„A doni katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb veresége. Magyar katonaság a keresztes háborúk óta nem harcolt olyan messze a hazájától, mint akkor.” (Hende Csaba honvédelmi miniszter, MTI, 2013. január 14, hétfő 13:15, egy órája)”
A kassai és budapesti k.u.k. hegyi tarackos ütegek katonái a Sínai
félszigeten, el-Arishnál fürdenek a Földközi tengerben 1916 nyaránTávol álljon tőlünk, hogy elvonjuk a doni katasztrófáról és az arról való megemlékezésről az illő figyelmet. De ha már az MTI tudósításába ekkora pontatlanság került, ne maradjon legalább egy rövidke helyesbítés nélkül.
A honvédelmi miniszternek mincs mit szerénykednie. Ha a doni szerepvállalással összehasonlítva elenyésző nagyságrendben és jelentőségben is, de Ázsiában – a Török Birodalomban, a mai Szíria, Libanon, Jordánia és Izrael területén –, sőt a mai politikai határok szerinti Afrikában – a Sínai-félszigeten, a Szuezi-csatornánál – is harcoltak szinte teljesen tiszta magyar etnikumú k.u.k egységek az első világháborúban 1916 és 1918 között. Az összesen mintegy ezer főt számláló kassai és budapesti tüzérütegek épp azon a Szentföldön szolgálták a Császárt és Királyt, amelyen az MTI által is említett keresztes háborúk óta valóban nem harcoltak magyarok – egészen 1916 nyaráig.
Magyar katonák bevonulása Jeruzsálembe 1916. május 9-én
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
17 megjegyzés:
Sőt, hogyha erőt veszek magamon, akkor még a Gondos-Simon k. u. k. kémpáros történetét is egyszer összerakom, akik ha jól emlékszem, Egyiptomban működtek.
Ugyan a kémkedés nem igazi harc, dehát része sajnos a háborúnak.
Sőt ha utánanéznénk, talán még az 1900-as boxerlázadás leverésében résztvevő osztrák csapatok soraiban is lehetne magyarokat találni! Ennél már csakugyan nehéz lenne messzebb küldeni őket „idegen földre, idegen érdekekért” ;)
Szerintem ez a keresztes hadjáratosdi dolog Hendénél éppen az, amit az OSA kiállítás szövegéből idézel. Nem meri az 1942-43-as hadjáratot annak nevezni, de mégis bedobja a szót, sapienti sat!
Hadjáratokat egyébként is nehéz összehasonlítani létszám, jelentőség tekintetében. A perzsák maratoni számát Herodotosz eltúlozza, Nagy Sándor kb. 40 ezer fővel indul a Kelet meghódítására. Mohácsig a középkori Magyarország legnagyobb katonai katasztrófája a tatárjárás, de Mohács sem volt nagy csata, inkább a következmények miatt lett a magyar mitológia része. A következmények, ha a '45 utáni kommunizmust annak vesszük, itt is súlyosak, kérdés, jogos-e valamiféle prevenciónak felfogni a doni vállalkozást. Ungváry Krisztiántól megkérdezték egy konferencián, lehet-e 2000 km-re a magyar határtól honvédelmet folytatni, azt mondta, igen. Magam azokkal értek egyet, akik úgy gondolják, hogy szovjetellenes háborúnk bujtatott magyar-román küzdelem volt, amelynek célja Észak-Erdély megtartása volt, s ilyen értelemben abszurd történet. A honvédek és elöljáróik hősiességéből ez mit sem von le.
Abban is lehet valami, hogy mindenféleképpen a szovjet zónához kerültünk volna, a bolgároknál alapelv volt, hogy a történelmi barátság okán a szovjet ellen nem küldtek csapatokat, mégis, a Balkánt hamarabb gleichschaltolták, mint Közép-Európát.
A doni vállalkozást én is így látom. A „keresztes hadjárat” mint elszólás értelmezése Hendénél zseniális!
Valóban, Gondos és Simon - mindketten temesvári k.u.k tüzérek - még 1915 elején Egyiptomban tevékenykedtek, és nem (csak) kémkedtek, hanem szabotázsakciókat is véghezvittek, aminek során Gondos tűzpárbajba is keveredett. Ezek alapján tevékenységük valóban kvalifikálható a "hazájuktól távol való harctevékenységre".
A boxerlázadást még - igaz, már csak kínnal-keservvel - überolni lehet a SMS Albatros k.u.k. hadihajó 1885-ös Salamon-szigeteki expedíciójával, aminek ugyan békés céljai voltak, viszont egy partraszálláskor megtámadták őket a szigetlakók, aminek során a haditengerészek több emberüket elvesztették. A tengerészek parancsnoka egy magyar tiszt, bizonyos Budik Ferenc alhadnagy volt.
