Unde malum?

et quaerebam unde malum, et male quaerebam
és kerestem, honnan a bűn, de hiába kerestem

Szent Ágoston: Vallomások, 7.5.7

A huszadik század első reggele az íróasztalnál találta Kégl Sándort a pusztaszentkirályi kúriában. Noha rendszerint nyelvtanulással kezdte a napot, most mindenekelőtt levelet írt mesterének és barátjának, Goldziher Ignác professzornak, a modern iszlám tudományok megalapítójának, hogy még a reggeli postával elmehessen. Valószínűleg a sietség volt az oka annak is, hogy a megszokott két-három oldalas levelek helyett ezúttal csak egyetlen mondatot írt egy levelezőlap hátuljára, egy szó etimológiáját, minden bizonnyal Goldziher ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolva. Baljós módon, mintha előre látta volna a következő száz év fejleményeit, a „bűn” szó elemzésével nyitotta meg az új évszázadot.


1900. Jan. 1.
Mélyen tisztelt tanár úr!
A ڭناه szó régibb alakjai Horn szerint g. venāh skr. vināça – das Verlorengehen, Vernichtung, Untergang (vi+√nas) phlv. v(i) nāskār, v(i) nāskārīh arm. L.W. vnas, vnaskar L.W. kurd gunāh Sünde bel. gunās (208 l.)
Kiváló tisztelettel
Dr. Kégl Sándor


Az idézett etimológia Paul Horn Grundriss der neupersischen Etymologie (1893) lexikonában a perzsa گناه gunāh, „bűn” szó eredetét magyarázta. Kégl azonban a szót a kezdő gef három pontos változatával, ڭناه formában írta, s minthogy ez a betű csak az oszmán-törökben létezett – amíg Törökország 1928-ban át nem tért a latin betűs írásmódra –, ezért nyilvánvaló, hogy a perzsából átvett török günah, „bűn” szó eredetéről tudósította Goldzihert.

Európai szemmel nézve nagyon érdekes ez az etimológia. Az európai nyelvekben a bűnt aktívan elkövetni szokás – committere peccatum, commit a sin –, míg az indoiráni változatok a szanszkrittal kezdődően a veszteség, megsemmisülés, pusztulás fogalmából erednek, mintha a bűn eleve Un-tät lenne, ahogy a német ma is mondja, negatív cselekvés, amely büntetést sem igényel, hiszen eleve önmagában hordozza azt. Sokatmondó, hogy maga a büntetés is, amely az európai nyelvekben szintén aktív cselekvés, ugyanebből az indoeurópai *vinā- tőből származó latin etimológiája szerint pusztán annyit tesz: megnevezni a bűnt – vin+dicere, vindicta, vindex – hiszen mi lehetne nagyobb büntetés a bűn számára, mint hogy az, ami?

A különbség ellenére úgy tűnik, több európai nyelvben is ugyanebből a tőből származik a bűn megnevezése. Itt van mindjárt az orosz вина, amely szinte teljesen megegyezik a szanszkrittal. De Max Vasmer Russisches etymologisches Wörterbuchja (1953) nem lát közöttük összefüggést, sőt kifejezetten elutasítja az iráni *vināh-ból való származtatást: végső soron ismeretlen eredetűnek tartja a szót. Ugyanakkor az egész szláv-balti szóbokrot egy másik óindiai szóval, az „űz” jelentésű vēti-vel hozza távoli rokonságba, amelyből a война, „háború” is ered, s ehhez a bűnnek ha etimológiailag talán nem is, de tartalmilag csakugyan sok köze van.

Az angol sin, a német Sünde és más germán megfelelőik hangzása is *vinā-val való rokonságot sugall. A vonatkozó etimológiai szótárak azonban ezt Vasmerhez hasonlóan elutasítják. Vagy a létigéből eredeztetik (kb. „levő”, azaz „aminek bűnössége megállapíttatott”), mint Klein angol etimológiai szótára (1966), vagy ugyanennek latin sōns megfelelőjéből, mint a Kluge-féle német szótár (1891, sajnos az újabb kiadás nincs kéznél), vagy egyszerűen ismeretlen eredetűnek tartják ők is, mint a Deutsche Enzyklopädie.

A magyar „bűn”-ről azt gondolnánk, hogy oly sok egyházi terminussal együtt szlávból jön, a Vasmer által felsoroltakhoz hasonló vina szóból, hiszen még a 14-15. században is bin- formában írják. De A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (1976) más nyelvekhez hasonlóan ismeretlennek tartja eredetét. Pusztán annyit köt ki, hogy török eredete nem valószínű, de láttuk már, hogy ez a mondat a TESz elmaradhatatlan ceterum censeója.

Különös módon az indoeurópai nyelvekkel nem rokon arabban is van hasonló kifejezés a bűnre: چناح junāh. Hosszú ideig ezt is ismeretlen eredetűnek tartották. Ma azonban ez a szó dicsekedhet az egyetlen sikertörténettel a bűn ingoványában. A The foreign vocabulary of the Qur'ān (Arthur Jeffrey et al, Brill, 2007) kimutatja, hogy éppen abból a perzsa gunāh-ból vették át, amelyből Kégl Sándor is kiindult.

A keleti kérdés tehát az arabbal, törökkel és az indoiráni ággal együtt megoldódott. Európában azonban, ahol az újlatinokon kívül szinte minden más nyelv ismeretlen eredetűnek tekinti a maga „bűn” szavát, máig megválaszolatlan marad a Tertullianustól Ágostonon és Boëthiuson át Czesław Miłoszig ívelő kérdés: unde malum?

5 megjegyzés:

Farkas írta...

Malum est privatio boni, seu bonae etymologiae.

Studiolum írta...

Definitionis pars prima ad orientalem, secunda ad occidentalem conditionem referre videatur.

Antal Dániel írta...

Egy magyar sámán szerint (Mancsban nyilatkozta 1-2 éve) a "bűn" az a tibeti "bön" (buddhizmus) szóból ered, mert hogy az lett volna eredetileg a magyarok vallása, mielőtt tűzzel-vassal kiirtotta volna mélyen tisztelt egyházunk, királyunk...

Studiolum írta...

Babits Mihály: Káp isten

Tamas Deak írta...

A grijeh, grzech és грях akkor a gunāh-ból érkezne ezek szerint?