Börtönkártya

Egy alapmű. Vitalij Lozovszkij: Hogyan éljük túl a börtönt és töltsük el hasznosan
odabenn az időt. Moszkva, 2005

Nemrég írtunk a dachaui koncentrációs tábor egy kártyapaklijáról, amelyről azonban első keverésre kiderült, hogy nem a táborban készült rendeltetésszerű használatra, hanem a tábor felszabadulása után, egyfajta rajzos memoárként. A pétervári Kártyamúzeum katalógusában közölt alábbi paklit azonban valóban játék céljára rajzolták a börtönben, talán valamikor 1967 és 1981 között. A katalógusban szereplő tizenhat kártya között mindenfajta figura szerepel, ezért valószínű, hogy a csomagnak mind az ötvenhárom lapját más-más rajzzal díszítették. Csak találgatni tudjuk, mivel.

A szovjet börtönvilág közelebbi ismerete nélkül azt is csak találgatni tudjuk, mit ábrázol a közölt kártyák egyik-másik képe. Aki tudja, járuljon hozzá a megfejtéshez.



A kőr ász az áhított szabadságot idézi az égen húzó vadludak képével. Az itt és két sorral lejjebb csavarral jelölt figura valószínűleg a bubi lesz, egyformán kényszermunkás képében. А 6-os lapra rajzolt jellegzetes korabeli szovjet borítékot a Mordvin Köztársaságba küldték: talán nyelvrokonunktól származik a csomag?



A smasszereket ábrázoló lapokat mindhárom színben sajátos ábra jegyzi, ami nem hagy kétséget afelől, hogy ez a király figurája. A 8-as képen az ő szemszögükből, kívülről látjuk a cellaajtót a kémlelőnyílással és a kormuskának, azaz „etetőnek” nevezett, csajka méretű ajtóval. A hatos lapon egy csasztuska olvasható, szemmel láthatóan a börtönudvar valamelyik transzparenséről másolva, amely a korabeli agitnyelv fordulataival fejezi ki a tömör német eredetiből jól ismert jelszót:

Помни сам, скажи другому:
Честный труд – дорога к дому.

Emlékezz rá, és másnak is mondd el:
a becsületes munka a hazavezető út.

Az őrbódé a szögesdróttal magáért beszél a káró ászon. A 9-es lapokon talán a börtönben nagyra értékelt javak lehettek, mint itt a komiszkenyér valamivel a tetején, és a szovjet idők legnépszerűbb cigarettája, a Ленинградская Прима. Utóbbi egy időben a Советская Прима nevet is viselte, s erre utalva nemrégen Lenin és Sztálin arcképével díszített nosztalgia-kiadását is piacra dobták. A 6-os kártya pedig folyamodvány Roman Rudenkóhoz, a Szovjetunió főügyészéhez. Rudenko, a nürnbergi per szovjet főügyésze 1953-tól 1981-ben bekövetkezett haláláig viselte ezt a tisztséget, ami valószínűleg megadja a kártya készítésének ante quemjét.



A pikk ász az egység (подразделение) nevét viselő, síndarabból készített harang, amellyel szabadtéri kényszermunkán jelezték a gyülekezőt, mint nálunk háború alatt a légóriadót. A „csavar” (bubi?) figurájának homlokán olvasható РАБ КПСС – a Szovjet Kommunista Párt rabja – jellegzetes korabeli börtöntetoválás volt, amellyel az elítéltek a rendszerrel szembeni tiltakozásukat fejezték ki; női párja a „Рабыня КПСС”. Az utolsó hatoson pedig a За отличный труд – A kiváló munkáért börtönlap 1967. április 24. hétfői, György-napi számát látjuk, amelyet az egység körletéből tilos volt kivinni („газету за пределы подразделения не выносить”). Vajon a kártya készülésének időpontját jelzi az évszám? Vagy inkább valamilyen jeles eseménnyel – például a várható szabadulással – áll kapcsolatban? Netán finom utalás a вот тебе Юрьев день, „nesze neked György-nap”, kb. „nesze semmi, fogd meg jól” közmondásra? Ha igen, hosszú időbe telhetett kitalálni, de hát idő az volt. És hasznosan kellett eltölteni.