Határtalan Kelet


Már csak két nap, és közzétesszük a Wang folyó idei utazási terveit. De hogy olvasóinknak addig is legyen mit ízlelgetniük, itt közöljük a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület számára április 4-től 11-ig szervezett „Határtalan Kelet” út programját. Az útra, amelyen elsősorban a Kárpátokon túli vidék elfelejtett zsidó múltját kutatjuk fel, már csak korlátozott számban vannak helyek, de olvasóink ne csüggedjenek: számukra az utat változatlan útvonallal és hasonló programmal április végére hirdetjük meg.


Az ezer kilométeres út, amely első pillantásra a billiárdgolyó határozatlanságával kanyarog ide-oda a szemmel láthatóan Shakespeare által kitalált országok határain át, valójában a legcéltudatosabb útvonal az ukrán határtól Odesszáig. Kolozsvár-Kisinyov felé száz kilométerrel kevesebb volna, de kinek van kedve ki- és belépni a térképen nem is jelölt, minthogy senki által el nem ismert Kelet-Moldovai avagy Transznyisztriai Köztársaságba, ahol aki csempészáru nélkül lép be, az eleve gyanús, és ízekre szedik járművével együtt? Vagy, mondhatnák mások, miért teszünk ekkora kerülőt a h jelű Hotin után, miért nem megyünk a moldovai határ mentén o Odesszába? Nos, túl azon, hogy ilyen módon kihagynánk k Kamenyec-Podolszkot, s a haszid zsidóság zarándokhelyeit, m Medzsibozst és n Umanyt, mi ezt az utat megtettük már egyszer, végig az Elő-Kárpátok kevéssé karbantartott hegyi útjain, keresztül a novodnyesztrovszki vízierőmű impozáns gátján, át Mogilov-Podolszk Szinisztra-körzet mélaságú határállomásán, és őszintén nem kívánnánk megtetetni senki mással csak azért, hogy ezzel a félnapos hosszabbítással útba ejthessük Sargorod teljesen épen maradt stetljét, amelyet ilyen módon kénytelenek leszünk kihagyni. Ismét mások d Terebesfejérpatak után fel szokták tenni az obligát kérdést, hogy miért nem rövidítünk nemsokára g Kuti felé egy hatvan kilométert. Hát azért nem, mert a Cseremos gyors vize mellett kínálkozó út csak az ukrán autótérképen létezik, a valóságban a Cseremos minden hóolvadáskor elmossa legalább a felét, úgyhogy az év további szakaszában csak 5-10 kilométeres sebességgel járható földútként üzemel. És hát igen, megspórolhatnánk az oda három, vissza kétnapos buszutat olyan primitív módon is, ha repülővel vagy éjszakai hálókocsival mennénk mondjuk Lembergből, de akkor a és o között nem látnánk mindazt a sok betűt, amelyek ennek a Kárpátalja-Bukovina-Fekete-tenger útvonalnak a legszebb, történelmileg legemlékezetesebb zsidó helyszínei, s amelyeket az alábbiakban részletezünk.

a) Beregszász / בערעגסאז. A határt átlépve nem egészen tíz kilométer múlva a kárpátaljai magyarság egyik és az egykori zsidóság egykori egyik legfontosabb központjába érkezünk. Röviden állunk meg csak, pénzt váltani, s körülnézni a főtéren, amelyet ma is az egykori impozáns Nagyzsinagóga 1969-ben szocreál kultúrházzá alakított épülete határoz meg.

b) Huszt / חוסט. A térképen kékkel jelölt pontok – amelyek sokkal többen is lehetnének – az olyan fontos helyeket jelölik, ahol időhiány miatt nem, vagy csak rövid időre fogunk tudni megállni, de útközben mindenképpen részletes beszámolót adunk róluk, és a legfontosabb emlékeket a buszból látjuk majd. Husztnak romvárán kívül szép középkori temploma és orthodox zsinagógája is van, amelyekről szintén esik majd szó. Útközben bemutatjuk majd Nagyszőllőst סעליש is, amelyről nemrég jelent meg gyönyörű magyar-héber-ruszin(!)-angol nyelvű archív fotóalbum egy helyi születésű izraeli gyűjtő kiadásában, saját emlékeivel kommentálva (ismertetése hamarosan a Wang folyón).

c) Técső / טעטש. Itt is csak elhaladunk a sportklubbá átalakított impozáns zsinagóga mellett, s megemlékezünk a Técsői Banda öreg ruszin zenészeiről, akik a vidék zsidó népzenei repertoárját megőrizték számunkra – hasonlóan a Máramaros déli, román felének a Muzsikás által felkeresett cigány zenészeihez –, s akikkel Bob Cohen szokott koncertezni és közös népzenei lemezt kiadni.

d) Terebesfejérpatak, a világ közepe. Vagy legalábbis Európáé. Itt mérték ki – az emlékmű felirata szerint „egy rendkívül pontos osztrák-magyar monarchiabeli szintezővel” – Európa földrajzi középpontját, amelyre egykori latin, későbbi orosz, majd mai ukrán felirat emlékeztet. A Mitte magasztos érzését a mellette álló nagyszabású és pompás ruszin étterem és néprajzi múzeum növeli majd, ahol első napi ebédünket elköltjük.

e) Kőrösmező / יאסנעה. Bár kékkel van jelölve, ha időnk engedi, megállunk tisztelegni és káddist mondani az itteni vasútállomás emléktáblája előtt a tizennyolcezer „hontalan” magyar zsidó emlékére, akiket 1941 nyarán itt, a régi-új magyar-galíciai határállomáson adtak át a német hatóságoknak, hogy Kamenyec-Podolszkba deportálják őket. Időnk ezúttal nem engedi, hogy akár a közelben fekvő gyönyörű zsidó temetőt, akár a Tisza csak gyalog felkereshető forrását meglátogassuk, de reméljük, ezt egy közös máramarosi túra során hamarosan pótolhatjuk.

f) Kolomea / קאלאמיי. A Tatár-hágón a történelmi Magyarország területét elhagyva a Galícia és Bukovina közötti Podkutia történelmi területére lépünk át, amelynek központja Kolomea volt, a kétharmad részt zsidók, egyharmad részt huculok lakta kereskedőváros. A város minden zsidó emlékét részben a németek, részben a szovjetek teljesen megsemmisítették, ezért csak áthaladunk rajta, hogy még világosban Kutiba érjünk.

Kolomea belvárosa a háború előtt

g) Kuti / קוטוב, de nyugodtan írhatnánk örmény nevén is, Կուտի, mert főleg haszidok, örmények és ruszinok lakta kisváros volt ez, amelynek az a dicsőség jutott osztályrészül, hogy 1939. szeptemberének utolsó napjaiban Lengyelország fővárosává lett, mielőtt a lengyel kormány az összehangolt német-szovjet támadás elől a Cseremos hídján át Romániába emigrált volna. A Cseremos, amely 1920-tól a második világháborúig a határt jelentette Lengyelország és Románia, közelebbről Kuti és a túlparti Vizsnyica osztrák-magyar időben egységben lévő haszid közösségei között, felvirágoztatta a csempészetet, amelynek monopóliumát a két közösség egyetértésben tartotta kezében. Az 1941-ben német megszállás alá került Kuti zsidó lakossága eltűnt, de a román megszállás alá került Vizsnyicáé máig megmaradt. Mindkét faluban csodálatos haszid temető van, a legszebbek közül egész Ukrajnában. A kuti temetőnél meg is állunk egy rövid időre.

i) Csernovic / טשערנאוויץ. Kell-e róla sokat beszélnem? Igen, de majd számos külön bejegyzésben, s végig útközben, ahogy meg is érdemli. Bukovina fővárosa, a Monarchia egykor legzsidóbb városa, amely mindazonáltal – mint azt Kiss Noémi megírja a Szombat megjelenés előtt álló számában – az egyik legtisztább német nyelvű irodalmat művelték, s ahol ma nagy erővel éled újjá a zsidó közösségi élet. Egy egész napot töltünk az egykori soknemzetiségű város bejárásával, és felkeressük a zsidó közösséget is, akik nagy örömmel várnak ránk.

j) Sadagura / סאדיגורא. A ruzsini caddik – csortkovi rabbi fián keresztül a pesti Teleki téri imaház szellemi nagyapja – fényűző palotája a Prut túlpartján, amelyet hosszú ideig konzervgyárként konzerváltak, de ma ismét a csernovici zsidó közösség tulajdonában áll: épp az ősszel fejezték be renoválását, úgyhogy tavasszal megújult pompájában láthatjuk majd.

h) Hotin vára a Dnyeszter partján: a legfontosabb lengyel végvár, amely évszázadokon át ellenállt az oszmán hódításnak, s amely döntő szerepet játszott annak a lengyel hadseregnek az összegyűjtésében, amellyel aztán Sobieski János 1683-ban megindult a török által ostromolt Bécs majd Magyarország felszabadítására. Ma „Ukrajna hét csodája” között tartják számon: látni fogjuk, miért. A h betűnek – még mielőtt más venné észre – persze az i és j előtt kéne állnia, de hát ez a két testvérbetű annyira kiváló volt az összenőtt Csernovic és Sadagura jelölésére, amennyire a h Hotinéra. Hasonló felkavaró ritmusváltásra, amelyre a hosszú buszúton annyira szükség van, még egyszer sor kerül majd a Medzsibozst jelölő m előbbre hozatalával.

k) Kamenyec-Podolszk / קאָמענעץ. Nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy ez a csodálatos város ne csak az 1941-es fekete híréből legyen idehaza ismert, s a mostani megálló is e PR szolgálatában áll. Mindazonáltal megemlékezést tartunk az itt kivégzett „hontalan” zsidó honfitársainkról.

Spitz Gyula magyar zsidó munkaszolgálatos sofőr titokban készített felvétele a Kamenyec-Podolszkban kivégzésre vitt magyar zsidókról, 1941

m) Medzsibozs / מעזשביזש. A haszidizmus alapítója, Baal Sem Tov sírhelye, amely körül egész haszid zarándokközpont épült ki az elmúlt évek folyamán. A természetbe simuló, sokszáz éves várral és műemlékekkel büszkélkedő gyönyörű falucska, s talán az egyetlen Ukrajnában, ahol az utcák ukrán és héber nyelvűek!


l) Vinnyica / ויניצא. A második világháború előtt az egyik legnagyobb zsidó város volt Ukrajnában, amelynek tökéletes kiirtásáról a hírhedt „az utolsó vinnyicai zsidó” feliratú SS-felvétel tanúskodik. Hitler a meghódított keleti területek központjává kívánta tenni, s ezért építette ki a város mellett a romjaiban ma is látható hatalmas Werwolf-Führerhauptquartiert. A rossz emlékű városon, amely ma a szocialista realizmus építészetének egyik impozáns példája, csak áthaladunk, s túlérve rajta ebédelünk.

n) Umany / אומאן. A „kis Jeruzsálemként” is ismert haszid negyed, a mai Ukrajna legnagyobb zsidó központja a haszidizmus egyik legfontosabb képviselője, a breszlavi Nachman rabbi, Baal Shem Tov ükunokája sírja fölött alakult ki. Rós Hasana alkalmával, mint már írtunk róla, tízezerszámra zarándokolnak ide a haszidok az egész világról. Mi is meglátogatjuk az eleven életet élő zsidó negyedet és a rabbi sírját utolsó állomásunkon, mielőtt rátérnénk a Moszkva-Kijev-Odessza autópályára, utunk legsimább szakaszára.

ÉÉÉS már csak háromszáz kilométer…

o) Odessza / אדעס, utunk célpontja, a fekete-tengeri mediterráneum, a klasszicista sétányok, a kocsmadalok, a moldavankai gengszterek, a világ egykor harmadik legnagyobb zsidó közösségének városa. Hogy is írhatnánk róla röviden? Hát hosszan fogunk, az utazásig hátralévő időben, két-három naponként. Addig is olvassák el kedvcsinálónak ugyanezt az útvonalat bejáró őszi odesszai túránk résztvevőinek közös beszámolóját.


5 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

"Kiss Noémi megírja a Szombat megjelenés előtt álló számában – az egyik legtisztább német nyelvű irodalmat művelték"

és talán épp ezért nem véletlen, hogy két lap is megjelent németül arrafelé...

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm, hát ezen hosszan el lehet csemegézni!

Egyébként sokkal több német nyelvű napilap is megjelent, a csernovici ócskapiacon látni ízelítőt az egykori választékból.

Tamas Deak írta...

... és reméljük, az annósok keze alatt pörög már a scanner a többihez is ... (Kurjer Lwowski, Stanislawowski)

d írta...

A Kurjer Lwowski 1926-ig fent van itt (DjVu plugin kell hozzá, viszont utána engedi letölteni).

Tamas Deak írta...

Köszönjük a tippet, úgy látszik, hogy osztrák barátaink is majd innen veszik a saját anyagukat... az is 1926-ig van előrejelezve