Köszönöm


Tarnów. Bem apó sírja ég és föld között. A lengyel-magyar barátság múzeuma. Régi kereskedőváros Krakkó és Lwów között, majd a galíciai vasút első megállója: reneszánsz főtér gazdag kereskedőházakkal, a városfal mentén egybefüggő szecessziós palotasor. Nagy zsidó múlt, gazdag történelem, jeles családok, magyar kapcsolatok, máig álló zsinagógák, paloták, temetők. Pompás fotóalbum a régi Tarnówról, kétszázötven ritkán látható képpel főként magángyűjteményekből, lengyel és angol kísérőszöveggel. Elolvastam, beszkenneltem, amit kellett, odaajándékoznám a budapesti Szabó Ervin Könyvtárnak, hogy más is hozzájusson.

A kislány forgatja a kezében, mint a határőr Majakovszkij vörösbőrű útlevelét. „Beviszem, megkérdezem.” Kisvártatva visszajön. „Azt mondják, vigye a lengyel intézetbe, itt nálunk nem olvasnak ezen a nyelven.” „De hát ez egy fotóalbum, egy város története, fontos, ritka képekkel. Meg hát nézze meg, minden oldalon ott van mellette az angol szöveg is.” „Ja tényleg.” Kínlódik. „Hagyja itt, nincs bent most a főnöknőm, megkérdezem, kell-e.” „De nem dobják ki? Mert akkor inkább adja vissza, van hová ajándékoznom.” „Nem, nem, ki azért nem dobjuk.” „Köszönöm.”


Szilézia. Goethe Árkádiája, a 19. századi Berlin kulturális hátországa – „jeder zweite Berliner stammt aus Schlesien” –, a háború utáni Németország elveszített Erdélye. Breslau/Wrocław, az eltűnt és a sosem volt város. A hosszú hallgatás után a 90-es években meginduló német nyelvű Szilézia-irodalmat Hans-Dieter Rutsch most megjelent könyve foglalja össze, áttekintést adva a német Szilézia-recepcióról a német romantikától az ezredfordulóig. Mindjárt megjelenéskor megveszem, elolvasom, kijegyzetelem, és továbbadnám.

A berlini Staatliche Bibliothek kölcsönzőpultjánál hálásan köszönik a könyvet, látszik, hogy igazán örülnek neki. Néhány hét múlva pedig levelet küldenek a könyvtár beszerzési osztályáról.


2 megjegyzés:

Liang Sheng írta...

Hmm. Csak hogy árnyaltabbá tegyem a képet, hadd álljon itt az én legfrissebb "köszönöm"-jeimnek a története az Országos Széchényi Könyvtárral pár hete folytatott levelezésemből:

Én, 2014. december 26:

"Tisztelt Könyvtár!

Engedjék meg, hogy az alábbi könyv beszerzését ajánljam az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteménye számára:

Weltuntergang. Jüdisches Leben und Sterben im Ersten Weltkrieg. Styria Verlag, Wien. 2014.

[Itt ismertetem a könyv tartalmát, majd:]

Örömmel küldenék ingyenes példányt a Könytár gyűjteménye számára, azonban jómagam is csak egyetlen tiszteletpéldánnyal rendelkezem. Elképzelhető esetleg, hogy megkeresésre vagy a kiadó Styria Verlag, vagy a kötet összeállításáért felelős bécsi Jüdisches Museum hajlandó lenne tiszteletpéldányt küldeni a Széchényi Könyvtár számára."

Széchényi Könyvtár, 2015. január 5:

"Tisztelt Uram,

köszönjük szépen, hogy felhívta figyelmünket a kiadványra, valóban fontos lenne állományunkban.
Megpróbáljuk az Ön javaslatainak megfelelően beszerezni."

Én, 2015. január 5:

"Köszönöm a gyors és pozitív visszajelzést! Azt ajánlanám, hogy a könyv beszerzése érdekében [... itt megadom, a kiadónál kivel és milyen címen próbálják meg felvenni a kapcsolatot]"

Széchényi Könyvtár, 2015. január 7:

"Nagyon szépen köszönjük a segítséget, reméljük, sikerrel járunk."

Széchényi Könyvtár, 2015. január 12:

"Tisztelt Sajó György Úr,

a könyv itt van a kezemben, köszönjük szépen a segítségét!"

Három köszönet egyetlen könyvért, amelynek beszerzéséért ráadásul ők maguk tettek erőfeszítéseket. Legközelebb talán érdemesebb lenne elsőként a a Széchényi Könyvtárnál próbálkozni?...

Gyuri

Studiolum írta...

A levelezés mindenképpen meggyőző. De nem tudom, hogy pl. egy ilyen könyv, mint a tarnówi album, aminek nincs kifejezetten magyar vonatkozása, belefér-e a gyűjtőkörükbe.