Don vs. Sinai

„A doni katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb veresége. Magyar katonaság a keresztes háborúk óta nem harcolt olyan messze a hazájától, mint akkor.” (Hende Csaba honvédelmi miniszter, MTI, 2013. január 14, hétfő 13:15, egy órája)”

A kassai és budapesti k.u.k. hegyi tarackos ütegek katonái a Sínai félszigeten, el-Arishnál fürdenek a Földközi tengerben 1916 nyarán

Távol álljon tőlünk, hogy elvonjuk a doni katasztrófáról és az arról való megemlékezésről az illő figyelmet. De ha már az MTI tudósításába ekkora pontatlanság került, ne maradjon legalább egy rövidke helyesbítés nélkül.

A honvédelmi miniszternek mincs mit szerénykednie. Ha a doni szerepvállalással összehasonlítva elenyésző nagyságrendben és jelentőségben is, de Ázsiában – a Török Birodalomban, a mai Szíria, Libanon, Jordánia és Izrael területén –, sőt a mai politikai határok szerinti Afrikában – a Sínai-félszigeten, a Szuezi-csatornánál – is harcoltak szinte teljesen tiszta magyar etnikumú k.u.k egységek az első világháborúban 1916 és 1918 között. Az összesen mintegy ezer főt számláló kassai és budapesti tüzérütegek épp azon a Szentföldön szolgálták a Császárt és Királyt, amelyen az MTI által is említett keresztes háborúk óta valóban nem harcoltak magyarok – egészen 1916 nyaráig.

Magyar katonák bevonulása Jeruzsálembe 1916. május 9-én

17 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Sőt, hogyha erőt veszek magamon, akkor még a Gondos-Simon k. u. k. kémpáros történetét is egyszer összerakom, akik ha jól emlékszem, Egyiptomban működtek.
Ugyan a kémkedés nem igazi harc, dehát része sajnos a háborúnak.

Studiolum írta...

Sőt ha utánanéznénk, talán még az 1900-as boxerlázadás leverésében résztvevő osztrák csapatok soraiban is lehetne magyarokat találni! Ennél már csakugyan nehéz lenne messzebb küldeni őket „idegen földre, idegen érdekekért” ;)

pera írta...

Szerintem ez a keresztes hadjáratosdi dolog Hendénél éppen az, amit az OSA kiállítás szövegéből idézel. Nem meri az 1942-43-as hadjáratot annak nevezni, de mégis bedobja a szót, sapienti sat!
Hadjáratokat egyébként is nehéz összehasonlítani létszám, jelentőség tekintetében. A perzsák maratoni számát Herodotosz eltúlozza, Nagy Sándor kb. 40 ezer fővel indul a Kelet meghódítására. Mohácsig a középkori Magyarország legnagyobb katonai katasztrófája a tatárjárás, de Mohács sem volt nagy csata, inkább a következmények miatt lett a magyar mitológia része. A következmények, ha a '45 utáni kommunizmust annak vesszük, itt is súlyosak, kérdés, jogos-e valamiféle prevenciónak felfogni a doni vállalkozást. Ungváry Krisztiántól megkérdezték egy konferencián, lehet-e 2000 km-re a magyar határtól honvédelmet folytatni, azt mondta, igen. Magam azokkal értek egyet, akik úgy gondolják, hogy szovjetellenes háborúnk bujtatott magyar-román küzdelem volt, amelynek célja Észak-Erdély megtartása volt, s ilyen értelemben abszurd történet. A honvédek és elöljáróik hősiességéből ez mit sem von le.
Abban is lehet valami, hogy mindenféleképpen a szovjet zónához kerültünk volna, a bolgároknál alapelv volt, hogy a történelmi barátság okán a szovjet ellen nem küldtek csapatokat, mégis, a Balkánt hamarabb gleichschaltolták, mint Közép-Európát.

Studiolum írta...

A doni vállalkozást én is így látom. A „keresztes hadjárat” mint elszólás értelmezése Hendénél zseniális!

Liang Sheng írta...

Valóban, Gondos és Simon - mindketten temesvári k.u.k tüzérek - még 1915 elején Egyiptomban tevékenykedtek, és nem (csak) kémkedtek, hanem szabotázsakciókat is véghezvittek, aminek során Gondos tűzpárbajba is keveredett. Ezek alapján tevékenységük valóban kvalifikálható a "hazájuktól távol való harctevékenységre".

Liang Sheng írta...

A boxerlázadást még - igaz, már csak kínnal-keservvel - überolni lehet a SMS Albatros k.u.k. hadihajó 1885-ös Salamon-szigeteki expedíciójával, aminek ugyan békés céljai voltak, viszont egy partraszálláskor megtámadták őket a szigetlakók, aminek során a haditengerészek több emberüket elvesztették. A tengerészek parancsnoka egy magyar tiszt, bizonyos Budik Ferenc alhadnagy volt.

Tamas DEAK írta...

