Üzenetek

„Valamikor VOLTAK szociális és munkajogaim”

A múlt hétvégi madridi kormányellenes tüntetésen – írja Wang Wei – a hatalmas tömeg méretein kívül, amely ellepte az egész Plaza Colónt és a környező utcákat, főleg két dolog volt meglepő. Egyfelől hogy a pólók milyen mértékben átalakultak a tüntetés üzenetének hordozóivá, másfelől pedig hogy milyen sokat írtak közülük az ország nem-spanyol nyelvein, főleg katalánul.

„Nem vagyunk kivághatóak”

„És téged mikor operálnak?” „Október 25-re hívtak be, de nem tudom, menjek-e, mert most már nem fáj” „Menj csak. Legalább rájuk hozod a frászt” – KÖZEGÉSZSÉGÜGY: Valószínűbb, hogy meghalsz, mielőtt sorra kerülsz

A tüntetés igen különböző szakmai csoportok képviselőit hozta össze a Plaza de Colónra, akiket a leginkább érintenek a kormánynak a jóléti állam alapjait megrendítő elvonásai. Ennek megfelelően az egységesen zöldbe öltözött egészségügyi és oktatási szektorok voltak a leglátványosabbak.

„Beteg, pénz nélkül? No problem. 10 euróért csináld magad!”

„Jogok nélkül, jövő nélkül, semmim sincs”

Bármennyire közhellyé vált is Machado metaforája, „Madrid, egész Spanyolország hullámtörője”, ilyenkor mégis van benne igazság. Mi, az ország távoli peremének lakói, ahol Madrid nevét minden politikai és gazdasági csapás metonímiájaként alkalmazzák, a fővárosban járva újra meg újra meglepődünk, ha nem ugrik elő az ördög minden lámpaoszlop mögül, s ha ismét megtapasztaljuk a madridiak nyíltságát és barátságosságát, e város vendégszeretetét, amelynek oly kevés köze van vezetőihez.

„Valenciai [önkormányzati] gazemberség. A spekuláció tanácsa” (katalán)

„Esperanza, figyelj csak! A nép harcba indul!”

Esperanza Aguirre madridi főpolgármester ma lemondott. Nyilván nem a szombati tüntetés miatt, de azt tanúsíthatjuk, hogy ott jó néhány órán át igen kevés szimpátiával emlegették a nevét.

„Nem félek” (katalán)

„Védjük meg jogainkat. Ne hallgassunk!” (katalán)

„Gyerünk!” (baszk)

„A színvonalas közoktatásért”

„Te vagyok” („Je est un autre”), a Cibele-kút lábánál



És még a tüntetés hevében is mindig akad egy park, egy bár, vagy, mint itt, a Prado múzeumi kávézója, ahol egy nyugodt sarokban megpihenhet az ember.

9 megjegyzés:

Petrus Augustinus írta...

Köztársasági zászló és jó sok vörös szín: fene a gusztusukat, hogy az állam csöcsén akarnak csüngeni. A jóléti állam létrehozása örök hiba, mindig megbosszulja magát. Ilyenkor azért lehet, h lefekvés előtt János Károly király is elgondolkodik: lehet, hogy csínján kellett volna bánnia a Franco-örökséggel? Kicsit kevesebb dokumentumot aláírni oly hevesen?

Studiolum írta...

Ha megnézed, arányában jóval több a fekete (az örök baszkoktól persze eltekintve). El Falange not dead! (és jut eszembe, még az ő zászlajuk és félig vörös volt, hát akkor mi a baj? :)

Tamas Deak írta...

Hát ... szerintem meg a jóléti állam a XX. század legnagyobb vívmánya.
Azért, hogy a Bentley-t szántóföldön való robogásra használjuk, az nem a Bentley hibája.

Petrus Augustinus írta...

@Studiolum: Ráadásul vörös és fekete! Mint a székely vagy anarchista színek. :) Haverokkal ezen kacagunk, h egyszer megalapítjuk az első székely anarcho-falangista hadosztályt. xD

@Deák Tamás: A jóléti állam pont annyira "vívmánya" a XX. századnak, mint a szekularizmus vagy a feminizmus: az egyik legdestruktívabb és szabadságot megfolytó dolog amit az állam tehet a polgáraival. Nemcsak, h mélyen szembemegy a szubszidiaritással azáltal, h egy nagy szociális ellátó-hálót üzemeltet, hatalmas segélyekkel, nagy állammal, ami ugyan mindent alád tol, de a döntéseket is elveszi tőled, még rettentő drága, pazarló is! Az olyan országokban, ahol ezt megengedhetik és működik is, pl. Norvégia, még ott is káros, mert egyszerűen rombolja a munkamorált (miért dolgozzak, ha az állam eltart), a bevándorlás kedvelt célpontjává teszi az országot, megöli az egyéni felelősségvállalásra való igényt, a közösségeket, azok összetartását és identitását, homogenizálja a társadalmat és az államtól teszi minden tekintetben függővé az embereket, ami ha összeomlik, hát van nyavajgás.

Ennyi itt is (bár tudom, h ez a bejegyzés nem erről szól): nyavajognak az emberek, hogy - húha - fizetni kell valamiért, amit igénybe veszel! Hát ilyet, gonosz állam, miért veszi el, az nekem JÁÁÁR!! Hát nem jár. Dolgozz meg érte és fizesd ki. A jóléti állam csöcsén nevelkedett persze nyavajogni tud egyedül, mikor megvonnak tőle olyan dolgokat, ami amúgy sem lenne az övé!! Az eszébe sem jut, h tegyen is érte valamit.

Tamas Deak írta...

@Petrus: (én sem akarok offolni de) ez abszolút érdekes ebből az ismertettet nézőpontból, ugyanis szerintem ez eléggé manchesteriánus" álláspont amely -lényegileg - generálta a szocializmusokat, hiszen nem veszi figyelembe azok érdekeit akik az egyéni felelősségvállalásra ilyen-olyan okból képtelenek (és ezek vannak többségben még mindig szerintem).
Rendezzünk majd erről szerintem egy ankétot, mert van egy kedvenc történelmi példám: (állítólag) 1843-ban az angol parlament azért nem szavazta meg a 6 (vagy 8) évesek tankötelezettségét, mert az sérti a (hat éves) gyerek szabadságát, miszerint dolgozzon vagy tanuljon. (Egyébként mindezt csak 1872-ben szavazták meg ha jól emlékszem, nincs most előttem a könyv.)
Ha Studiolum a blog profiljába valónak érzi a témát, akkor összeállítom a bejegyzést, és asszem jó kommentek lesznek alatta :)

Petrus Augustinus írta...

@Deák Tamás: Csak ezzel az sántit, hogy pont a jóléti állam a létező szocializmus (Norvégiában ezt sokan így is hívják), amit én mondok és vallok gazdasági téren, a disztributizmus, az csupán kapitalizmus szubszidiaritással, ha tetszik, katolikus kapitalizmus. A fókusz az emberen (egyénen) és főleg a közösségen van, nem a profitmaximalizáláson, de nem is azon, h mindenki fetrengjen a jólétben anélkül, h egy ujját mozdítaná.

Jöhet a bejegyzés! :)

Tamas Deak írta...

@Petrus: Ebben abszolút egyetértünk, viszont Isten a részletekben lakozik :))

marguerite írta...

meg a Sátán.
meg az Igazság, meg a Szerelem!
,)

Studiolum írta...

Tamás: Igen, jöjjön a poszt! ,)