Külföldön járva ha csak tehetem, megtekintem a borválasztékot. Nem elsősorban a borszaküzletekét, hanem az áruházakét, amely jobban mutatja, hogyan mulat a nép.
Azerbajdzsánban, mint várható volt, elsősorban a grúz borok uralják a polcokat: Hvancskara, Kindzmarauli, Piroszmani, a birodalom idejéből ismert klasszikus fajták, megbízható minőség, bár ízre nekem kissé egyhangúak.
Az azerbajdzsáni borok közül a Yeddi Gözəlt, azaz Hét szépséget tartják a legjobbnak, bár pusztán a címkéje alapján nem sok bizalmat szavazna neki az ember, ahogy a Baku egyik legfőbb műemlékéről elnevezett Qız Qalası, azaz Szűz-torony bornak sem, amely éppen csak belóg jobboldalt az alábbi képen.
A gandzsai (azeriül Gənjə, a 12. századi Nizaminak, a Hét Szépség szerzőjének szülővárosa) borgazdaság borait jóval bizalomgerjesztőbbé teszik a klasszikus címkék és fajták, valamint hogy nincs közöttük félédes, ami az egykori birodalom borainál mindig okot ad a gyanakvásra.
Az azerbajdzsáni borok külön csoportját alkotják a legendás török héroszokról elnevezett borok: Koroğlu, az első török eposz hőse, Attila, a hunok királya, és Iszmail sah azeri sejk, Irán egyesítője és a Szafavid dinasztia alapítója, amellett az egyik legjelentősebb korai azeri költő. Minthogy ezek a borok az áruház legalsó polcán találhatóak, ezért félő, hogy a hősök nem fogyasztásuk eredményére, hanem az ahhoz szükséges bátorságra utalnak.
Mivel azonban házigazdám muszlim, egyik helyi bort sem kóstoltam még meg. Majd Wang Weinek viszek egy elegáns gandzsai Shirazt. Amióta az iráni Shirazban kiirtották az Omar Khayyam által dicsért szőlőskerteket, még mindig ez a hozzá legközelebb eső vidék, ahol ezen a néven bor terem.
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
4 megjegyzés:
Chiléből vagy Kaliforniából jönnek ide némely szupermarketbe shiraz borok. Kétségtelen, hogy azok sincsenek túl közel Iránhoz.
Na és mit látok? A jó öreg Atillát (sic!). Hát ott kell vele találkozni száraz fehér képében.
Ja és egyszer egy borszakértő azt mondta, hogy isten őrizz a félédes és félszáraz elnevezésű boroktól. Azok rendszerint ihatatlanok, mert savanyúak stb. Azóta, meg rossz tapasztalataim óta én sem veszek fél- borokat. Maradok a finom száraznál. És szerintem édesben meg csak a különleges a jó (mint pl. a tokaji aszú).
Attila (vagy Atilla – én az utóbbit szoktam meg a gyerekkori „Magyar mondavilág” könyvből, és máig így ejtem, noha jó Bildungsbürgerként a MTA által előírt formában írom) Priszkosz rhétor leírása szerint elég száraz maradt a lakomák közepette is, úgyhogy illik hozzá a műfaj.
A félborokkal nekem már idehaza is mindig nagyon rossz tapasztalatom volt, de román, bulgár és volt birodalmi változataik igazi tömegpusztító fegyvernek minősülnek még jó borvidékeken is.
Hát bizony, asszem az írástudók többsége Attilát ír, pl. József Attila, Akármilyen Attila, ámde valamennyien Atillának ejtjük - ha csak nem vesz erőt rajtunk a modorosság. Kivétel az atilla mint ruhadarab.
És méghogy a magyar nyelvet úgy írjuk, ahogy ejtjük! A nyelvtudás gyönyörűséges titkai ezek a kis zárványok, „sibboletek”, amelyekről csak az anyanyelvi beszélő tudja, hogy pontosan hogy is kell ejteni. Mint bizonyos szlovák szavak, ahol a „te-, ti-” nem ty, hanem megmarad t-nek, de hogy pontosan melyek ezek, azt semmi sem jelöli, hanem tudni kell.
Megjegyzés küldése