A fehér kavicsos part

Wang Wei: A Wang folyó versei • 1. Új ház Meng falánál • 2. A Huazi-hegy csúcsán • 3. A vén barackfa háza • 4. A bambuszok hegyén • 5. A Szarvasparkban • 6. A magnólialigetben • 7. A somliget partján • 8. Ösvény a pagodafák alatt • 9. Pavilon a tó partján • 10. A déli hegy • 11. A Yi-tavon • 12. Hullámzó füzek • 13. Patak a Luan-kertben • 14. Az Arany Forrás • Tovább… 清浅白石滩 绿蒲向堪把 家住水乐西 浣纱明月下。 qīng qiăn bái shí tān lù pú xiàng kān bă jiā zhù shuĭ dōng xī huàn shā míng yuè xià tiszta víz   a fehér kavicsokon zöld nád   szinte a kezedig hajol családok élnek   mindkét parton selymet mosnak   a hold fényében

Ragyogás. A kristálytiszta víz, amelyen át látni lehet a fehér kavicsokat, mint a kócsag villámfénye. A zöld, amely Wang Weinél szintén mindig ragyog, akár moha, akár bambusz színében.

De Wang Weiben ezúttal – talán az arany-ital, talán a som-bor hatására – a taoista kerekedik felül a zen-buddhistán. A ragyogást most nem relativizálja a nem-lét egy erős szimbóluma, hanem eksztatikussá fokozódik, mennyei utazássá a főnixmadáron. A folyóparti családok által a tiszta vízben mosott és a fehér kavicsokon kiteregetett selymeken felragyog a holdfény: Csontváry ismeretlen képe.

És éppen ezzel az eksztatikussá fokozással válik látszólagossá mindaz, amit látunk. Az imént még kézzel mosott selyemre, ha holdfénnyé vált, már a nád zöld ragyogásának jelzője vonatkozik: „úgy lehajol, szinte megérintheted kezeddel”. De már csak szinte.

Selymet mosnak a hold fényében – lehet-e ennél lenyűgözőbb és egyszersmind kijózanítóbb metafora erre a világra?