Előző rész |
Az alvó szobán átlebegő kísértet?
Családi album: • Alba 1867 • Pretoria 1880 • Pretoria 1885 • Pretoria 1890 • Hongkong 1897 • Marseille 1900 • Párizs 1904 • Valenciennes 1918 • Buenos Aires 1930 |
Ez a kissé erőteljes nő, kissé szűk gyászruhába préselve?
Ő lesz majd Adolf felesége.
1885-ben házasodnak össze Fokvárosban: Anna, a francia hugenották leszármazottja, aki farmercsaládban születik Dél-Afrikában, és Adolf, a zsidó, aki Kaliszban születik, Orosz-Lengyelországban.
(1)
Természetesen több Anna van. Az, akit a nagyanyám és unokahúgai, Myra és Madge gyermekei által továbbadott családi legenda megörökít, és az, aki a dél-afrikai levéltárakban megőrzött dokumentumokból lép elénk.
Az első igen fiatal, ártatlan lány, aki megszökik a Fokváros melletti családi birtokról, hogy egybekeljen imádott Adolf Guttmannjával. Csak később ébred rá, hogy az illető milyen nyomorúságos figura, s akkor majd kérelmezi válását gyermekei, Madge, Myra és öccsük védelmében. Újra férjhez megy, és gyermekágyban hal meg 1896-ban. Egy Myra által közvetített romantikusabb változat szerint az operában halt meg, és estélyi ruhába öltözött szelleme a gyerekszoba ajtaját kinyitván – Myra ekkor 12 vagy 13 éves volt – hosszan nézte őket. Ez az Anna a kedvencem.
A második teljesen más személyiség, üzletasszony, akinek házai és boltjai voltak Pretoriában és Johannesburgban, és nagy hozzáértéssel vezette őket. A johannesburgi polgármester barátnője, Piet Joubert tábornok távoli rokona, saját buffelspoorti farmjának intézője.
Végül van egy harmadik Anna is, akinek portréja csak részben egyezik meg az előzőkkel. Egy nő, akit az általa Adolf Guttmann ellen benyújtott keresetekből ismerünk.
Ez az Anna 1848-ban született egy Fokváros melletti farmon, Stellenbochban, ahonnét igen fiatalon szökött meg, hogy hozzámenjen egy nála majdnem harminc évvel idősebb angol iskolamesterhez. Az iskolamester meghalt, s özvegyének sorsát homály fedi mindaddig, amíg nem találkozik Adolf Guttmanal.
Ettől kezdve világos a dolog: Adolfnak és Annának, másnéven Annie-nak három gyereke született (Madgalena 1881-ben, Salomina Franciska 1883-ban, és ifjabb Adolf 1884-ben), mielőtt 1885-ben összeházasodtak volna. Ez a nő, aki özvegyként szabadon köthetett volna újabb házasságot, ehelyett három törvénytelen gyermekkel élt egy olyan szigorú erkölcsű társadalomban, amilyen az afrikaans volt a maga korában. Vagy olyan szegények voltak Adolffal, és annyira a társadalom peremén éltek, hogy a házasságnak nem volt jelentősége; vagy nem akart hozzámenni Adolfhoz mint vagyontalan vándor kereskedőhöz; vagy nem akart hozzámenni Adolfhoz, mint zsidóhoz; vagy Adolf nem akarta elvenni (az országban keresztül-kasul utazó vándor kereskedőként csak ritkán látta őt, s egyébként hagyta, hadd boldoguljon, ahogy tud); vagy, végül, Adolf nem tudta elvenni őt, mert már nős volt.
Az igazság szerint ez utóbbi a „hivatalos” változat, mert az 1885-ös házassági szerződés a férjet „kereskedőnek” és „özvegynek” írja le, míg a feleséget „özvegynek”. De felmerül a kérdés: Adolf 1881-ben, első lányának születésekor még csak 23 éves volt – és máris házas? És kivel? Másfelől Annie az általa 1889-ben indított válóperben egy első, 1880-ra datált házassági szerződést is bemutat, de ezt a bíróság mint hamisat visszautasítja.
Akárhogy is, még ha Adolf nem is volt abban a helyzetben, hogy elvegye a nőt, akitől három gyermeke volt, az egész história mindenképpen kétes fénybe állítja Annie-t. Azonkívül még azt is mondják, hogy a legkisebb gyerek, Adolf apja talán inkább Joseph Gutmann, Adolf unokafivére és társa, a sheffieldi Isaac Guttmann fia volt.
(2)
1884-ben, amikor unokanővére, Bertha Guttmann hozzámegy a mágnás Sammy Markshoz, Adolf helyzete is megváltozik, s végre arra is gondolhat, hogy új rokonsága elvárásainak megfelelően rendezze helyzetét. Adolf és Annie a durbanville-i Mindenszentek anglikán kápolnában házasodnak össze. Elképzelhetjük, hogy Annie arra használja fel az új rokonságot, és Adolf vagyonosodását, hogy beilleszkedjen a Marksék által látogatott társaságba, többek között Kruger elnök körébe.
De vajon Bertha látogathatta-e Anna Guttmannt, született Joubert-t?
Bertha, a sheffieldi gazdag zsidó polgárság lánya száműzetésben érzi magát hatalmas farmján Pretoria közelében – avagy nem is olyan közel, mert két óra kell hozzá, hogy kocsival átvágjon a tizenkét mérföldnyi erdőn. Hozzászokott a könnyű városi élethez, s most „aranyketrecben” kell élnie Afrika csücskében, amelyet nem kíván megismerni.
Apja, Tobias Guttmann 1884-ben a sheffieldi zsidó közösség elnöke és pénztárosa volt. Bertha Marks judaizmusa a viktoriánus Anglia zsidó elitjeinek erősen szekularizált vallásossága. Fogadásain homárt és rákot kínál, a háznak nem kóser mészáros szállítja a húst, és karácsonyt is rendszeresen megünneplik a nagy zsidó ünnepek és a gyerekek bár-micvója mellett. A fogadások gyakoriak, de közöttük a hetek gyakran a legnagyobb magányban telnek: nincs senki körülötte gyermekein és a cselédségen kívül.
Újságokra fizet elő, és számos levelet vált mind családjával, mind férjével (aki nem válaszol neki, vagy a szemére hányja, hogy írásra fecsérli az idejét, but of course being a woman you must be excused). Hogy nem túlságosan boldog, az eufemizmus: férje túlságosan kevés szabadságot hagy neki, ellenőrzi kiadásait, megtiltja a színházba vagy bálba járást, egyre több szemrehányással illeti, és egyre több gyermeket csinál neki – noha elismeri, hogy társalgása „amusing little thing”. Férje minden hétvégén nagy vacsorát rendez, amelyen az ország gazdasági és politikai elitje találkozik egymással, Kruger elnöktől Cecil Rhodesig. A többi időben azon panaszkodik, hogy nincs kivel beszéljen – hiszen csak nem beszélhet a cselédséggel (akik többségükben Angliából jönnek, s el kell fogadniuk, írja, hogy néhány „slightly colored” helyi szolgálóval kell együtt dolgozniuk – bár ha vonakodásuk túlságosan erős volna, külön szállást is tud biztosítani számukra). Anglia iránti nosztalgiájában szisztematikusan cseréli le kertjében a helyi növényeket rózsabokrokra, hagymásokra és magokra, amelyeket hetente rendel a kenti kertészetektől.
Egyetlen eszköze elszigeteltségének elviselésére, hogy olyan gyakran utazik, ahogy csak tud – és főként Európába.
De hogy Adolfot és Annát fogadja?
Nem, nem. Egyfelől Sammy Marks gyűlöli a vegyes házasságokat, másfelől Bertha abból a viktoriánus világból jön, ahol a valamelyest is független nőkre a rossz erkölcs gyanúja vetül – így hát Anna az ő házasságon kívül született három gyerekével… És Adolf sem mutatja sok jelét a tisztességes élet iránti vonzalomnak. 1886 végén elköltözik Annie-tól, és egy bizonyos Dorothy la Rouge-zsal költözik össze, ami szintén nem hangzik túl tiszteletreméltóan.
És aztán ott van 1889-ben Joseph Guttmann, Isaac fia, Adolf és Bertha unokatestvére botrányos öngyilkossága – épp amikor Anna válópert indít Adolffal szemben. A két férfi közösen vesz kölcsönt pénzt Annától, hogy hotelt nyissanak Klerksdorpban, az 1886-os aranyláz egyik helyszínén. Hogy ezután mi töténik, az bizonytalan, de mintha 1000 font eltűnne, és Joseph, miután végrendeletet ír Annie és ifjabb Adolf javára, főbelövi magát. A végrendelet eléggé botrányos ahhoz, hogy Isaac Guttmann Sheffieldből írjon a dél-afrikai hatóságoknak, és magának Kruger elnöknek, érvénytelenítését kérve.
