Ferde eső

Egy portugál barátunk küldte ezt a képet a lisszaboni Praça do Rossión tüntető „indignados” egy csoportjáról. Egy hirtelen jött koranyári eső a követeléseiket hirdető transzparens alá kényszerítette őket, s minthogy nem voltak túlságosan sokan, mindenkinek jutott hely. Az eső sem a térről nem verte ki őket, se le nem hűtötte a tüntetés hevét. A kitartás e szép illusztrációjának ellenpárjaként egy másik fényképet is kaptunk egy grafitóról, amely jobban tükrözi a közmondásos portugál fatalizmust.

„Gondolkodom, de nem vagyok”

Ilumina-se a igreja por dentro da chuva deste dia,
E cada vela que se acende é mais chuva a bater na vidraça…

Alegra-me ouvir a chuva porque ela é o templo estar aceso,
E as vidraças da igreja vistas de fora são o som da chuva ouvido por dentro…

O esplendor do altar-mor é o eu não poder quase ver os montes
Através da chuva que é ouro tão solene na toalha do altar…
Soa o canto do coro, latino e vento a sacudir-me a vidraça
E sente-se chiar a água no fato de haver coro…

A missa é um automóvel que passa
Através dos fiéis que se ajoelham em hoje ser um dia triste…
Súbito vento sacode em esplendor maior
A festa da catedral e o ruído da chuva absorve tudo
Até só se ouvir a voz do padre água perder-se ao longe
Com o som de rodas de automóvel…

E apagam-se as luzes da igreja
Na chuva que cessa…

A templom ma belülről világítja meg az esőt
és minden égő gyertya fénye még több esőként hull az ablaküvegre…

Örülök, hogy hallom az esőt, mert látom benne a templom fényét
és az üvegablak kívülről nézve a belülről hallgatott eső hangja…

A főoltár ragyogása az, hogy szinte eltűnnek szemem elől a hegyek
az esőn, az oltárterítő ünnepi aranyán keresztül…

Felhangzik a kórus, latin és szél rázza az ablakot,
s a kórustól felerősödik a vízcseppek pattogása…

Automobil a mise, amely lassan hajt keresztül
a mai borongós napba beletérdelő gyülekezeten…
Egy hirtelen szélroham ragyog fel, s mindent
felold magában a székesegyházi ünnep és az eső zaja
míg végül padre víz hangja a távolban vész el
akárcsak az autó kerekei…

S kihunynak a templom fényei
ahogy eláll az eső…

Fernando Pessoa, Chuva oblíqua (Ferde eső) (2. vers)