Vasárnap délután


Vasárnap délután befogattunk a kocsiba, s a városba hajtattunk, hogy megtekintsük a jeles pesti árvizet


hogy fotón büszkélkedhessünk el Wang Weinek a mi nagy vizünkkel (klein aber mein)


ha nem is akkora mint a néhány évvel ezelőtti, amely azóta sem apad Szüts Miklós festményén az Európa Kiadó tárgyalójának falán


meg hogy letegyük a fordítás korrektúráját a kiadó postaládájába


meg hogy megkocsikáztassuk Vidrocskát, aki, mióta tavaly egy hónapig zsinórban hordtuk az állatorvoshoz, él-hal az autóért


meg hogy megnézzük azt a humuszbárt, amelyet pár hete találtunk, amikor indiai barátunknak vegetáriánus éttermet kerestünk a belvárosban.


Széchenyi István velünk nézi az áradást. „A nagy reformer, az első magyar közlekedési miniszter emlékének állíttatta a Magyar Államvasutak, 1988”. Pont jó helyre ide a Duna partjára, hogy garantáltan ne lássa, mit műveltek a magyar államvasutakkal.


A humuszbár az Alkotmány utca elején van, közel a Bajcsy sarkához, ahol az ír sörözőben egy boszniai amerikai őrmester meg akarta venni a nyúlszőr kalapomat. Nem hitte el, hogy két házzal odébb még mindig lehet ilyen békebelit venni. Azóta már nem is lehet.


A békebeli házak még megvannak.


A Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete, Quittner Zsigmond első műve, aki a századforduló nagy Gesamtkunstwerkjét, a Gresham-palotát ** építette.


Mellette az éjjel-nappali fénymásoló, amellett meg a humuszbár.


Visszajáró vendégek lelkesen írják:

I was in Budapest for 5 days, and I probably ate here 10 times. It was incredible. It’s run by a hilarious Israeli guy who brings the best of Israeli cuisine to Budapest: fantastic hummus, falafel, sabir, shakshuka, mint tea, etc. So, so unbelievably cheap and so fantastically delicious.


Honlapjuk is van, „hogy eszed a hummuszt, és megmondom, ki vagy” pszichológiai teszttel, meg házhoz is szállítanak. De azért csak más kiülni ide vasárnap délután.


Vidrának, akárcsak a parton, itt is nagy sikere van, etetik-itatják, kutyatörténetekkel traktálják. Még a tulajdonos is kijön megsimogatni, pedig látszik, hogy tart tőle, de hát csak nem éghet le a pincérlányok előtt. Legközelebb Burkust hozzuk, neki mekkora sikere lesz a nyolcvan kilójával!


A fogások pedig fönségesek. Shakshuka, jemeni bableves, baklava. Könnyűek, kifinomultan fűszerezettek. Mentatea ingyen. Két Sheng évek óta az izraeli falafelezők legendáival fájdítja a szívünket. Végre nálunk is lett. Hogy örül majd neki, ha idelátogat.


Wang Weinek és Két Shengnek, szeretettel.


10 megjegyzés:

Marguerite írta...

milyen kedves a harmadik képen, ahogy kiírták a folyónak, hogy itt most már aztán STOP

Studiolum írta...

és hogy erre a folyó meg is állt, pedig neki volt elsőbbsége! (tényleg nem emelkedett tovább)

Studiolum írta...

U.I. Érdemes megnézni itt is (ami nem került fel): http://www.studiolum.com/wang/bp/budapest-danube-02.jpg

anna írta...

micsoda mázlitok volt, hogy az eső nem köpött bele a levesetekbe. vidrocska bundájáról nem is beszélve...

Studiolum írta...

bizony! pedig odafele is, visszafele is zuhogott, csak ahol a rabbi állt, ott volt vasárnap, vagy hogy is van ez a viccben.

Vidrocskával önmagában nem lett volna gond, lerázta volna mint kutya a vizet, csak félő, hogy mindezt a kocsiban.

ÉvaZsuzsanna írta...

"Száz vasutat, ezeret csináljatok..." (Petőfi)
Mintha nem a pusztításra szólt volna a felhívás!

Studiolum írta...

Efelé jó úton vannak: kettőt már csináltak (az egyből) – egy nyereséges teherfuvarozást (külföldi kézben) meg egy veszteséges személyt (magyar államiban).

anna írta...

re: goldenblog. nem nyert. mindjárt utcára vonulok!

Studiolum írta...

Az az elmúlt hetekben se jött be a vesztes híveinek...

Tényleg hálás köszönetem a Wang folyó nevezésével odaadóan próbálkozó olvasóknak, de azt hiszem - ahogy egy évvel ezelőtt leírtam - hogy a bírálat fontos (bár kimondatlan) szempontja a tematikusság, hogy a blog egy jól meghatározható tárgyról szóljon, mint egy folyóirat-rovat, s a Wang folyó nem ilyen. Ez inkább az olyan kulturális rovatokhoz áll közel, amelyeket egy-egy szerző vezet egy lapban, vegyesen írva akármiről, s az ő személye adja a rovatnak a koherenciát. Amilyen például Antonio Munoz Molina az El Paísban. Nálunk ilyen még nem nagyon van.

De semmi baj: a helyezettek tényleg jók, érdemes olvasni őket.

G.d.Magister írta...

Humuszbár! Ide el kell mennem! Nagyon szeretem!