Ez ugyanaz a kaland lenne, amiről a Horthy-emlékiratokban is szó van? Fouillon-Nordeck báró halála?
Budik bizonyos, hogy magyar volt? (merthogy a név szerintem horvát.)

Studiolum írta...

És hát ne feledkezzünk meg a 16-18. században Dél-Egyiptomban oszmán zsoldban állomásoztatott magyar katonákról, a mai magyarabok őseiről sem :)

Liang Sheng írta...

Igen, ez az. Pontosabban Foullon von Norbeck báró halála. "Budik Ferencz" sorhajózászlós - nem alhadnagy, tévedtem - nem biztos, hogy magyar volt, de a korabeli források ezen a néven említik. Bár akkortájt elterjedt szokás volt az idegen nevek magyarítása.

Tamas DEAK írta...

Igen, igen, és ez nem inkább 1895-ben volt? Horthy 1894-ben utazta körül a világot, és még ismerte a bárót.
A korabeli névátírástól a negyvenes években már ők maguk is herótot kaptak: van egy 1941-es cikkem, amiben azt boncolgatják, hogy jó-jó ez az átírás de a Mussolini Benő már nagyon nagy túlzás :)
Egyébként Pirano-ban van egy rejtett kincsecske: egy mini k. u. k. Marine múzeum. Sajnos csak a mellékelt halvány képeket sikerült csinálnom.

Liang Sheng írta...

Ismét neked van igazad, elütöttem az évszámot. Igen, 1895-ben volt. Itt lehet olvasni róla az egyik legkorábbi magyar nyelvű beszámolót az 578-580. oldalon.

Jó, hogy létezik egy ilyen k.u.k. haditengerészeti múzeum, akármilyen kicsi is. És Trieszt nagyon hangulatos városnak néz ki. Úgyhogy már legalább két ok, hogy egyszer ellátogassak oda.

Heiddar Haraldson írta...

Nagy hirtelen beírtam volna a Mexikói kalandot is, de aztán rájöttem, hogy az önkéntesekből állt, így nem biztos, hogy ér. 1000 fő körüli létszámban harcoltak magyarok 1865-66-ban Mexikóban a szerencsétlen Miksa császár oldalán.

Egyébként mélyen lenyűgöz továbbra is a blog színvonala.

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm, a társszerzők nevében is, és igyekszünk méltók maradni a bizalomra! ;)

Hát igen, ha a honvédelmi miniszter a „magyar állam haderejét” értette magyar katonaságon, akkor a mexikói kaland necces, de végül is, ha önkéntesekről van is szó, etnikailag egységesen, Habsburg-érdekekért harcoltak, tehát szerintem nevezhetnek a versenybe.

Az angol változatban felvetették az amerikai polgárháborúban az északi oldalon harcoló egykori magyar honvédeket, megemlítve, hogy ők tették lehetővé, hogy az északiak üzeneteinek titkos nyelve a magyar legyen, amit a déliek nem tudtak megfejteni. Kis jóakarattal még ezt is tekinthetnénk „magyar katonaságnak”, mondván, hogy egy önkényesen megbuktatott államiság hadseregének képviselői voltak… de ez még neccesebb, mint a mexikói. Milyen kár, hogy a honvédelmi miniszter nem pusztán „magyar katonákról” beszélt, micsoda távlatokat nyitott volna itt nekünk.

Tamas DEAK írta...

Bizony, Kováts Mihály is jáccik akkor :)
@A Két Sheng Szerelmese: Triesztbe érdemes elmenni. Nem olyan gazdag kulturálisan mint Lwów, de csodálatos érzés úgy lenni a tengerparton, hogy ugyanazt az otthoni környezet-érzést tapasztalod, ami a pestieket illetve a nagyobb magyarországi városban élőket formálta - hiszen Lwów az egyik, Trieszt a Monarchia másik vége ...
Van valamilyen hivatalos k. u. k. múzeum is ám asszem Splitben vagy Raguzában...

ribizlifozelek írta...

Az első világháborúban a német koncesszióban levő kínai Csingtao védelmében a Kaiserin Elisabeth magyar matrózai is harcoltak Japán ellen.

Liang Sheng írta...

Milyen igazad van! Nagyon köszönjük a tippet, ez - hogy stílusosak legyünk - valódi telitalálat: magyar nemzetiségű katonák az osztrák-magyar hadsereg kötelékében aktívan vettek részt 1914-ben egy Japán elleni ütközetben. Ezen az oldalon egy olyan párkányi magyar matróz visszaemlékezéseit lehet olvasni, aki a hajón szolgált és részt vett az ütközetben, majd társaival együtt hét évig japán hadifogságban volt. Ugyanerről az oldalról az is kiderül, hogy a hajó 400 fős legénységéből 40 volt magyar.

Liang Sheng írta...

A cikk pdf-es verziójából az is kiderül, hogy a hadifoglyok csoportképe 1916 karácsonyán készült.