoportokat, mert a nagy hidegben befagynak a géppuskák hűtői. Az ellenség puskatüze ezen a napon is sok veszteséget okoz…

…Az éjjel ismét csak feketekávét, forralt bort, kenyeret és lőszert lehetett a rajvonalba behozni. A 25.-ére forduló éjjel oly erős havazás állott be, hogy az ezred egész tűzvonalát hó borította, s a halottakra – mivel azokat az ellenség puskatüze miatt leszállítani nem lehetett – a kárpáti sűrű hó terített fehér szemfedőt.”

Mikor a kilátástalan tusakodásban a szembenálló szibériai lövészezred egyik mesterlövésze leterítette, Timó Károly valahogy mégis megúszta. Levitték a hegyoldalról, sebesülését tábori körülmények között ellátták, majd vonaton leszállították Kecskemétig. Hogy miként, arról a civilek PROCHOV József és PAULIKOVICS Elemér hadisebészetről írt könyveiből szerezhetnek hátborzongató fogalmat.

Milyen lyukat üt egy puskagolyó, ha valakibe belemegy, és a másik oldalán kijön? Vagy a koponyán?

Be- és kimeneteli nyílások

Ugyanaz koponyán

Ideiglenes betegszállító alkalmatosságok

Kórház, barakk és szűrőállomás a front mögött

Golyófogó olló a testben lévő lövedék eltávolítására

Végtagok csonkolása (Érzékenyebb lelkű olvasók ne tanulmányozzák hosszasan!)

Sebesültszállító vagon

Egyenlőre maradnak a találgatások és a kételyek Károly állapota felől. Ha reményei valóra válnak, eljut majd Pestre, és legalább ezek a bizonytalanságok eloszlanak, bármi várjon is Óbudán szeretteire, barátaira, és a műhelybeli munkatársakra.]

Orosz sírok Nagycsertész közelében. Divald Kornél 1915-ös jelentéséből.

Következő levél: 1915. február 10.

1 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Egy 1914 végi Tolnaiban van egy cikk, hogyan kell mindenféle elektromos cuccokkal helyreállítani a katonát.