Titkos üzenet

Az album amicorum, a barátok albuma, avagy memoriae causa, a jó emlékezet céljára szolgáló gyűjtemény a 16-19. században Európa-szerte egyetemről egyetemre vándorló diákok szűkös poggyászának elmaradhatatlan darabja volt. Induláskor családtagjaik és barátaik, az egyes városokban professzoraik és egyetemi társaik, vagy olykor előkelő pártfogóik írtak bele néhány meleg szót és tudós aforizmát. A fennmaradt sok ezernyi album jó lehetőséget ad a kora újkori értelmiség kapcsolati hálójának és egyetemi tanulmányaik szokásos útvonalának rekonstruálására.

Pápai Páriz Ferenc általunk feldolgozott album amicoruma (1711-1726) bejegyzéseinek helyszínei

A magyarországi vagy magyar vonatkozású album amicorumokat a Latzkovits Miklós vezette Inscriptiones Alborum Amicorum munkacsoport dolgozza fel a szegedi egyetemen, és állít össze belőlük nyilvánosan kutatható részletes adatbázist. A munkacsoportba mi is bedolgozunk, különösen ha valami szokatlan nyelven írott vagy nehezen kiolvasható bejegyzésről van szó. Ilyen került most is a kezünkbe.

A brassói Paul Schirmer 1681 és 1685 között összeállított albumát a kolozsvári egyetemi könyvtár őrzi. Az 1683. március 7-i kétoldalas bejegyzést az ugyancsak brassói Jeremias Jeckell írta Lipcsében. Az első oldalon szép embléma látható. A két barát lánccal összefűzött két szívét éppolyan korona fogja egybe, mint szűkebb pátriájuk, Kronstadt címerét. Mellette napraforgó néz örökösen a napra, ami a korabeli konvenció szerint az örökké Istent szem előtt tartó hívőt jelképezi, mint a bejegyzést kísérő német versek és latin bibliai idézet is megerősíti:

Wahre Freundschaft, Treu und Glauben
Soll nichts denn der Todt uns rauben.

Ich hab auch noch was bey mir, gleich wie Ihr, zu seinen Ruhme,
Ich für mich verehr ihm hier eine schöne Sonnenblume,
Gleich wie diese Blume sich im/m/er nach der Sonnen neigt,
Neigt er sich stets nach dem, der die Blum und Menschen zeigt.

Meine Seele wündscht dabey,
Dass er stets Gottsfürchtig sey!
Auss reinem teutschen Sinn,
Als ich der deine bin,
Schrieb ich dir dieses hin.

Timor Domini est initium sapientiae (Az Úr félelme a bölcsesség kezdete,
Zsolt 111,10.)

Brassó/Kronstadt címere



Hanem van még valami a bejegyzésben, amivel nem boldogulunk. Az embléma két oldalán egy-egy olyan rövid szöveg, amely semmilyen ismert nyelven nem olvasható ki. Azt gyanítjuk, valamilyen titkosírásról lehet szó. Így hát ismét sokat tapasztalt olvasóinkhoz fordulunk. Vajon meg tudják-e mondani, milyen írással és nyelven készült ez a néhány sor, és mit jelent?


4 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Ami izgalmassá (vagy épp nem) teszi a dolgokat az a következő : az látható, hogy a bal oldali írás előbb került fel, mint a jobb oldali, sőt előbb mint a kép ; nem ugyanaz a kéz írta ; a kép elfed valami szöveget, a tetején ezt világosan látni. Azt, hogy miyen szöveget fel el, én most így képernyőről nem tudom kihüvelyezni, nektek sikerült kinn Kolozsváron?
A betűk nekem görögnek tűnnek amúgy ...
A mai hollandban vannak olyan leírt betűviccek, hogy M8 (m-acht) Suc6 (Suc-zes), nekem elsőre ez ugrott be.

Studiolum írta...

Igen, tényleg. Először berajzolták az emblémát, ugyanazzal a tollal, amellyel a lap teteji epigrammát is írták, s ekkor még az embléma felső peremén egy felirat is végigfutott, amelyből most csak a „Treue” szó kivehető. Aztán egy másik, feketésebb tollal beírták a „titkos” sorokat. Végül kifestették az emblémát, amely elfedte a felső köriratot.

Először én is görögül próbáltam kiolvasni, mert sok betű hasonlít, de reménytelen. A „betűvicc” viszont egy lehetséges opció. Na de hogyan…?

Tamas Deak írta...

Én okoskodnék még (most nyáron voltam kalligráfián, úgyhogy nagyon okosnak érzem magam :) ) A jobboldali szöveget tutira nem ugyanaz a kéz, nem ugyanazzal és nem ugyanakkor írta. A baloldali szövegen az M betűn látszik nagyon szépen, hogy egy szép vágott hegyű tollal írták. A jobb oldali szöveg szerintem valamilyen madártollal van írva, nem is ugyanaz a ténta, valamint a kéz biztosan nem azonos (a fordított végtelen, az m és az y-ra hajazó jelből szuperül látszik, sőt megkockáztatom, hogy a bal oldalo szöveg írója volt a műveltebb). Az egész nagyon hajaz arra a mi italic nevű betűtípusunkra amit a tanfolyamon tanultunk.
Én - de csak magamból - kiindulva akár azt is gondolnám, hogy tollpróba ...
A kódex anyaga papír vagy pergamen?
Berakom a kalligráfiás csoportba, hátha ...

Névtelen írta...

Ha a bejegyzést tartalmazó két oldalt egyszerre nézem, én látni vélek valami „átfedést”. Azt nevezetesen, hogy az „emblémátalan” oldalon, a bal alsó sarokban a keltezést hasonló (ugyanolyan?) tintával írták, mint a „titkosírt” szöveget. Ha ez igaz lenne, akkor a titkosírt szövegnek is a bejegyzőtől kellene származnia, tehát egyetlen embertől (ami különben a számomra logikusnak és egyértelműnek látszott, amíg nem olvastam el a hozzászólásokat). Első körben tehát arra gondoltam, hogy a bejegyző a keltezést ismételte meg az embléma mellett, mondjuk titkosírva (vagy akár a Deák Tamás által említett betűvicceket alkalmazva), bár én inkább titkosírásra szavaznék. Albumokban tényleg nagyon ritkán használnak titkosírást, de azért olykor előfordul.