Ez ugyanaz a kaland lenne, amiről a Horthy-emlékiratokban is szó van? Fouillon-Nordeck báró halála?
Budik bizonyos, hogy magyar volt? (merthogy a név szerintem horvát.)
És hát ne feledkezzünk meg a 16-18. században Dél-Egyiptomban oszmán zsoldban állomásoztatott magyar katonákról, a mai magyarabok őseiről sem :)
Igen, ez az. Pontosabban Foullon von Norbeck báró halála. "Budik Ferencz" sorhajózászlós - nem alhadnagy, tévedtem - nem biztos, hogy magyar volt, de a korabeli források ezen a néven említik. Bár akkortájt elterjedt szokás volt az idegen nevek magyarítása.
Igen, igen, és ez nem inkább 1895-ben volt? Horthy 1894-ben utazta körül a világot, és még ismerte a bárót.
A korabeli névátírástól a negyvenes években már ők maguk is herótot kaptak: van egy 1941-es cikkem, amiben azt boncolgatják, hogy jó-jó ez az átírás de a Mussolini Benő már nagyon nagy túlzás :)
Egyébként Pirano-ban van egy rejtett kincsecske: egy mini k. u. k. Marine múzeum. Sajnos csak a mellékelt halvány képeket sikerült csinálnom.
Ismét neked van igazad, elütöttem az évszámot. Igen, 1895-ben volt. Itt lehet olvasni róla az egyik legkorábbi magyar nyelvű beszámolót az 578-580. oldalon.
Jó, hogy létezik egy ilyen k.u.k. haditengerészeti múzeum, akármilyen kicsi is. És Trieszt nagyon hangulatos városnak néz ki. Úgyhogy már legalább két ok, hogy egyszer ellátogassak oda.
Nagy hirtelen beírtam volna a Mexikói kalandot is, de aztán rájöttem, hogy az önkéntesekből állt, így nem biztos, hogy ér. 1000 fő körüli létszámban harcoltak magyarok 1865-66-ban Mexikóban a szerencsétlen Miksa császár oldalán.
Egyébként mélyen lenyűgöz továbbra is a blog színvonala.
Nagyon köszönöm, a társszerzők nevében is, és igyekszünk méltók maradni a bizalomra! ;)
Hát igen, ha a honvédelmi miniszter a „magyar állam haderejét” értette magyar katonaságon, akkor a mexikói kaland necces, de végül is, ha önkéntesekről van is szó, etnikailag egységesen, Habsburg-érdekekért harcoltak, tehát szerintem nevezhetnek a versenybe.
Az angol változatban felvetették az amerikai polgárháborúban az északi oldalon harcoló egykori magyar honvédeket, megemlítve, hogy ők tették lehetővé, hogy az északiak üzeneteinek titkos nyelve a magyar legyen, amit a déliek nem tudtak megfejteni. Kis jóakarattal még ezt is tekinthetnénk „magyar katonaságnak”, mondván, hogy egy önkényesen megbuktatott államiság hadseregének képviselői voltak… de ez még neccesebb, mint a mexikói. Milyen kár, hogy a honvédelmi miniszter nem pusztán „magyar katonákról” beszélt, micsoda távlatokat nyitott volna itt nekünk.
Bizony, Kováts Mihály is jáccik akkor :)
@A Két Sheng Szerelmese: Triesztbe érdemes elmenni. Nem olyan gazdag kulturálisan mint Lwów, de csodálatos érzés úgy lenni a tengerparton, hogy ugyanazt az otthoni környezet-érzést tapasztalod, ami a pestieket illetve a nagyobb magyarországi városban élőket formálta - hiszen Lwów az egyik, Trieszt a Monarchia másik vége ...
Van valamilyen hivatalos k. u. k. múzeum is ám asszem Splitben vagy Raguzában...
Az első világháborúban a német koncesszióban levő kínai Csingtao védelmében a Kaiserin Elisabeth magyar matrózai is harcoltak Japán ellen.
Milyen igazad van! Nagyon köszönjük a tippet, ez - hogy stílusosak legyünk - valódi telitalálat: magyar nemzetiségű katonák az osztrák-magyar hadsereg kötelékében aktívan vettek részt 1914-ben egy Japán elleni ütközetben. Ezen az oldalon egy olyan párkányi magyar matróz visszaemlékezéseit lehet olvasni, aki a hajón szolgált és részt vett az ütközetben, majd társaival együtt hét évig japán hadifogságban volt. Ugyanerről az oldalról az is kiderül, hogy a hajó 400 fős legénységéből 40 volt magyar.
A cikk pdf-es verziójából az is kiderül, hogy a hadifoglyok csoportképe 1916 karácsonyán készült.
Megjegyzés küldése