Elsietett feltámadás


A prágai Kisoldalon, a Letenská utcában, ahol a villamos átbújik az ágostonos templom támívei alatt, az egykori kármelita kolostor kapuja mellett nemrég háború előtti szellemfelirat került napvilágra. A nyíl a folyó felé mutatja az irányt az egykor kétnyelvű Prága mindkét nyelvén: MOLDAU és VLTAVA.

Azaz csak mutatná. Mert a felirat német felét valamikor a feltárás után fehér festékkel tették olvashatatlanná.


A 40-es évek nagy kelet-európai földcsuszamlásai idején a faji, nemzeti vagy osztályellenséggé vált nyilvános feliratok egy része kapott rá egy esélyt, hogy falfestés alatt böjtölje ki az egykori gyűlöletek és az azokat hordozó emberek elmúlását, s egy érettebb, bölcsebb és megértőbb társadalomban támadjon fel újra, ahol már nem pusztítják el, hanem restaurálják és megbecsülik őket, mint a történelem és egy valaha volt sokszínűbb, és talán jobb világ hírmondóit. Ez történt Lembergben, ahol a lengyel és jiddis feliratoknak ma már saját kultuszuk, blogjuk és nyomtatott kiadványaik vannak, Wrocławban, ahol a német Breslau feliratait helyreállítják és akadémiai katalógusban teszik közzé, vagy Abbáziában, ahol a soknyelvű cégér már nem az idegen elnyomókra, hanem a Monarchia leghíresebb fürdőhelyének aranykorára emlékeztet.

Prágában még nem érett rá a társadalom, hogy a Moldva nevét hárommillió kitelepített vagy megölt honfitársuk anyanyelvén, Franz Kafka és Bedřich – született Friedrich – Smetana anyanyelvén olvassák, egy sarokra az egyikük múzeumától, és kettőre a másik által megénekelt folyótól.

Szellemek márpedig nincsenek.

A felirat még lefestés előtt, a Wikipedia 2011. november 17-i fényképén

Nincsenek megjegyzések: