A nagy utazás

„Európai körutazás”. Táblajáték. Párizs, Musée national des Arts et Traditions Populaires

„C’est de Paris la ville incomparable… Párizsból, a páratlan városból indul a nagy utazás, amelynek során áthaladunk Európa minden nagyvárosán.”

A közép-európai játékos persze mindjárt a térkép középtájára tekint… ahol valami nagyon nem stimmel. Magyarországot mintha húsvágó bárddal formálták volna meg, északi szomszédja neve Csehszlovákia helyett Ausztria, míg déli szomszédságában valami nagy névtelen ország terül el, alsó sarkában egy kicsi Szerbiával és Montenegróval.


Aztán lassan rájövünk, hogy az a nagy névtelen ország, a szlavóniai lovakkal, a horvátországi szőlővel, az erdélyi cigányzenészekkel együtt – ugyancsak mi volnánk.

A századforduló legsikeresebb párizsi játékkészítője, Léon Saussine által kiadott térkép eredeti vékony határai és országszínei még a világháború előtti Európát ábrázolták, valamikor 1908 (Bosznia már Ausztria része) és 1913 (a Szandzsák még Törökország része) között. A játék azonban, úgy tűnik, nem fogyott eléggé, valószínűleg mert a játékosok időközben tömegesen indultak államilag finanszírozott, real-life európai nagy utazásokra. Amikor tehát újra visszatért az asztali játékok békeideje, a franciáknak, ahogy a valóságban is, át kellett rajzolniuk a terepasztalt.

„Ha a dobás után a játékos egy fővárosra lép, ott kell maradnia, míg az összes többi játékos még egyszer dob, hiszen időt kell szánni ilyen fontos városok meglátogatására.”

A fővárosok megszaporodott számával eszerint ugyancsak meglassult a haladás a térképen, ahogy a valóságban is.

„Három pontot kap, aki meg tudja mondani, melyik országhoz tartozik az adott főváros. Például a 3. számra lépve: London a Brit-szigetek fővárosa, és így tovább, valamennyi fővárosról.”

Párizs, a páratlan város lakói jól feladták maguknak a leckét Európa újraszabásával és a kelet-európai kisállamok megszaporításával. Nem csoda, ha a kontinensnek ezen a boldogabb nyugati felén, amely szembeszökően nélkülözi a színes-vaskos új határokat, még tíz év múlva is sor kerülhetett a nevezetes párbeszédre:

„És hol laknak azok a magyarok?
Magyarországban. Ausztria, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia közt.
Ugyan kérem… Ezeket az országokat Shakespeare találta ki.”

Szerb Antal: A Pendragon-legenda, 1934

„Az út tetszés szerint megtehető biciklivel vagy automobillal is.”

A közép-európai játékos nosztalgiával gondol a kontinens boldogabb nyugati felére, ahol a nagy világégés után nem kellett mindent a semmiből újra kezdeni, hazát vagy nyelvet váltani, évekig vagonban lakni, hanem csak elővették a háború előtti társasjátékot, ráfestették az új határokat, s ment minden tovább a maga útján, biciklivel vagy automobillal.

„Az győz, aki e nagy kört befejezve elsőként tér vissza Párizsba. A nyertes mindent visz.”


Nincsenek megjegyzések: