Másik város


Budapestet járjuk Arazzal, én is az ő szemével fedezem fel a várost, hogy hány Mekka felé forduló török imafülke maradt fenn a középkori templomokban, vagy hogy Gül Baba türbéjét ma már nem elsősorban turisták, hanem hívő muszlimok látogatják az imaórák idején, úgyhogy el is törölték a belépőjegyet. Araz örömmel fedezi fel a két nagy azerbajdzsáni eposz, a Dede Gorgut és a Köroğlu magyar fordítását a Hagyományok Háza kiadásában. Figyelmesen olvassa a magyar nyelvű feliratokat, próbálja kihámozni a törökkel rokon szavakat és szerkezeteket, amelyekből van bőven, nyilvánvaló és rejtettebb egyaránt. Az utóbbiak sorában fedezzük fel nagy csodálkozással, hogy ahogy a magyar ʻféreg’ egyszerre jelent ʻkukacot’, illetve ʻfarkast’, úgy az ezzel etimológiailag nem rokon azerbajdzsáni gurt (török kurt) is mindkettőt egyaránt jelenti. Ráadásul ez utóbbi a girmek, ʻfér, férkőzikʻ szóból származik, s nem lenne nehéz ugyanezt feltételezni a ʻféreg’-ről is.

De az igazi találkozás a Nemzeti Múzeum pincéjében vár ránk. A ruhatár mellett két kő van a falra erősítve, két török kori építési felirat magyar várakból a 17. század derekáról. Feliratuk alig kivehető már (úgyhogy ne csak a fotót szidják), de amit sikerült elolvasni, az ott áll cédulájukon:

„Ó Isten! Ó Teremtő! Székesfehérvár vára. Ő méltósága Sahbáz pasa idejében. Az 1070. évben (1659. szeptember 18 – 1660. augusztus 8.”

„A földkerekség kalifája, Muhammed szultán kán uralkodása alatt – Isten tartsa meg életét és hatalmát – építette Szijávus vezér pasa, Musztafa mir liva pasa és Dzsáfer Musztafa mir alaj bej. Az 1059. évben (1649. január 15 – december 6.)” (A budai vár Szijávus-bástyájáról)

Az építtetők neve, mondja Araz, jellegzetesen a kizilbasoké, azoké a harcos síita török nomádoké, akiknek utódai ma Azerbajdzsánt lakják, s akik Irán első azerbajdzsáni dinasztiáját, a Szafavidokat a trónra segítették. A székesfehérvári pasa neve ugyanaz, mint azé az azeri Sahbaz bejé, aki Kégl Sándornak fogadott örök barátságot 1890-ben, a budaié pedig mint azé az iráni síita török eposzi hősé, akiről a napokban elhunyt Simin Daneshvar írta meg a 20. századi iráni történelem kulcsregényét.

A városban rejtőző sok ismeretlen város közül az egyik legelrejtettebb tárul fel az azerbajdzsáni utazó előtt.

14 megjegyzés:

Grimpix írta...

Csíkszereda környékén a mai napig is használják a féreg szót az egérre.

Holdgyöngy írta...

Liu Maoshan képeit megnéztem, gyönyörüek,érdekesek, jó hogy nyított szemmel jársz, s meg is osztod velünk. Mindig csodákra lelek nálad!

Farkas írta...

A Kizilbas felvillanyozott, Zrínyinél is előfordul, kétszer is, másodszor így:
O, boldog bölcs Thamma, Kazul Bas nagy ura!
Békeséget császártul [=Szulejmán] mert kérni tuda,
Idején s eszessen magát megalázta,
Mostan nagy Persiát békeségben birja.
(Szigeti veszedelem 6, 18)
Zrínyi egyébként valószínűleg J. J. Boissardus szultán-biográfiáiból tudott róluk (Vitae et Icones Sultanorum Turcicorum, 1597 - innen van Delimán és Cumilla is)

Roland írta...

Féreg szavunk finnugor eredetű,nem kapcsolódik a 'fér' szóhoz (ami szintén finnugor eredetű).

Studiolum írta...

Zrínyi itt nyilván Tahmasp perzsa sahra gondolt, aki húsz éven át a saját kizilbas törzsszövetségére támaszkodva háborúzott Szulejmán ellen. 1555-ben kötöttek végleg békét (miáltal a szultán végre Nyugat, többek között Szigetvár ellen fordulhatott).

pera írta...

Szépek a kövek, érdekes a bejegyzés!
Valaha én is kacérkodtam a török nyelvekkel. A Don-vidék török eredetű vízneveiről próbáltam kimutatni, hogy közük lehetett az ott átvonuló magyarsághoz.
Itthon megmutattam Róna-Tas Andrásnak, aki elismerően hümmögött és azt mondta, a honfoglalás előtti török jövevényszavaink többsége ún. "r" török típusú nyelvből származik, s mivel ezeknek az egyetlen ma is élő reprezentánsa a csuvas, ezért felszólított a nyelv tanulmányozására. A csuvas jegyzetem ma is megvan, tudok még néhány mondatot. Bátortalan kirándulás volt a turkológia világába! :)

Csaba írta...

[off]
Kedves Roland!
Kérem, írja meg, hogy melyik utónevünk _magyar_ eredetű (tehát nem latin, török-magyar, német, stb.)!
Köszönöm.
Csaba
[off]

Tamas Deak írta...

Csenge, Zente, Kadosa, Kászon ...?

pompa írta...

Kedves Uram!

A bejegyzes elso kepe, a szarvasos korol, szinten a Nemzeti Muzeumbol szarmazik?
Tud esetleg az abrazolt jelenetrol valamit bovebben?
Minden informacio erdekel!

Koszonettel,
Sara

Studiolum írta...

Sajnos nem tudok, csak a mondanivaló képi párhuzamaként illesztettem a szöveg elejére, mint oly sokszor máskor. De ott van a Nemzeti Múzeum állandó kiállításán az Árpád-kori teremben, és biztos, hogy a múzeumi katalógus további adatokkal szolgál róla.

pompa írta...

Koszonom!

Roland írta...

Kedves Csaba !

Nem értem a kommentárját.Hogyan kapcsolódik ez az én hozzászólásomhoz ?

Studiolum írta...

Kedves Roland,

nem vagyok ugyan gondolatolvasó és nem is ismerem Csabát, de azt gondolom, hogy egyszerűen mint itt egy etimológia kapcsán megszólalt nyelvészt szeretné megkérdezni egy őt érdeklő problémáról, amely – mint az offok jelzik – semmi módon nem kapcsolódik a témához. Persze lehet, hogy nem jól értem, de én ezt veszem ki belőle.

Roland írta...

Akkor sajnos Csabát el kell keserítenem,mert nem vagyok nyelvész :) Az etimológiákat Zaicz Gábor Etimológiai szótárából ( Magyar szavak és toldalékok eredete ) vettem.(Egyébként egy személynév etimológiai eredete önmagában még nem feltétlenül árul el valamit is az azt viselő illető nyelvéről,származásáról,vallásáról vagy bőrszínéről ).

+ Nagyon tetszik az oldal,csak ha egy kis kritikát tehetnék,az az volna,h. amikor az egérrel rámutatok egy képre,nem mindig töltődik le ( nem lesz nagyobb méretű ),hanem elkezd villogni,és amikor rákattintok,akkor sem mindig tölti be.Esetleg az én böngészőmmel lehet a hiba ?