Bertha Marks, született Guttmann természetesen nem látogathat egy olyan nőt, akinek házasságtörése ennyire nyilvánvaló, és ennyire közelről érinti őt.
(3)
A gyorsan jött és gyakran gyorsan ment vagyonoknak ebben a világában igen sok nőt találunk, akiket a jó társaság kivet magából. Egy másik Oroszországban született, de Whitechapelben felnőtt zsidó, Barney Barnato (eredetileg Barnet Isaacs) a varietében kezdi pályafutását mint bűvész, boxoló és énekes, majd ő is részesül a kimberley-i bányák könnyű jövedelméből, és a De Beers-i bányák kormányzója lesz. Felesége, Fanny egy „Cape colored” lánya, európai és afrikai vagy maláj gyökerekkel, s amikor megismerik egymást, egy kimberley-i hotelben dolgozik pultosként. Magától értődő, hogy Barney minden adománya a zsidó karitatív szervezeteknek, támogatása a szegény oroszországi bevándorlóknak, és a kimberley-i zsinagóga felépítése sem teszi lehetővé, hogy a pretoriai jó társaság ajtajai megnyíljanak előttük.
Annie-nek időközben, úgy tűnik, nem volt szüksége Joseph mérgezett örökségére, mert Adolffal szemben ő szert tett a gazdagságra. Harmadik házassága idején szerkesztett végrendelete (mindjárt Adolftól elválva harmadszor is házasságot köt) arról tanúskodik, hogy sok önálló birtoka volt. Meggazdagodván, és hozzámenvén egy – természetesen katolikus – olasz kalandorhoz már kétségtelenül „tiszteletreméltóbb” volt, s kijátszhatta családja kártyáját is, beleértve a távoli rokon Joubert tábornokot.
A gyermekek felekezeti hovatartozása azonban továbbra is problémát jelentett. A holland református egyházban keresztelték őket, és Annie elutasította a katolikus neveltetés lehetőségét, ám a lányok később a Loretói Miasszonyunk iskolájában tanultak – akár mert anyjuk egy katolikussal kötött házasságot, akár mert a dél-afrikai református egyházhoz kötődő nyilvános iskolák bezárták kapuikat a nemrég érkezett uitlanders, így a zsidók előtt is.Noha mindannyian megkeresztelkedtek, a Guttmann gyerekeket továbbra is kapcsolatba hozták apjuk zsidóságával. Amikor Kruger elnök beteg unokája, Frikkie Eloff bemutatja Madge-t nagyapjának, Kruger „alaposan megvizsgálja, vajon van-e valamilyen zsidó beütése”, s aztán kijelenti: „ha ez az a zsidó lány, akit Frikkie oly gyakran akar látni, hát hamarosan meg fog gyógyulni”.
És Adolf ?
Dél-Afrika térképe, északon a Matabelelanddel és aranybányáival. Johannesburg még nem létezik. Anna Guttmann Joubert farmja, ahol gyermekei felnőttek, Pretoria nyugati részén, Rustenberg felé helyezkedik el.
Adolf, miután eljött feleségétől, 1890-ben Matabeleland meghódítására indul Cecil Rhodes Pioneer Column-ját követve. Semmi sem tanúskodik arról, hogy valami vagyont szerzett volna odafönn. Csupán annyit tudunk, hogy lázas lett, és hónapokig feküdt betegen. Képtelen volt Pretoriába jönni, hogy védekezzen a válóperben, vagy hogy később gyermekeiről gondoskodjék. Anna megtiltotta neki a láthatásukat, s később maguk a lányok kergetik el őt korbáccsal, amikor anyjuk halála után, 1896-ban feltűnik a birtokon.
Az apjuktól elszakadt, és anyjuk után árván maradt Guttmann gyerekek a Kruger családhoz kerülnek közel, eladdig, hogy Frikkie Eloff elveszi Madge-t, és a család adoptálja Myrát.
Az ifjabb Adolf más fiatal fiúkhoz hasonlóan a búr háborúba megy, és a csatatéren esik el. Nem marad kép róla.
És az idősebb Adolf?
Beleolvad a tömegbe, és eltűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése