Mare nostrum, november

A Bellver vára a Can Perantoni tengerpartjáról nézve még uralja a várost, amely
szisztematikusan felfalta régi városnegyedeit, az El Terrenót, Santa Catalinát,
Es Jonquetet és a Can Barbarà kikötőnegyedet. A part mentén végigvonuló
betonfalak itt talán még szürkébbek, mint az előző két bejegyzésben.
Annyi bizonyos, hogy a történelmi emlékezetet
mindenképpen elszürkítik.

A fal a Can Perantoni part még megmaradt kis halsütödéinél. November elseji nyugdíjas
napfény. A székesegyház apszisa fölötti rózsaablak kelet felé fordul, ahogy egykor

a mecseté is, amelynek falaira épült. Érdemes minden képre nagyítani!

Pálmától fél óra alatt elérjük Ses Covetes tengerpartját a sziget déli részén. A horizonton Cabrera
körvonalait látjuk, mint egy megszelídített Leviatánt. Vadságáról minden évben
beszámolunk, amikor nyaranként felkeressük.










Vissza Palmára. El Portixolból ma kivételesen látni a Porto Pi világítótornyát, amely már az arab
Medina Mayurqában is ott állt, és 1229-ben, a sziget keresztény meghódítása idején tanúja
volt az egyik legvéresebb ütközetnek, amely lábánál zajlott. Szokatlan ez a nézet,
mert többnyire az itt horgonyzó nagy turista tengerjáró hajók takarják.

Nincsenek megjegyzések: