Írtam már, hogy a perzsa fotósoknál nemigen van érzékenyebb. Talán csak a perzsa fotográfusnők. Ahogy a perzsa fotót száz közül is fel lehet ismerni, úgy azt is azonnal meg lehet mondani, ha nő készítette, azzal a kifinomultsággal, figyelemmel és emberismerettel, ami éppannyira jellemzi az iráni nőt, mint a perzsa verset. Bizonyság rá Alieh Sâdatpurnak az öreg iszfaháni biciklikről készített fotósorozata.
Soheil Nafisi: همه فصلن دنیا Hame-ye faslân-e donyâ, „A világ minden évszaka”. A ترانهای جنوب Tarânehâ-ye jonūb, „Déli dalok” (2010) lemezről.
5 megjegyzés:
Már többször (most is) rájöttem, hogy olvasni kell, és csak azután írni.
:) Nagy bölcsesség!
Va obbligatoriamente letto anche il bellissimo commentario di Francesca sui somari-portaisidi che da lontano paiono una bicicletta.
Az az érzésem, hogy a bicikli csak ürügy, mintegy Ariadné fonala, a lényeg a körülötte levő díszlet : emberek és környezetük...
Biztos, hogy az emberek és a környezet is nagyon fontos, de én nem tartom csak ürügynek a biciklit. Ő is szerves része ennek a világnak, mint a galambok, a fűszerek vagy a Sah-mecset. Olyannak látom ezeken a képeken, mint a jóindulatú és szolgálatkész öreg szamarakat.
Megjegyzés küldése